Refik Anadol művészetének alapja az adat és a gépi tanulás, ahol a művész által betáplált információk feldolgozásával az algoritmus saját interpretációja jelenik meg a közönség előtt. Az alkotó és csapata kigondolja a témát és a koncepciót, de szimbiózisban él alkotásával, amely olyan kreációkkal áll elő, ami újabb és újabb inspirációval tölti fel a megálmodót.
New York városáról tízmillió olyan képet sikerült összegyűjtenie Anadolnak, amelyen emberek nem, csak épületek és a környezet jelenik meg. Ez olyan különböző perspektívákból és időszakokból képes megmutatni a város arcát, amely New York kollektív és őszinte emlékezetét alkothatja, hiszen mindenki nézőpontja megjelenhet rendszer tanulási folyamatában. A performance a gép hallucinációja nevet kapta, az információk feldolgozása közben keletkezett alternatív valóságot azonban akár az AI álmának is tekinthetjük. (Wired)

Pablo Picasso mondta 1968-ban: „A számítógépek hasznavehetetlenek. Csak válaszokat tudnak adni.” Abban az időben még nem láthatta, milyen kreatív eszközökké fognak válni ezek a gépek mindennapjainkban. (Artlyst) A modern filmművészet is forrásul hívta a művészet és a technológia kombinálásában eredő lehetőségeket. Például amikor a szintén 1968-ban bemutatott 2001: Űrodüsszeia című film egy jelenetét dolgozta át Picasso műveinek hangulatában Bhautik Joshi mélytanulás használatával.
A művészet és a technológia egyre hangsúlyosabban találkozik napjainkban. Az elvont vagy élet értelmét kereső jelleg mellett – amire szintén egy izgalmas példa Sebastian Hertrich munkássága – lassan a technológia átszivárog a mindennapi felhasználó platformjaira is. Ma már iOS és Android felületre is elérhető több tucat olyan képszerkesztő alkalmazás, amivel bármilyen művészeti érzék vagy képszerkesztési tudás nélkül valamennyi művészeti ág, stílus vagy hangulat szerint átszerkeszthetjük a képeinket pillanatok alatt a mobiltelefonunkon, de már a közösségi oldalak beépített lehetőségei között is számos opciót találhatunk.
Vajon erre mit mondana Picasso, ha ma is élne?

Eredeti kép forrása: szerző saját fotója, alkalmazott filterek sorrendben: Paradise; Hurly Hair; Mononoke
A borítókép Hare Krishna munkája.