A Pew Research Center friss tanulmánya szerint a közösségi médiáról kétféle véleményük van az embereknek: az vagy manipulál és megosztást hoz, vagy információval látja el őket és felerősíti a hangjukat a politikában. Esetleg mindkettő egyszerre igaz. Megkérdeztük erről Balatoni Monikát is.
Azt, hogy a közösségi média platformok milyen befolyásos szerepet játszanak az emberek gondolkodásmódjának alakításában, nem kell bizonyítani. De ma már azt sem, milyen közvetlen hatásuk van a politikára, a választásokra, vagy egyszerűen magának a demokráciának a működésére. A kérdés leginkább az, hogy az algoritmusok tudatmódosító hatása, a social media tartalomdömpingje inkább pozitív vagy inkább negatív befolyással van a demokrácia minőségére?
A Pew Research Center nevű amerikai közvélemény-kutató cég új, 2026. február 8. és május 13. között 37 országban mintegy 45 ezer ember bevonásával készült felmérése szerint a legtöbb digitálisan fejlett országban az elmúlt három-négy évben jelentősen megnőtt a közösségi médiát a demokráciára nézve károsnak tekintők aránya.
A 2022–2023-as adatokat nézve látszik, hogy már akkor voltak olyan országok, amelyek kétkedve tekintettek ezen platformok (Facebook, Instagram, TikTok, X, Snapchat) társadalmi hasznosságára: az amerikaiak, a britek, a kanadaiak, a franciák vagy a hollandok fele már évekkel ezelőtt szkeptikus volt, eközben voltak nemzetek, amelyek tagjainak többsége akkor pozitívnak látta a jelenséget: ilyen volt a magyar, a lengyel vagy a svéd társadalom. 2026-ra a nagy kép jelentősen módosult az óvatosság felé: a hollandok 70, a franciák 65, az amerikaiak 64, a németek 61 százaléka kifejezetten károsnak látja a közösségi média demokráciára gyakorolt hatását.
Vannak államok, például az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság vagy Kanada, ahol a tendencia négy év alatt nem változott jelentős mértékben, máshol azonban radikálisan – ilyen például Magyarország, ahol a korábbi pozitív hangulatból mára kiegyenlítetté vált a megközelítések aránya, vagy Hollandia, ahol egy kiegyenlített véleménytrendhez képest 2026-ra jelentős többségbe kerültek a közösségi média hátrányait észlelő polgárok. A fejlett világ egyre szkeptikusabb tendenciáját megbontja két kivétel: Izraelben és Szingapúrban a közösségi média megítélése továbbra is kiváló.
Általánosságban tehát elmondható, hogy a gazdagabb országokban (Egyesült Államok, Ausztrália, Kanada, Franciaország, Németország, Hollandia, Egyesült Királyság) az emberek többsége ma már úgy véli, hogy a közösségi média káros a demokráciára, míg az alacsonyabb GDP-vel rendelkező államokban az emberek többnyire pozitívan viszonyulnak a közösségi médiához (sőt, Kenyában, Nigériában, a Fülöp-szigeteken vagy Thaiföldön a megkérdezettek kiugróan nagy aránya, nagyjából háromnegyede azt mondja, hogy jót tesz a demokráciának).
Mindent összevetve, a Pew felmérésében a vizsgált 37 országban a megkérdezettek átlagosan 55 százaléka gondolja úgy, hogy a közösségi média inkább pozitív hatású, míg átlagosan 35 százalékuk véli úgy, hogy inkább negatív hatású.
Földrészenként egymástól eltérő tendenciákat látunk: míg Észak-Amerika és Európa államaiban átlagosan és kerekítve közel kétharmados többségben van a negatív szemlélet, addig Dél-Amerika, a Közel-Kelet, illetve Ázsia országaiban kétharmados, Afrikában pedig háromnegyedes többségű a pozitív szemlélet. A transzatlanti térségben a legpozitívabb socialmedia-képű állam Lengyelország, a legnegatívabb Hollandia; Ázsiában a legpozitívabb Thaiföld, a legnegatívabb Ausztrália; a Közel-Keleten pozitív Izrael, kevésbé pozitív Törökország; Afrikában pozitív Nigéria, negatív Dél-Afrika; Dél-Amerikában pedig a legpozitívabb Mexikó, míg a legszkeptikusabb Chile.
