A Társadalmi Szemle a második világháború után a Magyar Kommunista Párt, majd a Magyar Dolgozók Pártja, az 1956-os forradalom után pedig a Magyar Szocialista Munkáspárt elméleti folyóirataként működött. Túlélte a rendszerváltást és baloldali irányultságú társadalomtudományi folyóiratként 1998-ig jelent meg. Ám a Társadalmi Szemle története jóval a második világháború előtti időkig nyúlik vissza: első korszaka ugyanolyan kalandos és konspirációkkal teli, mint az illegális kommunista mozgalom harmincas évekbeli története.
1931 volt az az év, amikor Társadalmi Szemle néven „társadalomtudományi folyóirat” kiadására vállalkozott néhány értelmiségi. „Költők, írók, szociográfusok, orvosok” alapították a marxista folyóiratot, ahogy beszámolt róla Sándor Pál, a Társadalmi Szemle egyik szerkesztője. (Sándor Pál: Emlékezés a régi Társadalmi Szemlére. Társadalmi Szemle, 1961, 16. évf. 11. sz. 69.; Sándor Szalai György néven publikált az 1930-as évek elejének Társadalmi Szemléjében.) Sándor Pál a Társadalmi Szemle indulásakor már a Kommunisták Magyarországi Pártjának tagja. Sándor mögött, fiatal kora ellenére, ekkor már hosszú munkásmozgalmi út állt. A Tanácsköztárság alatt a Kommunista Ifjúmunkás Szövetség szolnoki vezetője volt, a kommün bukása után letartóztatták, majd emigrációba kényszerült. A húszas évek közepén visszatért Magyarországra, újságíróként és hivatalnokként dolgozott, miközben részt vett az illegális kommunista párt kísérleteiben, hogy legális politikai szervezetet hozzanak létre. Ezek a próbálkozások mind csak rövidéletű sikereket hoztak, ahogy a legális lap- és folyóiratalapítási kísérletek is, amelyeknek szerzője és szerkesztőbizottsági tagja volt maga Sándor Pál is. Ilyen kommunista folyóirat volt a 100%, a Társadalmi Szemle előfutára, vagy a Forrás című periodika. Előbbi 1927 ősze és 1930 augusztusa között létezett, míg a Forrás rövidebb életű volt, 1929-ben és 1930-ban jelenhetett meg.
A Társadalmi Szemle e két folyóirathoz képest a marxizmus tudományos jellegére helyezte a hangsúlyt. Míg a 100% és főként a Forrás nagyrészt művészeti és kulturális fórumok voltak, addig a Társadalmi Szemle a marxista „igényességű” gazdasági és társadalmi elemzéseknek adott teret. A két korábbi folyóirat számos szerzője a Társadalmi Szemle oldalain is megjelent, így a pártértelmiség legjava, mint Madzsar József, Molnár Erik, Nagy Lajos, Schönstein Sándor vagy a Forrás szerkesztője, Gereblyés László, illetve a börtönbüntetését töltő Révai József. A tudományosság követelménye minden bizonnyal annak a Madzsar Józsefnek a volt koncepciója, aki kizárásáig a szociáldemokrácia baloldali szárnyán helyezkedett el, ugyanakkor szorosan kötődött a kommunisták pártjához is. Madzsar az első világháború előtt orvosként működött, propagálta a darwinizmus tanait és a szociáldemokrata irányultságú antialkoholista mozgalom úttörője volt. A háború alatt a csecsemő- és anyavédelemért, illetve a könyvtárügy fejlődéséért küzdött. Utóbbit Szabó Ervin barátjaként és kollégájaként tette, annak halála után 1918 októberében ő veszi át a Fővárosi Könyvtár irányítását. Az őszirózsás forradalom után a Radikális Párt alelnökeként a Munkaügyi és Népjóléti Minisztérium államtitkára volt. A Tanácsköztársaság alatt ugyanezen Népbiztosság főcsoportvezetőjének, a Vörös Hadsereg egészségügyi főfelügyelőjének tisztségét látta el. A Horthy-rendszer kezdetén megfosztották állami kinevezéseitől és emigrációba kényszerült, majd 1924-ben visszatérve Magyarországra a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) tagja lett. Az MSZDP-ben a balszárnyat képviselő Stromfeld-kör vezetőjévé lépett elő. 1928-ban az ő szerkesztésében jelenik meg a Társadalmi Lexikon, amely marxista elméleti alapokon nyújt, adatokkal alátámasztott enciklopédikus ismereteket a húszas évek gazdasági, politikai jelenségeiről, a baloldali mozgalmakról és a marxizmus elméleti fejleményeiről. A lexikon szerzői szociáldemokrata, kommunista vagy baloldali polgári szellemű tudósok. Elsősorban rájuk és a korábbi folyóiratok szerzőgárdájára épített a Társadalmi Szemle szerkesztésében Madzsar József. A Társadalmi Lexikon koncepciója és munkálatai így megkerülhetetlen előzményként szolgálnak a Társadalmi Szemle megindításának vállalkozásához. A tudományos folyóirat számára korábbi mintát jelentett a polgári radikális Huszadik Század, amelynek 1906 után a szerkesztője Madzsar sógora, Jászi Oszkár volt.
