Az ország, amely 2028-ban átrendezheti a EU térképét
Ursula von der Leyen podgoricai látogatásán kijelentette, Montenegró 2028-ra az Európai Unió (EU) teljes jogú tagjává válhat. A legkisebb nyugat-balkáni állam ezzel átveheti a vezető szerepet a Horvátország 2013-as csatlakozása óta megrekedt bővítési folyamatban. Montenegró felvétele nemcsak a szomszédos országok integrációját gyorsíthatja fel, hanem Magyarország számára is kiemelt biztonsági és gazdasági érdekeket szolgál. Elemzés.
Ahhoz, hogy megértsük Montenegró mai szerepét, vissza kell nyúlnunk a délszláv válság utáni évekre. Podgorica hosszú ideig Belgrád árnyékában élt, ám a 2000-es évek közepére nyilvánvalóvá vált, hogy a függetlenség az egyetlen út a nyugati integráció felé. A 2006-os népszavazás nemcsak a Szerbiával való államközösség végét jelentette, hanem egy rendkívül tudatos, nyugat-orientált külpolitika kezdetét is. Podgorica nem késlekedett, 2017-ben – komoly belső politikai feszültségek és orosz nyomásgyakorlási kísérletek ellenére – belépett a NATO-ba, ezzel megkerülhetetlen biztonsági garanciát teremtve az Adriai-tenger partján. Az EU-csatlakozási tárgyalások már 2012 óta zajlanak, és az elmúlt másfél évtizedben Montenegró felépítette a régió „éltanulójának” imázsát. Mind a 33 tárgyalási fejezetet megnyitották, külpolitikájukat pedig szinte száz százalékban Brüsszelhez igazították. Jóllehet, a belső politikai csatározások, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni harc nehézkes haladása miatt a folyamat többször is megbicsaklott, ám a döntő pillanatban a montenegrói elit mindig képes volt felmutatni a szükséges irányváltást.
A nyugat-balkáni sakkjátszma
A régió térképét vizsgálva rögtön szembetűnik, miért dermedt meg az integrációs folyamat az elmúlt évtizedben. Szerbia óriási gazdasági és katonai súllyal rendelkezik, ám a Belgrád és Pristina közötti feloldhatatlan feszültség, valamint a moszkvai és pekingi hintapolitika miatt Brüsszelben egyre kevesebben bíznak benne. Észak-Macedónia hiába hozott súlyos áldozatokat – még az ország nevét is megváltoztatta a görög vétó feloldásáért –, most a bolgár identitási viták és alkotmánymódosítási követelmények hálójában vergődik. Bosznia-Hercegovina a daytoni államszerkezet fogságában, az etnikai széthúzás és a belső patthelyzetek miatt képtelen érdemi reformokat végrehajtani. Albánia ugyan halad előre, de felzárkózása még időt igényel, míg Koszovó függetlenségét az EU öt tagállama nem ismeri el. Ezen a szövevényes geopolitikai terepen illeszkedik Montenegró az ideális jelölt szerepébe: egy alig 620 ezer lakosú ország, amelynek felvétele semmilyen intézményi vagy pénzügyi megrázkódtatást nem jelent az EU költségvetésére. Nincsenek tisztázatlan határvitái a szomszédjaival, ráadásul már 2002 óta – egyoldalúan, de a gyakorlatban zökkenőmentesen – az eurót használja. Montenegró felvétele Brüsszel számára egy alacsony kockázatú, de annál nagyobb PR-értéket jelentő döntés.
Dominóeffektus?
A legizgalmasabb kérdés mégis az, hogy mi történik a régióban abban a pillanatban, ha 2028-ban Montenegró valóban átlépi az unió küszöbét. A nyugat-balkáni integráció története ugyanis eddig a lefelé tartó spirálról szólt: ha nincs valódi perspektíva, minek végrehajtani a fájdalmas reformokat? Montenegró sikere azonban kimozdíthatja a folyamatot a jelenlegi holtpontról, és új lendületet adhat az egész térségnek. Egyrészt egyértelmű bizonyítékot szolgáltatna arra, hogy a csatlakozási folyamat továbbra is érdemalapú, a szomszédos államok társadalmai így láthatják, hogy a reformokért cserébe valódi EU-tagság jár. Másrészt komoly versenyhelyzetet teremtene a régióban. Ha Montenegró uniós taggá válik, a határain megjelennek az EU-s fejlesztési források, a tőkebeáramlás és a belső piac előnyei, ami lépéskényszerbe hozza Szerbiát és Albániát is. Végül pedig az uniós határok kiterjesztése hatékony gátat szabna az orosz és a kínai gazdasági, illetve politikai befolyásépítésnek az adriai térségben.
A magyar kártya
Magyarország régóta a nyugat-balkáni bővítés elkötelezett támogatója. Budapest számára a régió stabilitása közvetlen nemzeti érdek. A déli szomszédság biztonsága, a migrációs útvonalak kezelése, a gazdasági kapcsolatok bővülése és a regionális infrastruktúra fejlesztése mind olyan területek, ahol Montenegró tagsága pozitív hatással járna. Magyarország szakértői segítséget is nyújt a csatlakozási felkészüléshez és politikai szinten is egyértelműen kiáll a folyamat mellett.
Egy sikeres montenegrói csatlakozás erősítené azt a magyar álláspontot, hogy a Nyugat-Balkán helye az Európai Unióban van, és a bővítés nem lassítható mesterségesen. Továbbá új piaci lehetőségeket, beruházási terepet és szállítási folyosókat nyitna meg, miközben hozzájárulna ahhoz, hogy a Balkán a nagyhatalmi rivalizálás helyett az európai stabilitás része legyen.
Ursula von der Leyen 2028-as céldátumra vonatkozó kijelentése történelmi esélyt nyit egy olyan régió előtt, amely évtizedek óta vár az európai integrációra és egyben megerősíti Magyarország számára is, hogy a bővítés támogatása nem hiábavaló. Ha a reformok folytatódnak, és a politikai akarat mindkét oldalon fennmarad, 2028 valóban a 28. tagállam éve lehet – ez pedig nemcsak Montenegró, hanem az egész Nyugat-Balkán és Magyarország jövőjét is alakíthatja.
Nyitókép forrása: postmodernstudio / depositphotos.com
