Az erős forintot hajlamosak vagyunk egyszerűen jó vagy rossz dologként megítélni. Van, akinek olcsóbb a nyaralás, másnak kisebb a nyeresége a külföldi vevőkön és vendégeken. Az árfolyam változása nem oszlik meg egyenletesen a gazdaság szereplői között: ami az egyiknek nyereség, az a másiknak veszteség. Éppen ezért a kérdés nem az, hogy jó-e az erős forint, hanem az, kinek jó, és milyen időtávon.
A forint 2026-os látványos erősödésének magyarázatával foglalkoztunk korábban. Ez az új árfolyamtrend alapvető fordulatot eredményezett a magyar gazdasági szereplők számára. A GKI értékelése szerint az erősödés egyik legfontosabb következménye az importköltségek csökkenése és ezen keresztül az infláció mérséklődése volt, miközben az exportorientált vállalatok jövedelmezősége romlott, ugyanis csökkentette az ipari- és szolgáltató exportőrök nyereségét, igaz eközben mérsékelte az inflációt.
A lakosság nyer – de nem mindenki ugyanannyit
Az erősebb forint első pillantásra egyértelműen kedvező a fogyasztók számára. Az importált termékek, az üzemanyagok, a külföldi utazások és számos, importált inputot tartalmazó termék forintban számított ára mérséklődhet. Az árfolyam dezinflációs hatása azonban nem azonnal jelenik meg a kereskedők készletezési stratégiájától függően, ugyanis az importőrök korábbi, gyengébb árfolyam mellett beszerzett készletei miatt időbeli késéssel épül be az árcsökkenés a fogyasztói árakba. A lakosság elsősorban azért érezheti nyertesnek magát, mert az erősebb forint fékezi az inflációt. A vásárlóerő így stabilabbá válhat. Az előny azonban nem egyformán oszlik meg. Aki rendszeresen külföldön vásárol, euróban fizet vagy importált termékeket fogyaszt, közvetlenebbül érzékeli az árfolyam kedvező hatását. A kizárólag hazai szolgáltatásokat igénybe vevő fogyasztó számára ez sokkal kevésbé közvetlen és inkább késleltetett hatású.
Az állampapírpiac számára a stabilitás a kulcsszó
Az erős forint az állam finanszírozásának szempontjából is érdekes kérdés. Ha az árfolyam-erősödés az infláció mérséklődésével és a pénzügyi kockázatok csökkenésével jár együtt, az kedvezőbb finanszírozási környezetet teremthet az állampapírpiacon. A mechanizmus egyszerű, az alacsonyabb infláció mellett kisebb lehet a befektetők által elvárt nominális hozam, miközben a stabilabb árfolyam csökkentheti a forinteszközök árfolyamkockázatát is. Ez mérsékelheti az állam kamatkiadásait. Van azonban egy fontos ellenhatás. A forintban denominált állampapír külföldi befektetőjének a forint erősödése ugyan árfolyamnyereséget is jelenthet, de egy túlzott felértékelődés későbbi korrekciójának kockázata növelheti a befektetők óvatosságát. Az állam számára ezért nem önmagában az erős, hanem a kiszámítható és fundamentumok által alátámasztott árfolyam az igazán kedvező.
Az ipar számára negatív következmény
Az erős forint legnagyobb vesztesei az exportőrök lehetnek. Egy eurónyi exportbevétel ugyanis kevesebb forintot ér, miközben a vállalat költségeinek jelentős része – például a bérek – továbbra is forintban merül fel. Az említett GKI-felmérés szerint az ipari és szolgáltató exportőrök nyereségességét kedvezőtlenül érinti a felértékelődés. Ráadásul a nagyobb vállalatok sérülékenyebbek lehetnek, mivel szorosabb külpiaci kapcsolataik miatt nagyobb az exportbevételük aránya. Különösen látványos példa a szállodaipar. A külföldi vendég euróban fizet, miközben a szálloda béreket, energiát és számos egyéb költséget forintban fizet. A Portfolio elemzése szerint a 400 forint feletti euróárfolyamhoz képest a 350 forint körüli árfolyam már jelentősen átírhatja a szállodák profitabilitását.
Az exportorientált magyar gazdaságban sem minden ágazat veszít. Az importintenzív vállalatok számára az erős forint éppen ellenkezőleg, költségcsökkentő tényező. Olcsóbbá válhatnak az importált gépek, alkatrészek és alapanyagok. Ez különösen azoknak a hazai vállalkozásoknak kedvezhet, amelyek elsősorban belföldre termelnek. Jó példa erre az építőipar. Az erős forint az importált építőanyagok és berendezések költségein keresztül hozzájárulhatott az ágazat kedvezőbb teljesítményéhez, ami valamennyire ellensúlyozza az ágazat rövidtávú lassulását. Az mfor.hu elemzése szerint az árfolyamhatás mellett természetesen a választási hajrához kapcsolódó beruházási kereslet is szerepet játszott az év első felében az építési csúcs elérésében.
A Portfolio GKI-adatokra épülő összegzése szerint ezért különösen fontos, hogy melyik szektor milyen arányban értékesít külföldön, illetve mennyi importot használ fel a termelés során. A „túl erős forint” így nem egy abszolút közgazdasági kategória: ugyanaz az árfolyam az egyik vállalat számára versenyelőny, a másik számára pedig profitcsökkenés. Az erős forint újraosztja a jövedelmet a gazdaság szereplői között. Amit a fogyasztó megnyer az alacsonyabb importárakon, azt az exportőr részben elveszítheti az alacsonyabb forintbevételen. A kérdés ezért nem az, hogy kinek jó az erős forint, hanem az, hogy a magyar gazdaság egészében melyik hatás erősebb: az inflációs nyereség vagy az exportjövedelmezőség vesztesége.
Nyitókép forrása: rochu_2008 / depositphotos.com
