Ugrás a tartalomhoz
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
Menü
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
Menü
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
Hörcher Ferenc

Mi az alkotmányos konzervativizmus?

A konzervativizmus sem engedheti meg magának, hogy kimaradjon a versenyből.

Hörcher Ferenc 2025.05.20.
Mernyei Ákos Péter

Régi bűnnek hosszú az árnyéka

A britek nehezen tudják maguk mögött hagyni az EU-t.

Mernyei Ákos Péter 2024.04.02.
Navracsics Tibor

Menteni a menthetőt

Lehet a Brexit veszteségeit mérsékelni?

Navracsics Tibor 2023.02.23.
Tárnok Balázs

Brexit: közel az új megállapodás Észak-Írország ügyében

Igyekeznek a gyakorlati működés okozta a nehézségekre reagálni.

Tárnok Balázs 2023.02.20.
Pető Zoltán

A reakció szükségessége

Ki mit konzerválna?

Pető Zoltán 2023.01.20.
CONTINUUM BLOG
Molnár Attila Károly
Molnár Attila Károly
intézetvezető, NKE Molnár Tamás Kutatóintézet
  • 2023.05.22.
  • 2023.05.22.

Az angol fecske „töketlen” szárnyalása

Angol konzervatívok 2023-ban

Nemrégiben zajlott Budapesten a CPAC, amiről a jól tájékozott független-objektív sajtó megírta, hogy jelentéktelen esemény volt, és a fontos konzervatívok nem jöttek el Budapestre. Nem igazán tudjuk, szerintük kik a fontos konzervatívok. 

A napokban zajlott egy másik konzervatív találkozó Londonban, ami nem váltotta ki a hazai közvélemény érdeklődését, pedig egy feltörekvő konzervatív irányzat sokadik megjelenése volt. Ez a NatCon éves európai gálája volt. Bár a korábbi éves találkozók Európáról szóltak elsősorba, a mostanit szervezők magabiztosan csak a brit konzervatívokat célozták meg. Sőt, szinte kizárólag az angolokat. De pontosan ezért lett érdekes a konferencia.

A NatCon-t (National Conservatism) a Yorim Hazony (Herzl Intézet, magyarul megjelent A nacionalizmus erénye című műve, Századvég, 2019.) ) alapította Burke Alapítvány hívta életre 2019-ben. Azóta évente két találkozót szerveznek, egyet Európában, egyet pedig az Egyesült Államokban. Az idei elsőt tartották a minap London belvárosában.

A nemzeti konzervatívok egy teljesen új irányzat az angolszász világban, ahol a konzervatívok inkább birodalmiak voltak. Természetesen történészként mindig tudunk találni előzményeket, alapító ősöket, de most nem erről lesz szó. Számunkra Közép-Európában a nemzeti konzervatív nem új vagy meghökkentő jelenség, itt a konzervatívok már  az I. világháború után, ha nem korábban, elvesztették birodalmi jellegüket, és nemzetiek lettek. Ez a változás az angolszász világban 2016-ban történt a Brexittel és Trump és a MAGA győzelmével – főleg az utóbbit azóta sem tudja megbocsátani a Republikánus Párt elitje, akik 1980-ban még ki tudtak egyezni a protestáns fundamentalistákkal, de ezt a mostani nemzeti-populista hullámot sem lenyelni, sem kiköpni nem tudják.

A londoni konferencia közönsége három napon át reggeltől este 10-ig töltötte meg az ezer férőhelyes előadót, összesen 800 résztvevő regisztrált a találkozóra – ebből kettő ellenzéki tiltakozó volt. Jó, tudom, hogy az Egyesült Királyság lélekszáma öt-hatszorosa Magyarországénak. De nagyon örülnének a magyar konzervatívok (és egyéb politikai mozgalmak is), ha három napon át meg tudnának tölteni egy legalább 150–200 férőhelyes termet közönséggel. Olyan közönséggel, aminek a tagjait nem a főnökei, tanáraik vezényeltek oda, nem is a karrierépítés kötelessége hajt, de még csak nem is a várhatóan fincsi falatok – ez utóbbi amúgy is teljesen kizárt Angliában –, sőt még maga fizet be részvételi díjat. Minden kritikánk ellenére, be kell látnunk, Angliában ezt a konzervatizmus nevű dolgot tényleg kétszáz éve művelik, miközben kormányok jöttek, mentek. Ott van civil társadalom, Magyarországon meg legfeljebb civilnek nevezett ügynökségek vannak.

Mivel a konzervatív régi és intézményesedett gondolkodás, a konzervatív civil társadalom eltérhet a konzervatív párttól és kormányzattól, és bírálhatja is azt. 