Ha életkor szerinti bontásban nézzük a kérdést, nem ér bennünket meglepetés: a legtöbb országban a fiatal felnőttek gondolják inkább azt, hogy a közösségi média pozitív hatással van a demokráciára, míg az idősebb korosztályok borúlátóbbak. A legnagyobb generációs szakadék az Egyesült Királyságban észlelhető: a 18 és 34 év közötti felnőttek 60 százaléka pozitív e tekintetben, míg az 50 év fölötti korosztály csupán 31 százaléka (ez 29 százalékos különbség), míg Argentínában a legkisebb a szórás: ott csupán 3 százalékkal több fiatal vélekedik így, mint az idősek.
Az iskolai végzettség hasonló mintát követ, mint az életkor. A legtöbb országban a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők általában pozitívabban vélekednek a közösségi média demokráciára gyakorolt hatásáról, és nagyobb valószínűséggel látják mind a pozitív, mind a negatív hatásait. Ugyanígy megállapítható az is, hogy a fiatalok és a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők nagyobb valószínűséggel használják a közösségi médiát, és jellemzően több platformot is párhuzamosan igénybe vesznek. A rendszeres felhasználók pedig általában nagyobb valószínűséggel mondják, hogy a közösségi média jót tesz a demokráciának, mint azok, akik kevésbé töltenek időt a közösségi médiában.
Azok, akik azt gondolják, hogy az online platformok jót tettek a demokráciának, jellemzően amiatt érzik ezt így, mert szerintük ezeken a felületeken az átlagemberek kivételes (és a korábbi évtizedekben rendelkezésre még nem álló) lehetőséget kapnak nézeteik, véleményük hangoztatására, másrészt rengeteg információhoz jutnak az aktuális eseményekről. A megkérdezettek 77 százaléka gondolja úgy, hogy ennek köszönhetően az emberek tájékozottabbak lettek.
Azon válaszadók, akik ezt másképpen látják, vagyis a közösségi média káros hatásait érzik dominánsabbnak, többnyire azzal érvelnek, hogy social media ipari méretekben termeli a hamis híreket, és ezzel tömegesen manipulálja az embereket, másrészt ezzel összefüggésben növeli a társadalom politikai megosztottságát. Az amerikaiak 80 százaléka gondolja ezt, de ez a felfogás általánosan erősödött, sőt sok országban, mint például Lengyelországban, Németországban, Franciaországban vagy éppen Magyarországon két számjegyű növekedést mutatott. Ennek ellenpéldája ugyanakkor Malajzia, ahol a polgárok negyede még mindig úgy gondolja, hogy a közösségi média nem polarizálja a társadalmat.
A négy szempont közül azzal, hogy a közösségi média nagyban segít információhoz jutni az aktuális eseményekről, a felmérésben résztvevők közül a japánok értettek leginkább egyet, a bangladesiek a legkevésbé. Azt a nézetet, hogy ezeken a felületeken az emberek nagy lehetőséget kapnak politikai véleményük hangoztatására, leginkább a japánok és a thaiföldiek osztották, míg az amerikaiak a legkevésbé. Azzal, hogy a social media termeli a hamis híreket, és ezzel manipulálja az embereket, leginkább a hollandok értettek egyet, az indiaiak pedig a legkevésbé. Végül azt, hogy a közösségi média növeli a társadalom politikai megosztottságát, a németek és a hollandok gondolják így a legnagyobb arányban, míg a kenyaiak a legkisebb számban.