Az illegális kommunista lap szellemi vezetője az ötvenöt éves Madzsar lett, aki egyre több rendőri megfigyelésnek és zaklatásnak volt kitéve a harmincas évek elején. A fiatal Sándor Pál az ilyen zűrös időszakokban segített a folyóirat akadálymentes szerkesztésében. A szerkesztők folyamatos harcot folytatnak az ügyészi engedélyezésért és a cenzúra kijátszásáért; Sándor Pál későbbi visszaemlékezésében a Társadalmi Szemle nyomtatásásnak és terjesztésének krimibe illő legendáriumát vonultatja fel. Kétségtelen, a nyomozóhatóság megfigyelte a nyomdákat, ahol a folyóiratot nyomtathatták, nyilvántartotta a terjesztőket és előfizetőket, főként azokat a fővárosi könyvesboltokat, ahol a Társadalmi Szemle a kirakatban is megjelent. Sándor emlékei szerint az a pletyka is terjedt, hogy a detektívek „légypapírként” kívánják használni a folyóiratot, azaz a terjesztők és előfizetők útján jutottak volna el az illegális párt magyarországi vezetőihez, és ezért hosszú ideig megkönnyítették a folyóirat ügyészi engedélyezésének folyamatát. Ez olyan időszakban történt, amikor növekedett a nyomás az illegális kommunistákon. A világválság hatására nem csak a hagyományos munkásosztály tagjai, hanem a leszakadó polgárság, a munkanélküliek tömege is egyre inkább a mozgalmi formák valamelyikében találta meg szerveződésének terepét. Ilyen fejlemények közepette a biatorbágyi viadukt felrobbantását (1931. szeptember 12.) követő statárium kihirdetése az illegális kommunistákon való rajtaütésnek teremtette meg a jogi-nyomozati hátterét. E folyamat eredménye a Sallai–Fürst-per és a vezetők 1932 júliusi kivégzése volt. Ezzel együtt növekedett a nyomás a nyomozóhatóság által szovjet propagandának minősített Társadalmi Szemlén is.
A Társadalmi Szemle elsősorban valóban a kapitalizmus és a kapitalista országok gazdasági rendszerét illette kritikával, és marxista fogalmak alapján elemezte azoknak folyamatait. A kapitalizmussal, Lenin nyomán, összekapcsolták a kortárs imperializmus bírálatát is, így a Japán agresszió is többször megjelent a folyóirat oldalain, ahogy a gyarmati népek kizsákmányolásának és a gazdasági konszernek működésének bírálatai. Madzsar két cikke emelkedett ki a világkapitalizmus bírálata kapcsán: A kapitalizmus belső ellentmondásai, illetve az elmúlt év eseményeit és folyamatait elemző 1932, amelyek hivatkozási alapként szolgáltak a kommunista szemináriumokon és vitákban. A szovjet propaganda vádját mégis azzal alapozták meg, hogy több írás is megjelent a Társadalmi Szemle oldalain a Szovjetunióról és annak gazdasági-társadalmi rendszeréről. Ám ezekben cikkekben mindig nyugati adatokra támaszkodtak. Miközben nagyszámú írás jelent meg a marxista gazdaságtan témakörében a munkásmozgalom állásáról és a magyarországi politikai eseményekről is. A Társadalmi Szemlében rendszeresen jelentek meg szemlék aktuális eseményekről, kritikák új könyvekről, folyóiratszámokról, sőt kiállításokról, előadásokról, szemináriumokról szóló beszámolók is.