Legalább két szempontból voltak érdekesek az elhangzott beszédek. Egyrészt az elmúlt években a brit (főleg angol) konzervatívok elváltak az amerikaiaktól, bár a toryk és a republikánusok 1980 óta feltűnően ugyanazt gondolták a legfontosabb kérdésekben. És a multikulti, az SJW, a wokery és a (mai) kulturális marxizmus mindenféle változata egyaránt megjelent mindkét országban. Az első kérdés tehát, hogy az angolok igyekszenek-e visszatérni a naggyá nőtt unokatesó mellé? A NatCon kimondott célja az ifjabb Bush tragikus kormányzása után kialakuló, a kultúrharcba beleálló és globális elitet is elutasító, konfliktusok vállaló konzervatív gondolkodás terjesztése. Ezért  a londoni konferencia nemigen tekinthető reprezentatívnak: leginkább olyanokat hívtak meg a szervezők, akik közel állnak valamelyest a NatCon szelleméhez.

 A két Bush idején kialakuló paleo- és neokonzervatív szembenállás elhomályosult, főleg mivel a neók új gazdaállatot keresve átmentek Demokrata Pártba. De jelen vannak, ha még emlékszik az olvasó Trump elnök és a külügyet uraló deep state ellentétére. A natcon mozgalom személyében és témáiban a korábbi paleók tovább élésének tekinthető.

Szép számmal voltak olyan előadások, amelyek – mint a szervező, James Orré – a magyar fül számára kedves „az Isten, haza, család” angolszász változatáról szóltak, a 4F-ről (Faith, Family, Flag, Freedom). A megszólalók zömének elege van a kulturális marxizmus változatainak uralmából, az ellenfél megítélése terén nem voltak eltérések. 

Két téren jelent meg hallgatólagos vita: a piac és az elit kérdésében.

Az amerikai republikánusok tíz éve beszélnek a fuzionizmus (szabad piac + kulturális-társadalmi hagyományok) végéről, amit talán a Natcon szelleme fog felváltani. Jelenleg nincs alternatívája a konzervatív oldalon. A NatCon jellemzően nem foglalkozik a nyolcvanas évek piacmániájával, sőt, azt sejtetik némelyek, hogy a nemzeti szuverenitásnak ki kell terjednie a gazdaságra is a globalizációval szemben. Bár a fő témájuk a 4F, kellő jámborsággal meghallgatták azt az 1-2 embert, aki a szabad piacot megemlítette.

A (kulturális) elit ügye. Erre már egy magyar konzervatív is felkapja a fejét. (A szabad piac a magyarok számára sosem volt konzervatív ügy, sőt, inkább szemben álltak vele, talán mivel a reformkommunista és a liberális szövetségeseik erre hivatkozva mentették át hatalmukat 1988 után.) A mai és ellenállhatatlannak tűnő tömegkultúra és az egyetemi világ ontja magából a kulturális marxizmust és képviselőit, akik szemben állnak Istennel, a hazával és a családdal. Valószínűleg ennek köszönhetően a mai egyetemi világ nem bírálja a tömegkultúrát – szemben az egykori Új Baloldallal –, ez a bírálat elsősorban jobbról jön.

A haladár kritika utóbbi években kedvenc kritikájává váló populizmus valóban populista, mivel elitellenes. A magyar konzervatívok számára az elitellenesség kézenfekvő, mivel itt az egykori kommunista és a kialakuló komprádor elit megtudta őrizni szerepét a politikán kívül szinte mindenütt, de elsősorban a kultúrában. A toryk azonban kifejezetten elitisták voltak, és a republikánusoknak is van egy erősen elitista szárnya (Rockefeller republikánusok). Azonban a globális elittel elégedetlenek, főleg a kulturálissal. Több előadó is idézte egymástól függetlenül ifj. William F. Buckley híres bonmot-ját: „Inkább kormányozzon a bostoni telefonkönyvből az első 2000 ember, mint a Harvard Egyetem 2000 oktatója.”

Az intézményesített kulturális elittel szemben a közemberekben bízni – ezt nevezik a mai haladárok politikai bűnnek, populizmusnak. A kulturális örökséghez ragaszkodó konzervatívok könnyedén bírálhatják és utasíthatják el a mai elitet, mivel ez utóbbi néhány nemzedék óta már haladár, és nyíltan és büszkén igyekszik felszámolni a megörökölt kultúrát, mind a népit, mind magas kultúrát. 

Az elhangzott beszédek a már megtérteknek szóltak, bőven hivatkozva Burke-re, Scrutonra, esetleg Oakeshottra vagy Chestertonra is. Mivel a konferencia egy imateremben zajlott, óhatatlanul az volt az ember érzése, hogy egy-egy hitvallást olvasnak meg az előadók, a közönség pedig nem megismétli, hanem megtapsolja azokat. Valószínűleg minden mozgalomban szükséges a közös identitás megteremtésére – „Mi vagyunk a lovagok, akik azt mondják, Ni” –, főképpen ha ez az identitás feloldódni látszik. Mi vagyunk, akik nem Gramscira vagy Bourdieu-re hivatkozunk, hanem a fentiekre.

