Évtizedeken keresztül az Európai Unió bővítéspolitikáját egyfajta szakpolitikai folyamatként értelmezhettük. A tagjelölt országoknak át kellett ültetni az uniós jogot a saját jogrendjükbe, intézményi reformokat kellett eszközölniük és meg kellett kezdeni az olykor hosszadalmas csatlakozási tárgyalásokat annak érdekébe, hogy teljes jogú taggá váljanak. Ebben az értelemben a koppenhágai kritériumokon alapuló uniós csatlakozási logika is a tagjelölt államot tekintette a bővítéspolitika elsődleges tárgyának. Ez alapjaiban 2022 után sem változott meg, de a csatlakozás tárgya azonban már nem csak ez. Számos elemzés arra hívja fel a figyelmet, hogy a bővítéspolitika az egyik legjelentősebb eszközzé válhat, amely által az EU meghatározhatja azt a nemzetközi rendet, amelyet meg kíván védeni.
A bővítés ilyen irányú evolúcióját az orosz–ukrán háború teszi igazán láthatóvá. Ukrajna 2022 februári tagjelölti kérelme nem szimplán az EU hagyományos bővítési mechanizmusába való belépést indította el, hanem egyértelmű geopolitikai állásfoglalást kívánt az EU részéről, valamint annak a kinyilvánítását, hogy az ország szuverenitása, újjáépítése és biztonsága egy európai politikai keretrendszer részét képezi. Az EU válasza és a folyamtok gyorsasága illeszkedik ehhez a magyarázathoz. Ugyanakkor a folyamat kivételes gyorsasága, amely bizonyítja a helyzet stratégiai fontosságát és a geopolitikai tényezők prioritását, nem jelenti a hagyományos csatlakozási feltételek figyelmen kívül hagyását.
A geopolitikai bővítés éppannyira belső reformprojekt, mint külső politika. A tagjelölt államoknak fel kell készülniük a tagságra, az EU-nak pedig arra, hogy úgy használja ki a bővítésben rejlő lehetőségeket, hogy közben ne kössön túl költséges kompromisszumot. Az EU geopolitikai ereje abban (is) keresendő, hogyan tudja kiterjeszteni a jogi, gazdasági és szabályozási rendjét. Az Ukrajnával kapcsolatos uniós politika közelmúltbeli elemzései is kifejezetten úgy írják le az EU-t, mint amely geopolitikai versenybe száll az európai rend alakításáért, polgári eszközök, korlátozott katonai jellegű támogatás és a határok kiterjesztését célzó döntések kombinációját alkalmazva. Valójában ezen a ponton ér össze a bővítéspolitika és a stratégiai autonómia is. A bővítés a stratégiai autonómia elérésére irányuló szélesebb törekvésen belül elősegítő funkciót tölt be – még akkor is, ha az EU-nak még nincs kiforrott doktrínája, amely összekapcsolná a bővítéspolitikát az stratégiai autonómia biztonsági dimenziójával. Ez a folyamat olyan térként értelmezhető, amelyben a piaci, a normatív és a geopolitikai hatalom egymás mellett létezik, olykor erősítve, máskor pedig feszültséget szülve egymás között.
Bár Ukrajna esetében a helyzet stratégiai jelentősége már a hivatalos csatlakozás előtt megváltozott, abban egyetértés van, hogy a geopolitikai sürgősség nem gyengítheti a csatlakozáshoz kapcsolódó jogállamisági feltételeket. Ha az EU enyhítene ezeken a követelményeken a stratégiailag hasznosnak ítélt országok esetében, azok bár rövid távon igazodni tudnának az EU által kijelölt politikai irányvonalhoz, de hosszú távon sebezhetőséget teremtenének az EU egységére nézve, nem is beszélve az értékek integritásából táplálkozó normatív erőről.
A bővítéspolitika az európaizálódás és a kondicionalitás révén továbbra is alapjaiban határozza meg a tagjelölt államok fejlődését, míg ezzel az EU sebezhetőségek csökkentésére és az EU cselekvési kapacitásának bővítésére is szolgál. Ezek a funkciók egymásra épülnek, de nem hangolódnak össze automatikusan. A bővítés akkor járul hozzá többek között a stratégiai autonómiához is, ha az EU a nagyobb méretet tényleges kollektív cselekvőképességgé tudja alakítani.
Az Európai Tanács meghatározása, amely szerint a bővítés „geostratégiai beruházás”, annak az összetett jellemzőit ragadja meg. és tulajdonképpen meg is jelöli, hogy annak célja az EU szempontjából előnyös kimenetel. Intézményi alkalmazkodás, költségvetési megállapodás, hiteles szabályok és a differenciált integráción keresztül vezető méltányos út nélkül a bővítés gyorsabban növelheti az EU sebezhetőségét, mint a cselekvőképességét. A kondíciók követése esetében azonban a bővítés megerősítheti az európai fellépés jogi, gazdasági és politikai alapjait.
Az igazi geopolitikai kérdés tehát nem az, hogy az EU milyen gyorsan tud több területet „kiszínezni” a térképen, hanem az, hogy a bővítés képes-e egy szélesebb európai teret tartós kollektív hatalommá alakítani. A sikerhez három feltétel teljesülésére van szükség egyszerre: hiteles reformokra a tagjelölt országokban, valódi integrációra a stratégiai ágazatokban, valamint olyan uniós belső intézményi reformra, amely lehetővé teszi az EU számára a hatékony döntéshozatalt és a cselekvést, az új méretek és adottságok után is. Ezek nélkül a bővítés kockáztatja, hogy olyan ígéretté válik, amely inkább csak mutatja Európa korlátait. Az viszont vitathatatlan, hogy az új tagokkal – ahogyan eddig is – az EU növelné a béke, biztonság és stabilitás övezetét és nagyobb kontrollt kaphat az EU saját geopolitikai jövője alakítása felett.
A bővítés tehát csak meghatározott feltételek teljesülése esetén erősítheti az európai stratégiai autonómiát, vagy általában az EU-t. A nagyobb piac, a kibővülő terület, az új infrastruktúrák és a további gazdasági vagy védelmi kapacitások lehetséges erőforrást jelentenek. Ezek tényleges stratégiai cselekvőképességgé alakításához azonban működőképes döntéshozatalra, megfelelő végrehajtási kapacitásra és a bővítés költségeinek elfogadható megosztására van szükség. A tagállami vétók, a költségvetési érdekellentétek és az intézményi alkalmazkodás elmaradása azt eredményezheti, hogy a bővítés gyorsabban növeli az EU kötelezettségeit, mint a közös cselekvéshez rendelkezésre álló képességeit.
A bővítés mindig is átalakította az EU-t. Ma az EU-nak gondoskodnia kell arról, hogy a bővítés egyúttal növelje azon képességét is, hogyan alakítsa a számára előnyös nemzetközi rendet, legalább a saját régiójában. Mindez pedig meghatározza Európa biztonságát, jólétét és demokratikus hitelességét a következő nemzedék – sőt, még azon is túl – számára.
Nyitókép forrása: depositphotos.com