A Társadalmi Szemle eleinte 3500 példányban jelent meg, majd a példányszámot 5000-re növelik. A folyóirat nem csak a 100% korábbi szerzőgárdáját, még inkább terjesztői hálózatát használta fel. Így jutott el a Társadalmi Szemle a fővárostól távoli vidékekre is, legyen szó ipari központokról vagy agrárproletárok lakta környékről. A lapot egyaránt olvasták a Nyírség szegényparasztjai, a miskolci iparvidék vasmunkásai, a budapesti mozgalom tagjai és a tokodi szénbányák tagsága is. Sőt, a Társadalmi Szemle egyre népszerűbbé vált a szociáldemokraták körében. Az MSZDP 1906-tól megjelenő elméleti folyóirata, a Szocializmus ekkor, Révész Mihály főszerkesztősége alatt éppen leszálló ágban volt, olvasóinak és előfizetőinek száma is csökkent. Egyre erősödött a párton belül a balszárny, amelynek prominens figurája éppen a konkurens folyóiratot szerkesztő Madzsar József volt. Ráadásul a Társadalmi Szemle oldalain megjelent a „jobbratolódó” szociáldemokrácia bírálata; az MSZDP vezetésének a munkásosztály elárulását és a polgári pártokhoz való közeledést rótta fel. A kommunisták szerint ez a munkásbázis elvesztéséhez vezet, amelyre így ők méltán pályázhatnak. Az 1931-i negyedik, októberi számban megjelent Elvi nyilatkozat című írás is, amely már nyíltan szembeszállt a törvényes szociáldemokrata párttal:
„Mi sem természetesebb, mint hogy a »Társadalmi Szemlé«-nek vizsgálódásai során szembe kellett kerülnie a Magyarországi Szociáldemokrata Párt vezetőségével és ideológusaival, akik már régen letértek a marxizmus utjáról és a legkülönfélébb polgári revizionista elméletek keverékét tárják, itt-ott marxista köntösbe burkolva, munkásolvasóik elé. Ezeknek a bírálata a fentiekből következőleg, szintén a »T. Sz.« föladatai közé tartozik.”
A rossz viszony a két munkásmozgalmi párt között nem a Társadalmi Szemlével kezdődött, de a folyóirat oldalain teljesedett ki. A szociáldemokraták természetesen mindent megtettek a Társadalmi Szemle terjesztése ellen, tagjaikat kizárással próbálták elrettenteni, amennyiben terjesztik vagy árusítják a periodikát. Az októberi számban adta hírül Madzsar József, hogy a szociáldemokrata párt kizárta soraiból, az okok között pedig a Társadalmi Szemle kritikus hangvétele is nagy szerepet játszott. Az imént citált Elvi nyilatkozat az MSZDP vezetőit a hatalommal való együttműködéssel, a folyóirat denunciálásával vádolta:
„Minthogy pedig a Magyarországi Szociáldemokrata Párt még az öt hetenként egyszer, 48 oldal terjedelemben megjelenő »Társadalmi Szemlé«-vel szemben sem képes vélt igazát szellemi fegyverekkel, eszmei téren megvédeni, holott napilap, havi »tudományos« folyóirat, – továbbá párt és szakszervezeti lapok egész serege áll rendelkezésre, jobbnak látja denunciálás utján, az uralkodó osztály hatalmi eszközeire bizni, hogy befolyásunkat a proletariátusra meggyöngitse és kritikánkat a párt tagjaitól távoltartsa.”
Az elmérgesedő viszonyt nagyban táplálta Madzsar személyes sértettsége és a szociáldemokraták részéről Mónus Illés törekvése, hogy ideológiai szinten is megszabaduljon a kommunista elemektől és új lendületet adjon a szociáldemokrata pártnak. Mónus 1934-ben át is vette a Szocializmus szerkesztését, amelyet sikerült felvirágoztatnia, ekkor már a konkurens kommunista folyóiratok hiányában. A Szocializmus története majd 1938-ban, az új sajtótörvény tiltásaival szakadt meg, Mónust pedig a nyilasok végezték ki 1944 késő őszén.
