Az idei Ludovika Fesztivál első napjának kiemelt előadója a Hillsdale College oktatója és kutatója, a Claremont Institute vezető munkatársa, a Trump-kormány volt nemzetbiztonsági tisztviselője volt. Michael Anton – aki korábban Rupert Murdoch, Rudy Giuliani és Condoleezza Rice beszédírójaként is dolgozott –Háború Ukrajnában: a változó világrend címmel tartott előadást.
Az előadó elsőként az amerikai politikai berendezkedést vázolta fel. A republikánusok és a demokraták egymás ellenfelei, ám a helyzet sok szempontból árnyaltabb. Így van ez a külpolitikában is – szögezte le.
Itt van például Ukrajna támogatása. A republikánusok ellenzik – s ez nem azt jelenti, hogy Ukrajna ellen és Putyin mellett foglalnának állást, egyszerűen csak azt gondolják, az USA ne költsön dollármilliárdokat egy nem feltétlenül megnyerhető konfliktusra, , miközben számos belföldi gondja is akad. A demokrata elnök és a vezető tisztségviselők ellenben úgy vélik, hogy az Egyesült Államoknak igenis támogatnia kell Ukrajnát. Ebben a felállásban az a némiképp meglepő, hogy a vietnámi háború kudarcától egészen a hidegháború végéig a Demokrata Párt sokkal inkább békepárti volt, mint a republikánusok. Azt gondolhatnánk tehát, hogy a demokraták közül sokan nem értenek egyet a jelenlegi iránnyal, ez azonban nem így van. A párt többsége támogatja a beavatkozásokat.
Kérdőjelek
A közel-keleti konfliktus kapcsán is elmondható, hogy míg korábban a demokraták Izrael-pártiak voltak, egy jelentős kisebbségük ma már kritizálja a zsidó államot. S ez a kisebbség mindinkább hallatja a hangját, miközben az Izraelt támogató idősebb generáció fokozatosan elöregszik, kihal. E kisebbség egyébként jelentős részben az amerikai egyetemistákat takarja, akik radikalizálódását a demokraták korábban nem ellenezték, vagy akár még aktívan támogatták is.
A NATO kapcsán elhangzott: Magyarország a védelmi kiadásokat tekintve jól teljesít, ezért vele kapcsolatban nem lenne jogos a tengerentúlon mind inkább felmerülő kérdés: meg kell-e védenie az Egyesült Államoknak egy országot, ha az nem teljesíti saját védelmi kötelezettségeit, még akkor is, ha a NATO tagja? Az EU-val kapcsolatban pedig a szakértő úgy fogalmazott: annak megalakulása előtt egységesen úgy vélték Amerikában, hogy az európai integráció az USA érdekében áll. Ma sincs EU-ellenes hangulat, de Trump nemigen nyilatkozik meg a témában, ezért nehéz tudni, miképpen tekint az Unióra.
Tanulságok
„Sokszor megkapom a kérdést: Trump fog-e nyerni? Nos, fogalmam sincs, de úgy látom, ma nagyobb esélye van a győzelemre, mint pár hónappal ezelőtt” – jelezte az előadó. A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a billegő államok közül hatban-hétben előrébb áll, mint korábban. Ami valószínű: ha nyer, a második Trump-adminisztráció jelentősen másképp fest majd, mint az első. A legnagyobb lecke ugyanis, amit az előző elnök megtanult, az a stábjával kapcsolatos: korábban sok „nem jó” emberrel vette körül magát, és túl sokáig bízott bennük. Megtanulta, hogy olyan emberekre van szüksége, akik amellett, hogy kompetensek, lojálisak is hozzá és a napirendhez, mert ha nem így tesz, azt nagyon nehéz korrigálni.
Az előadó hangsúlyozta: Trump külpolitikájában meglehetősen rugalmas, tud meglepetést okozni. Az emberek azt hiszik, minden körülmények között tudják, mit fog tenni, de ez nincs mindig így. Michael Anton szerint Trump győzelme esetén vélhetőleg meglépi azt, amire a Biden-adminisztráció jelenleg nem hajlandó: megpróbálja tárgyalóasztalhoz ültetni az oroszokat és az ukránokat. Trumpot egyébként szerinte két cél vezérli. Egyrészt szeretné, hogy a háború véget érjen, és javuljanak az orosz–amerikai kapcsolatok. Másfelől azonban nem akar gyengének mutatkozni, s azt sem, hogy ismét az oroszokkal való összejátszás vádja érje.
Gyökerek és érdekek
Kérdésre válaszolva az előadó összevetette az USA hozzáállását a közel-keleti és az orosz–ukrán konfliktushoz. Elmondta: Izrael már 1948-as megalakulásakor megosztotta az amerikai politikusokat. Truman elnök külügyminisztere, George Marshall ellenezte az új állam elismerését, ám az USA alapvetően elkötelezett Izrael-párti a kezdetektől, sok segélyt és katonai támogatást nyújt számára. Az Egyesült Államok lakóit érdekli, hogy mi történik felmenőik hazájában: az ír származásúakat foglalkoztatja az észak-írországi katolikus–protestáns viszály, a Chicagóban élő lengyel-amerikaiak aggódnak az orosz konfliktus miatt. A nyolcmilliós amerikai zsidó lakosság pedig mindig is törődött Izrael problémáival, sokan vissza is tértek őseik földjére. Ukrajna esetében nincs ilyen közvetlen személyes kapcsolat, s az ukrán politika sosem foglalkoztatta az amerikaiakat. Egyébként ha a számokat nézzük, Izrael támogatása évi hárommilliárd dollárt tesz ki, míg Ukrajnára hatvankilencmilliárdot költött az ország. Ez azért óriási különbség – jelezte a szakértő.
