Ugrás a tartalomhoz
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • KIADÓ
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • OPEN ACCESS
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • KIADÓ
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • OPEN ACCESS
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • KIADÓ
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • OPEN ACCESS
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • KIADÓ
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • OPEN ACCESS
Magazin: Aula
Picture of Maráczi Tamás
Maráczi Tamás
újságíró
  • 2026.11.20.
  • 2026.11.20.
Magazin / Aula

Félig üres vagy félig teli gesztus a békének?

A Trump–Hszi–Putyin-találkozó

Fontos jelkép a három, egymással versengő nagyhatalom képviselőjének közös fotója, a békéhez azonban nemcsak jelképek kellenek, hanem tettek is, abból pedig kevés volt Sencsenben.

„Jalta 2.0”-s találkozónak harangozták be, de a Churchill–Roosevelt–Sztálin trióhoz képest a kínai csúcstalálkozó szereplői maximum a hármas szimbolikával tudtak az elődök nyomdokaiba lépni: míg az 1945-ös megállapodással a nagyhatalmak Európa háború utáni rendezésének, illetve a szövetségesek jövőbeli együttműködésének kereteit határozták meg, addig a jelenkor hármasa nem tudott érdemleges, konkrét megoldási javaslatokkal, csupán egy általános deklarációval szolgálni a világ válsággócaiban zajló háborúk, konfliktusok lezárására.

Mindhárom vezetőnek megvolt a saját jól felfogott érdeke, hogy részt vegyen az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) sencseni találkozóján, de ezek nem világpolitikai célzatú, hanem leginkább saját hazájuk polgárainak szóló üzenetként értelmezhető, belpolitikai indítékú akciók voltak.

A három nagyhatalom vezetője egy asztalnál tárgyalt, amely a háborúk jelenlegi korszakában szimbolikájával azt az üzenetet demonstrálta, hogy van remény a békére, a világ vezetői értik a kockázatokat, és nem fogják hagyni, hogy a konfliktusok katasztrófába torkolljanak. „Stratégiai stabilitás” és „nemzetközi biztonság” – a két kifejezés uralta a megbeszéléséket, és ezek fedik azt a politikai szándékot, hogy a nagyhatalmi versengés továbbra is az ésszerű mederben marad, illetve, hogy az általuk deklarált „párbeszéd” lesz a közeljövő válságkezelési módja.

A három elnök pozíciója

Donald Trumptól a félidős kongresszusi választáson az amerikai szavazók többsége elvette a bizalmat, legfőképpen kockázatos kül- és biztonságpolitikai lépései miatt, így az amerikai elnök már nem régi potenciáljával érkezett a csúcsra, inkább egy olyan politikusként, aki utolsó két évét tervezi be a végrehajtó hatalom élén, és legfőképpen politikai hagyatékát építgeti.

Vlagyimir Putyin számára a két világhatalom vezetője mellett egyenrangú szereplőként megjelenni valódi ajándék volt: az orosz „nagyság” (egykori birodalmi tekintély) visszaállításának küldetésével élő elnök a közel öt éve zajló ukrajnai háborúval felemás eredményeket ért el, eredeti stratégiai céljait nem tudja elérni, ennek oltárán pedig túl magas árat is fizet a gazdasági visszaeséssel, most azonban ismét ott volt a nagyok között, Oroszország – reprezentációja szerint – világpolitikai tényezőként jelent meg. Semmiképpen nem agresszorként, és semmiképpen nem egy másik országot megtámadó, és ezért a nemzetközi közösség szemében páriává váló államként – az állami ceremónia, és a két másik, magas rangú vezető jelenléte legitimálta Putyint.

Végül Hszi Csing-ping: a kínai elnök egykor grandiózus, ambiciózus tervekkel vágott neki elnöksége több ciklusának, és részben el is érte azt, hiszen Kína gazdaságilag, katonailag és politikai befolyásában már egy többpólusú világrend egyik vezető hatalmaként regionális hatalomból globális erőközponttá nőtte ki magát. A sencseni találkozón a házigazda szerepben Hszi elnök a nagy konfliktusok közepette a nyugodt erő, a feleket egy asztalhoz ültetni képes nagy békéltető szerepében léphetett fel.

A közös nyilatkozat pontjai

A másfél órás trilaterális találkozó eredményeit közös nyilatkozatban hozta nyilvánosságra a kínai fél, amelyet a Fehér Ház és a Kreml is utánközölt. A rövid szöveg 4 pontból áll.

1. „Az Egyesült Államok, Oroszország és Kína az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjaiként elkötelezték magukat az ENSZ reformja mellett, hogy az hatékonyabban reagálhasson a globális kihívásokra, és megfeleljen alapvető küldetésének, a nemzetközi béke és biztonság fenntartásának”.

2. „A három ország a finomított kőolajtermékek termelésének és kínálatának növelését tervezi minden nemzet javára. Megerősítették a stabil energiaáramlás fontosságát”.

3. „A három államfő elismerte, hogy az állami beleegyezés elve és az állami tisztviselők mentelmi jogának tiszteletben tartása kiemelkedő fontosságú, és egyetértettek abban, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) és más hasonló szervek nem élhetnek vissza joghatóságukkal”.

4. „A három államfő megerősítette, hogy egy nukleáris háborút nem lehet megnyerni, és soha nem szabad megvívni. A három ország párbeszédet folytat a nukleáris kockázatok csökkentéséről és a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról”.