E kétfrontos, a hatóságok és a szociáldemokraták ellen zajló harc közben tehát a folyóirat példányszáma nem csökkent, sőt azt növelni tudták. Mindezt úgy, hogy egy-egy szám megközelítőleg tíz olvasó kezében fordult meg, tehát a folyóirat valódi tömeghatásra tett szert, és egyre inkább tényezővé vált a harmincas évek elejének zűrzavaros, tömegmozgalmakkal és illegális politikai hálózatokkal tarkított világában. A lap kezdetben legálisan jelent meg, a belügyminiszter azonban idővel utasította a csendőrséget, hogy a terjesztést akadályozzák meg, figyeljék az előfizetőket, büntessék meg az előfizetésgyűjtőket, illetve azokat, akiknél megtalálják a Társadalmi Szemle számait. A könyvesboltokban mint ellenséges propagandát levetették a számokat a kirakatokból. Madzsar Józsefet először 1932 nyarán tartóztatták le, az augusztusi számban már elmaradt a tőle megszokott vezércikk. Az augusztusi számban Sándor Pál írt Madzsar letartóztatásáról, akinek novemberi főtárgyalásán éppen a folyóiratban megjelenő cikkeiből idézett a vád képviselője. Madzsart először hat hónapra ítélték, de fellebbezés után felmentették.
1933 januárjában fordulat következett be a világpolitikában a nácik németországi hatalomra kerülésével. Az itthoni represszió és a kommunisták üldözése fokozódott, amely azzal járt, hogy az évet már nem élte túl a Társadalmi Szemle. 1933 márciusában az egész szerkesztőséget rajtaütésszerűen letartóztatták, Madzsar József két és fél hónapra börtönbe került. A februári szám után végül májusban még megjelent a következő, utolsó szám. Madzsar többször állt bíróság előtt, végül 1935 őszén kétszer hat hónapra ítélték, ezúttal jogerősen. A büntetés elől Kassára, a csehszlovák hatóságok „közelebbi érdeklődésére” pedig a Szovjetunióba távozott. Madzsar József innen már nem tért vissza, közelebbi sorsa ismeretlen. Valószínűsíthető, hogy áldozatul esett a sztálini tisztogatásoknak, de halála időpontja mindezidáig bizonytalan. A folyóirat további szerkesztői, szervezői és szerzői számára is kegyetlen végzetet tartogatott a sors. Sándor Pált idézzük a Társadalmi Szemle indulásának 1961-es, háromévtizedes évfordulóján:
„Schönstein Sándor, Jahn Ferenc, Wolf Sándor a Gestapo áldozatai lettek, Forgács Antalt Franciaországban a megszálló német fasiszták végezték ki, Antal János a Don-kanyarban pusztult el, Vándor Ervin megsemmisítő táborban végezte be életét és a messzi Távolkeletre vetődött Újvári László Ceylon szigetén halt meg.”
A rendszeres szerzők közül a háború utáni politikai és kulturális élet fontos szereplőiként lépett fel Molnár Erik, Illyés Gyula, Nagy Lajos és Haraszti Sándor. Sándor Pált a Társadalmi Szemle betiltását követő évtizedben többször letartóztatták, 1944-ben kénytelen volt illegalitásba vonulni. A háború befejezése után dolgozott a II. kerületi pártbizottságban, illetve a Szabad Nép szerkesztőségében. 1950-ben Rákosiék tartóztatták le koholt vádak alapján, börtönéből csak 1954-ben szabadult. Az 1956-os forradalom után a párt szervezésén dolgozott, 1958-ig az V. kerületi pártbizottság elnökeként. 1958 után az Orvostudományi Egyetem marxizmus-leninizmus tanszékének, majd rövid idő múlva a bölcsészkar filozófiai tanszékének vezetője, egyetemi tanár volt. 1972-ben hunyt el.
Az illegális pártnak tehát már azelőtt is létezett folyóirata, minthogy 1931-ben megjelent volna a Társadalmi Szemle első száma. Ám mind színvonalában, mind ezen időszak harcos magatartásával az első Társadalmi Szemle megalapozott egy legendát, amelyre Rákosiék 1945-től építhettek.
Nyitókép illusztráció, forrás: Fortepan / Székely Tamás