Ezzel elérkeztük a konferencia másik érdekes kérdéséhez: a konzervatívok csupán zsörtölődő fura bogarak, akik nem érzik jól magukat a világban, ami el van nélkülük, mint egy baloldali politikai vagy vallási szekta esetében? Átkozódnak csak vagy pedig egy politikai mozgalom, amely a törvényhozó és végrehajtó hatalom megszerzésére azért törekszik, hogy ne csak birtokolja, élvezze azt, hanem használja is?

Ahogy fent utaltam rá, nagy és régi, beágyazott mozgalomról lévén szó, a mozgalom és a hatalmat gyakorlók szétválhatnak egymástól. És úgy tűnik ez is történt az Egyesült Királyságban. Ahogyan a vesztes Németországban és Olaszországban szinte semmi sem különböztette meg a háborúért felelősnek nevezett jobboldalt a baloldaltól, úgy hasonló a helyzet a mai toryk esetében. A tory mozgalmi és kormányzó szárnya szétvált az elmúlt évtizedekben. 

Úgy tűnik, a probléma a bátorság.

A kormány és a törvényhozás bátorsága, hogy a haladár igényeknek ellene mondjon, esetleg fel is számoljon olyan kiváltságokat, törvényes lehetőségeket vagy intézményeket, amelyeket az elmúlt évtizedek során a haladárok megszereztek. A tory politikai elit ma messze van Thatchertől, aki szembement a szakszervezetekkel és a Munkáspárttal. A mai toryknak a globális kultúrával és elittel, a felső-középosztály gondolkodását uraló hatvannyolcas mentalitással és a woke-kal kellene szembe szállnia, és nem meri.  

Ugyanakkor ezzel a globális elittel, illetve az annak engedő tory elittel szemben mernek-e fellépni, merik-e bírálni? A tory kormánnyal vagy a nyilvánosságot uraló baloldallal szemben határozottan csak kevesen szólaltak meg. E megszólalók vagy idősebbek voltak, akik már nem nagyon számítanak sem politikai, sem egyéb karrierre. Az újrázásért küzdő politikusok nem keres konfliktust a nyilvánosság uraival, de a feltörekvő politikus sem. Az idősebbeket pedig régen is az első sorba állították a csatában. 

A bátrabban, kritikusabban fogalmazók másik fele valamilyen elismert kisebbséghez tartozott – bevándorló, szexuális, vallási stb. –, akiket véd az áldozati olimpián elért jó helyezés. Végül is, az identitáspolitikát a baloldal azért találta ki, és amiatt lett az sikeres, mert bizonyos kisebbségi identitások védik a beszélőt. Nemcsak erkölcsi fölényt, magabiztosságot adnak neki, de az esetleges kritikusaikat is elhallgattatják.

Talán e töketlenség miatt importáltak annyi férfit a harmadik világból.

Disclaimer: a Ludovika Blogtér cikkei a szerzők és nem az egyetem és a szerkesztőség álláspontját tükrözik.

Témakörök: Brexit, CPAC, konzervatív, NatCon
nke-cimer

LUDOVIKA.hu

KAPCSOLAT

1083 Budapest, Ludovika tér 2.
E-mail:
Kéziratokkal, könyv- és folyóirat-kiadással kapcsolatos ügyek: kiadvanyok@uni-nke.hu
Blogokkal és a magazinnal kapcsolatos ügyek: szerkesztoseg@uni-nke.hu

IMPRESSZUM

Ez a weboldal sütiket használ. Ha Ön ezzel egyetért, kérjük fogadja el az adatkezelési szabályzatunkat. Süti beállításokElfogad
Adatvédemi és süti beállítások

Adatvédelmi áttekintés

This website uses cookies to improve your experience while you navigate through the website. Out of these cookies, the cookies that are categorized as necessary are stored on your browser as they are essential for the working of basic functionalities of the website. We also use third-party cookies that help us analyze and understand how you use this website. These cookies will be stored in your browser only with your consent. You also have the option to opt-out of these cookies. But opting out of some of these cookies may have an effect on your browsing experience.
Necessary
Always Enabled
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. This category only includes cookies that ensures basic functionalities and security features of the website. These cookies do not store any personal information.
Non-necessary
Any cookies that may not be particularly necessary for the website to function and is used specifically to collect user personal data via analytics, ads, other embedded contents are termed as non-necessary cookies. It is mandatory to procure user consent prior to running these cookies on your website.
SAVE & ACCEPT