Az első bekezdés furcsa formula, mert a három fél kihagyja a többi állandó és ideglenes BT-tagot, ez pedig olyan látszatot kelt, mintha a három hatalom eldöntené, hogy a saját kezébe veszi a globális rend újraszabályozását a nem túl erélyes ENSZ helyett.

A második paragrafus a Hormúzi-szorosnak az iráni háború következtében beálló lezárására utal, a világ energia-utánpótlásának az ötöde reked meg emiatt – a felek deklarálják és egyúttal jelzik a piacoknak, hogy a kőolajszármazékok utánpótlása nem fog eldugulni, másrészt bele lehet látni a szövegbe azt a szándékot is, hogy az orosz exportot sújtó nyugati szankciók esetleg enyhülhetnek az iráni helyzet okozta gazdasági lejtmenet megállítása céljából.

A harmadik passzus egyfajta biztosíték, hogy a megkezdett háborúkért a feleket nemzetközi bírói fórumokon nem fogják elszámoltatni. A három deklaráló állam egyike sem tagja az ICC-nek, vagyis nem tartozik a hatálya alá, mégis háborús bűnök gyanúja miatt például Vlagyimir Putyin elnök és Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő ellen nemzetközi elfogatóparancs van érvényben, ami megnehezíti külföldi útjaikat, de Donald Trump az iráni háborúja, illetve Hszi Csing-ping a kínai katonai hadműveletek miatt sem lehet biztos abban, hogy a jövőben nem tesznek majd kísérlet a perbe fogásukra valamely nemzetközi bíróságon.

A negyedik kitétel egy régi, hidegháborús elv, az úgynevezett Reagan–Gorbacsov-elv újrafogalmazása: az atomháborúnak nincs értelme, ezért nem is szabad elindításával kacérkodni. A deklaráció ezen pontjai is a nemzetközi piacok megnyugtatására szolgálhat, illetőleg két ország, Irán alakuló, illetve Észak-Korea már létező fenyegető atomarzenáljának kordában tartására.

A sencseni találkozó azonnali visszhangjai

Az amerikai média többet várt a csúcstalálkozótól. Trump hátországában, republikánus körökben is megfogalmazódott kritika azzal kapcsolatban, ahogy az elnök viszonyult a két másik állam vezetőihez: Trump barátként szólította meg a kínai és az orosz elnököt, miközben éppen ez a két állam tekinthető az Egyesült Államok két fő ellenfelének.

Demokratapárti bírálatok szerint az elnök belpolitikai kudarca, a választási vereség után külpolitikai csillogással próbálta az előző terhét kompenzálni – a véleményformálók szerint ezt már sok elnök megpróbálta a múltban, de nem működő taktika.

Az orosz sajtó nagy része a Kreml-i narratíva mentén értékelte a kínai találkozót: a Nyugatnak nem sikerült elszigetelnie Oroszországot; míg Moszkva ott volt a nagyok találkozóján, addig Ukrajna és az EU nem, ezért ez Putyin diplomáciai győzelmének minősül.

A kínai média azt hangsúlyozta, hogy ezt az előzmény nélküli trilaterális csúcsot Kína hozta tető alá, a szemben álló feleket Hszi elnök tudta asztalhoz ültetni, a zárónyilatkozatban foglalt pontok pedig a béke felé vezető lépések. Az értékelések szerint a találkozó azt mutatta, hogy Kína egyenrangú globális hatalom, potens közvetítő-békéltető fél, illetve a kialakuló új világrend első számú letéteményese.

Nyitókép forrása: WarlokA / depositphotos.com

Témakörök: csúcstalálkozó, Kína, Oroszország, politika, USA
Aula

Kiberhadviselés az orosz–ukrán háború árnyékában

Beszámoló a kiberbiztonsági szakember előadásáról.

Előadó

Háború Ukrajnában: a változó világrend

Az idei Ludovika Fesztivál kiemelt előadója a Trump-kormány volt nemzetbiztonsági tisztviselője volt.

Műhely

Magyarország kapcsolata a Bukaresti Kilencekkel

Az együttműködés egyik legfontosabb eleme a védelempolitikai ráfordítások növelése.

nke-cimer

LUDOVIKA.hu

KAPCSOLAT

1083 Budapest, Ludovika tér 2.
E-mail:
Kéziratokkal, könyv- és folyóirat-kiadással kapcsolatos ügyek: kiadvanyok@uni-nke.hu
Blogokkal és a magazinnal kapcsolatos ügyek: szerkesztoseg@uni-nke.hu

IMPRESSZUM

Ez a weboldal sütiket használ. Ha Ön ezzel egyetért, kérjük fogadja el az adatkezelési szabályzatunkat. Süti beállításokElfogad
Adatvédemi és süti beállítások

Adatvédelmi áttekintés

This website uses cookies to improve your experience while you navigate through the website. Out of these cookies, the cookies that are categorized as necessary are stored on your browser as they are essential for the working of basic functionalities of the website. We also use third-party cookies that help us analyze and understand how you use this website. These cookies will be stored in your browser only with your consent. You also have the option to opt-out of these cookies. But opting out of some of these cookies may have an effect on your browsing experience.
Necessary
Mindig bekapcsolva
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. This category only includes cookies that ensures basic functionalities and security features of the website. These cookies do not store any personal information.
Non-necessary
Any cookies that may not be particularly necessary for the website to function and is used specifically to collect user personal data via analytics, ads, other embedded contents are termed as non-necessary cookies. It is mandatory to procure user consent prior to running these cookies on your website.
MENTÉS & ELFOGADÁS