James Fitzjames Stephen Szabadság, Egyenlőség Testvériség című műve először időszakos kiadványként jelent meg (Pall Mall Gazette 1872 novemberétől 1873 januárjáig), majd könyv formájában először 1873 márciusában látott napvilágot.
Habár Stephen a francia forradalom kritikusa volt és a „történelmi haladásnak” a korban nagyon népszerű optimista felfogásával látványosan nem rokonszenvezett, önmagát nem konzervatívnak, hanem a régebbi angol liberalizmus védelmezőjének tartotta. 1873-ban nem a konzervatív, hanem a liberális párt színeiben indult a választásokon, azonban érzékelte, hogy a liberalizmus fogalma a korban kezdett átértékelődni.
„Nem vitatom a modern liberálisok gyakorlatát.” – fogalmazott – „Hatalmas nehézségek árán, de megtalálták a módját annak, hogy nagyon dicséretre méltó eredményeket vigyenek végbe, elméleteik azonban azokat a hiányosságokat mutatták, amelyek elválaszthatatlanok egy gyenge és népszerűtlen párttól, amely a hatalom megragadása felé halad.”
Stephen szerint a kor „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség” hitvallása egyszerű és jól hangzó ígéretekkel hat az embertömegekre, azonban sem a tömegekről, sem pedig az eszméket népszerűsítő ideológusokról nem mondható el, hogy túlságos mélységgel megvizsgálnák, pontosan miféle szabadságról, kinek vagy minek az egyenlőségéről és kivel való testvériségről beszélnek. Habár úgy vélte, hogy e három fogalomnak adható olyan értelem is, amely szerint jónak nevezhetők, a „krédó” túlzottan lelkes kortárs képviselőinek legtöbbje eltúlozza az előnyöket és figyelmen kívül hagyja az ezekkel járó hátrányokat. A leegyszerűsített hitvallás rajongói Stephen szerint végül is eltorzítják a szabadság, egyenlőség és testvériség fogalmának helyes megértését: a hitvallás veszélyes és demagóg politikai jelszóvá válhat, amelynek bűvkörében gyakorlatilag minden régi és adott dolog lebontása igazolható tekintet nélkül arra, hogy egyébként az mennyiben harmonizál az emberi természettel. Stephen szerint John Stuart Mill – aki vitathatatlanul a népszerű hitvallás legékesszólóbb kortárs képviselője volt – például úgy véli, hogy az emberi, sőt politikai viszonyokban sincs többé szükség a kényszerre. A kényszer Mill szerint a társadalom egy megelőző állapotához illik, amelyben az „erősebb joga” volt meghatározó, a történelmi haladás és az ember nyilvánvalónak gondolt társadalmi-intellektuális evolúciója által azonban, mára lehetségessé válik fokozatosan megszabadulni mindenfajta diszkriminatív és hierarchikus szituációtól, és az emberi társadalom irányítását teljesen az erőszakmentes diskurzusra lehet majd alapozni.
Stephen szerint naivan optimista az a közfelfogás, miszerint emberek az idők során mintegy spontán evolúció révén bölcsebbek, erkölcsösebbek vagy intelligensebbek lesznek, hiszen a jelen eseményei ezt nem igazolják, a történelmi tapasztalat pedig – amely megbízható eligazítást nyújt az emberi viselkedés nagyobb léptékű tanulmányozásához – a legkevésbé sem utal arra, hogy állam és rendezett társadalom kényszer nélkül is fenntartható.