„Legsúlyosabb tényező a társadalmi tanulás kérdése”
A felmérés apropóján lapunk megkérdezte Balatoni Monikát, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kara (ÁNTK) Társadalmi Kommunikáció Tanszékének adjunktusát, aki úgy látta, hogy az adatok jól mutatják a kérdés kapcsán előállt megosztottságot, illetve azt a tényt, hogy a közösségi média jó és rossz hatásai egyszerre jelennek meg a nyilvánosságban.
A digitáliskultúra- és médiakutató szerint a közvélemény-kutatásban felhozott mindegyik szempont (a közösségi média manipulál / megosztást hoz, illetve információval lát el / lehetőséget ad a politikai véleménynyilvánításra) összefügg egymással, de a legsúlyosabb tényező a társadalmi tanulás kérdése, vagyis, hogy a fiatalok az értékekről, a világnézetről szóló információkat elsősorban a social mediából nyerik, az értékkategóriáikat, vagy éppen a társadalmi, politikai kérdésekről való véleményüket ezek alapján alakítják ki. A közösségi médiával tehát megnyílt egy új szocializációs tér: a különböző társadalmi értékeket, az emberi morál kategóriáit az egyén korábban a klasszikus szocializációs közegekben (a családban, az iskolában, az őt körbevevő szűkebb társadalmi közösségekben) sajátította el, ma azonban ennek a közege már a sokféle közösségi platform.
„Egy fiatal, iskolázott, több közösségi médiás platformot használó egyén tájékozottabb lehet, sokkal több információhoz fér hozzá, úgy érzi, hogy adekvát ismeretek birtokában van, mégis, ez lehet csapda is, hiszen kérdés, hogy a kapott információi hitelesek-e, hogy esetleg az információs buborékjában nem azt az egyénre szabott tartalmat kapja, ami számára ugyan jól fogyasztható, de azzal az úgynevezett szubjektív valóság még inkább torzul” – hívta fel a figyelmet Balatoni Monika, aki szerint az algoritmusok személyre szabottan szállítják az előre értelmezett híreket, hogy aztán mindenki a „saját véleménybuborékjában, hitkamrájában ragadjon”.
Az egyetemi oktató elmondta: a közösségi média fogyasztói nagyon sok információ birtokában vannak, nagyon sok dologról nagyon határozott véleményük lehet, mégis, könnyen találhatják magukat a „tudatlanság mezején”, ahol kiderül: a social media által készen tálalt valóságmagokból nem áll össze bennük egyéni műveltség, kritikai médiaismeret hiányában pedig nem tudják megkülönböztetni az igazi és a hamis valóság elemeit.
„A social media nagyon erős hatással van a demokratikus folyamatokra, érdekes lesz látni, hogy az MI miképp gondolkodik majd helyettünk” – folytatta Balatoni, hozzátéve, hogy a Habermas Machine nevű kutatás például egyértelműen bizonyította, hogy a mesterséges intelligencia már be tud azonosítani különböző politikai-társadalmi csoportok közös metszetében lévő kulcsszavakat, amelyek segítségével olyan érveléseket tud gyártani, amelyek különböző nézetű embereket is pozitívan meg tudnak szólítani.
Az NKE adjunktusa szerint a közösségi média és a demokrácia összefüggésével kapcsolatos elsődleges kérdés az, hogy meg tudjuk-e arra tanítani azokat a választópolgárokat, akik majd a szavazóhelyiségekben voksolnak, a közügyekbe beleszólnak vagy a társadalmi folyamatokat alakítani fogják, hogy bizonyos morális, etikai értékek alapján mérlegeljenek, hogy felismerjék, mi a tényleges valóság, hogy tudjanak kritikusan szembehelyezkedni az információdömpinggel, illetve ne hagyják, hogy a social média algoritmikus nyilvánossága alakítsa a nézeteiket.
Nyitókép forrása: kentoh / depositphotos.com. Portrékép forrása: Szilágyi Dénes / NKE
