Az információtechnológia fejlődésével egyre szélesebb teret nyer a normasértő emberi magatartások különböző mintázatainak megjelenése a kibertérben. E deviáns magatartások egyik markáns metszéspontját adja az illegális szerek online kereskedelme, amely nemcsak a tudományos vizsgálódás, de a szélesebb közvélemény figyelmét is kivívta az utóbbi években. A virtuális feketepiac működésének mozgatórugója az egyik oldalról az óriási adózatlan jövedelem megszerzésének lehetősége, a másik oldalról az illegális szerek (kábítószerek, gyógyszerek) által előidézett szükségletek kielégítésének kényszere (Castells 2005, 117–119; Kiss–Parti–Prazsák 2019, 72–73). Az internetes hálózatokon zajló interakciókat tanulmányozó kriminológusok az illegális kereskedelemnek teret adó internetes szürkefoltok működését John Thibaut és Harold Kelley (1959) amerikai pszichológusok által felállított csereelmélet működéséhez hasonlítják. Az elmélet szerint a csoport tagjai folyamatosan javakat vagy szolgáltatásokat cserélnek egymással az optimális haszon elérésére. Viszont a javak áramlásának iránya által meghatározott kapcsolatok fennmaradásának fontos alapfeltétele, hogy a javak cseréjével megvalósuló haszonnak mindkét fél esetében magasabbnak kell lennie, mint a kapcsolat fenntartásának költsége (Csepeli 2014, 91). Az elméletet felhasználó kiberkutatók meggyőződése szerint az internetes marketek működése jól magyarázható a csereelmélettel. A csere tárgya lehet akár pénz, valamely szükségletkielégítésre irányuló szolgáltatás vagy értékes információ, a lényeg, hogy az e köré szerveződő interakciók folyamatosan revitalizálják, sőt, fenntartsák az illegális online platformok működését (Leukfeldt 2015, 94–97). A hálózati pontokban az illegális kereskedelemre irányuló kutatások eredményeinek mindegyikében jól körvonalazható az a következtetés, hogy a kínálati oldalon az értékesítők (a haszonszerzési szükségletek érdekében), a keresleti oldalon a vásárlók (addiktív vagy más szükségleteik kielégítése érdekében) kerülnek egymással kapcsolatba, és a haszon érdekében kölcsönösen lemondanak a morális szabályok betartásáról ‒ vállalva az ezzel járó kockázatokat (Kiss 2019, 106). Az így kialakuló adásvételi folyamat egyfajta szerződésen alapul, amit a vevők és az eladók között megformálódó érzékeny bizalom garantál (Kwang–Choo, 2008; Broadhurst et al. 2014; Lu et al. 2010; Yip–Shadbolt–Webber, 2012). A legális online webkereskedelemben (például az eBay-en) működő bizalom (eTrust) már jól ismert fogalom, ami olyan jelentős faktorok együttes működéséből tevődik össze, mint például: (1) az adásvétel online pénzügyi tranzakciójának akadálymentessége; (2) az áruk és szolgáltatások széles választékához való biztos hozzáférés; (3) a garancia; (4) az igények kölcsönös kielégítése; (5) valamint az elégedettség elérése. Abban az esetben, ha a bizalom faktorai nem vagy csak elégtelenül funkcionálnak, az üzleti kapcsolat a legális kereskedelemben is egyensúlytalanná válik, majd összeomlik. Néhány európai kutatásban már megjelent a dark weben kialakult bizalom hatásfokának vizsgálata is, ami csupán a konvergenciapontokban (illegális kereskedelmi egységekben) működő bűnelkövetői közösségek tagjai közötti attitűdök explorációját jelentette (lásd: Leukfeldt, 2015; Broadhurst et al. 2014), de az eladók és a vevők közötti online feketekereskedelmi folyamatokra, ahol a bizalmi egyensúly a leghatásosabb funkciót töltené be nem tért ki.
Épp ezért fogalmazódik meg az a feltételezés, hogy az illegális kereskedelmi folyamatokat a bizalom tarthatja fenn leginkább, valamint annak faktorai teszik racionálissá a normasértésről hozott döntéseket mindkét fél részéről (Racionális döntés elmélete: Gray S. Becker 1976; Derek B. Cornish‒Ronald V. Clarke 1986). A bizalom feltételezése és kutatása az online feketekereskedelemben ezért egyáltalán nem megalapozatlan, sőt, létezésének feltérképezése kimondottan időszerű. Az elkövetkezendő évben ebből az indíttatásból ezeknek a bizalmi faktoroknak a feltárására és modellezésére kerül sor egy kvantitatív kutatással, amelyben arról kérdezzük meg a felhasználók egyes csoportjait, hogy milyen bizalmi faktorok megléte esetén vásárolnának illegális szereket az internet nehezen elérhető pontjain működő webáruházakban.
Irodalom:
Broadhurst, Roderic – Grabosky, Peter – Alazab, Mamoun – Chon, Steve (2014): Organizations and Cyber crime: An Analysis of the Nature of Groups engaged in Cyber Crime. Australian National University, Australia, International Journal of Cyber Criminology Vol 8 Issue 1 pp. 1-20.
Castells, Manuel (2005): A hálózati társadalom kialakulása. Budapest, Gondolat kiadó. 473. oldal
Cornish Derek B. ‒ Clarke, Ronald V. (1986): The Reasoning Criminal Rational Choice Perspectives on Offending. Research in Criminology, Springer-Verlag New York Inc. pp. 1-13
Csepeli György (2014): Szociálpszichológia mindenkinek. Budapest, Kossuth Kiadó, 91. oldal
Kiss Tibor – Parti Katalin ‒ Prazsák Gergely (2019): Cyberdeviancia. Budapest, Dialóg Campus. 55-133. oldal
Kwang, Kim – Choo, Raymond (2008): Organised crime groups in cyberspace: a typology. Trends Organ Crim 11., pp. 270–295
Leukfeldt, Rutger Eric – Jansen, Jurjen (2015): Cyber Criminal Networks and Money Mules: An Analysis of Low-Tech and High-Tech Fraud Attacks in the Netherlands. International Journal of Cyber Criminology Vol 9 Issue 2. pp. 173–184.
Leukfeldt, Rutger Eric (2015): Organised Cybercrime and Social Opportunity Structures: A Proposal for Future Research Directions. The European Review of Organised Crime 2(2), 2015, 91-103 ISSN: 2312-1653
Lu, Young – Luo, Xin – Polgar Michael – Cao Yuanyuan (2010): Social Network analysis of a criminal hacker community. Journal of Computer Information Systems. pp. 31-41.
Wall, David S. (2008): Cybercrime, media and insecurity: The shaping of public perceptions of cybercrime. International Review of Law, Computers and Technology, Vol. 22, No. 1–2. 45–63.
Yip, Michael – Shadbolt, Nigel – Webber, Craig (2012): Structural Analysis of Online Criminal Social Networks. Web Science Doctoral Training Centre University of Southampton Southampton, SO17 1BJ. pp. 1-6.