A könyv egy figyelemreméltó érvelése szerint, a modern államoknak, a középkori állapotokhoz viszonyított rendezettsége nem abból következik, hogy egyáltalán nem alkalmaznak erőt, és az „erősebb jogával” felhagytak – ahogyan azt Mill feltételezi –, hanem éppen ellenkezőleg: abból, hogy az állam mostanra olyan ellenállhatatlan erejű apparátussá vált, hogy bármiféle, vele szembeni hathatós ellenállás esélytelen volna az egyének számára:
„Csak legkisebb lehetséges léptékben lehet a törvénynek ellenszegülni, és abból is csak hátrányok származnak. Egy bűnöző talán lebír egy magányos rendőrt, éppúgy, mint ahogyan egy törpe talán teljes súlyával lent tarhatja egy óriás balkeze kisujjának utolsó ujjpercét, ha a kéz ennek megfelelő helyzetben lenne; de a szándékos egyéni ellenállás az ország törvényének puszta egyéni előnyökért cserébe, manapság lehetetlenség, amelyet soha senki nem is mer megkísérelni. Az erő nem csak hogy uralkodik, de a legtöbb dolog vonatkozásában vita nélkül uralkodik, és ebből természetesen nem következik az, hogy megszűnt volna létezni.”
Stephen értelmezésében az ember és ember közötti hatalmi viszonyok sem változtak meg úgy, ahogyan azt Mill szeretné látni; a függés formája ugyan valóban megváltozott: a státuson alapuló hierarchiát felváltotta a szerződés gyakorlata, a szerződő felek azonban nem egyenlők és nem is lehetnek azok: amíg a feudális viszonyok éppenséggel bizonyos védettséget biztosítottak a gyengéknek és a szegényeknek, addig a modern függés szinte teljes mértékben kiszolgáltatottá teszi a gyengébb felet.
„Az egyik esetben az ember egy bizonyos pozícióba született, és a másikban pedig egy egyezmény révén lépett abba bele, de ez nagyon kevés valódi különbséget jelent a két eset között. Minden egyes esetben van egy erősebb és egy gyengébb személy, és minden egyes esetben a gyengébb alá van vetve az erősebb hatalmának.”
„Nagyon is kétséges számomra,” – írja Stephen egy érdekes okfejtésében – „hogy vajon bizonyos emberek hatalma nagyobb lehetett-e szomszédjaik fölött valaha, és a világ bármely korszakában olyan élesen kirajzolódó és olyan könnyen gyakorolható lehetett-e, mint éppen manapság.” Ha a régi időkben egy rabszolga figyelmetlen volt, akkor az ura ugyan megkorbácsolhatta, de ettől még az ő tulajdonában maradt, vagyis vigyáznia kellett arra, hogy saját tulajdonában ne tegyen kárt. Ha azonban egy modern szolgálót kirúgnak „egy másikat olyan könnyedén hívhat helyébe az ember, ahogyan egy bérkocsit.”
Stephen műve, a Szabadság, Egyenlőség, Testvériség jelentős politikaelméleti munka, amely – habár nagymértékben a Mill nézeteire reflektál – saját jogán is érdekes mű, amely érdemes a mai kor figyelmére is. Ahogyan Egedy Gergely, a brit konzervatív gondolkodás jeles kutatója a mű kapcsán megjegyzi:
Millnek egy dologban feltétlenül igaza volt, nevezetesen azon feltételezésében, hogy ellenfelének könyve, „inkább taszítja, mint vonzza” majd a viktoriánus közönséget. A Szabadság, Egyenlőség, Testvériség valóban nem aratott piaci sikert, ami nem is csoda: a helyenként szinte ótestamentumi komorságú mű megállapításai és következtetései igen nagy mértékben ütköztek a kor uralkodó optimista közfelfogásával. (Egedy 107.)
James Fitzjames Stephen Szabadság, Egyenlőség, Testvériség című munkája 2019-ben jelent meg a Századvég kiadónál, jelen sorok szerzőjének fordításában.
Irodalom:
Egedy Gergely: Brit konzervatív gondolkodás és politika. Századvég Kiadó, Budapest, 2005.
Stephen, James Fitzjames: Szabadság, Egyenlőség, Testvériség. Ford.: Pető Zoltán. Századvég Kiadó, Budapest, 2019.
