Tanulmányt tett közzé a Magyar Tudományos Akadémia Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottsága a magyarországi fenntarthatósági helyzetképről és jövőbeli javaslatairól, amelynek célja, hogy támogassa a szakpolitikát a megalapozott intézkedések meghozatalában.
Az MTA Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottsága által készített Fenntartható Magyarország 2026 című dokumentum átfogó szakpolitikai ajánláscsomagot fogalmaz meg Magyarország hosszú távú fenntarthatósági kihívásaira válaszul. A kiindulópont, hogy a fenntarthatóság nem pusztán környezetvédelmi kérdés, hanem a nemzeti versenyképesség, a társadalmi jólét, az erőforrás-biztonság és a kormányzati hatékonyság alapvető meghatározója. A dokumentum szerint a természeti tőke – különösen a vízkészletek, a termőföld, az erdők és a biológiai sokféleség – stratégiai nemzeti vagyonként kezelendő, amelynek megőrzése az állam egyik elsődleges feladata.
Az ajánlás alapvetően nem fedi le a fenntarthatóság minden aspektusát, ugyanakkor a szerzők felhívják a figyelmet, hogy álláspontjuk szerint a négy fejezetben összefoglalt meglátások a legjelentősebbek Magyarországra nézve.
1. Központi kérdések
A dokumentum egyik legerősebb üzenete, hogy Magyarországon a környezeti és fenntarthatósági kormányzás széttöredezett. A fenntarthatósághoz kapcsolódó feladatok több minisztérium között oszlanak meg, ami gyengíti a koordinációt és az érdekérvényesítést. Ennek orvoslására a szerzők önálló környezetvédelmi vagy fenntarthatósági minisztérium létrehozását javasolják. A kézirat lezárása valószínűsíthetően már 2026 áprilisa, májusa előtt megtörtént, hiszen a 2026-os választásokat követően az új kormányzat már életre hívta ezt az önálló szakminisztériumot. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy egy holisztikus megközelítésre van szükség a területen: nem lehet önmagában, a többi szakterület sajátosságai nélkül szakpolitikát alkotni, így egy valamennyi szakpolitikát ötvöző központi irányítás kialakítása indokolt.
A javaslat szakpolitikai szempontból indokolt, mivel a klímaváltozás, a vízügy, a természetvédelem és a körforgásos gazdaság egymással szorosan összefüggő területek. Az integrált irányítás hiánya jelenleg megnehezíti a hosszú távú stratégiai tervezést. A dokumentum emellett erősebb hatósági rendszert, javuló monitoringrendszert, valamint a jövő nemzedékek érdekeit képviselő intézmények megerősítését is szorgalmazza.
Kiemelendő továbbá a társadalmi részvétel és az önkormányzatok szerepének hangsúlyozása. A szerzők szerint a fenntarthatósági problémák jelentős része helyi szinten kezelhető a leghatékonyabban, ezért a szubszidiaritás elvének erősebb érvényesítésére van szükség.
Nagy hangsúlyt fektet továbbá a dokumentum a természetalapú megoldások (Nature-based Solutions) alkalmazására, amelyek a klímaváltozás kezelésének sok esetben egyik legköltséghatékonyabb és legegyszerűbb klímaadaptációs beavatkozásai. A vízvisszatartásra, a zöld infrastruktúra széles körű terjedésére vagy az örökerdő gazdálkodásra alapozott szakpolitika „a természetes folyamatok és ökoszisztémák működésére építve járulnak hozzá a társadalmi és környezeti problémák mérsékléséhez”.
2. Víz
A tanulmány a vízkérdést Magyarország legfontosabb fenntarthatósági kihívásai közé sorolja. Az elemzés szerint a víz nem csupán szakpolitikai részterület, hanem valamennyi fenntartható fejlődési cél alapfeltétele. Az országot egyszerre sújtják az aszályok, szélsőséges csapadékesemények, valamint a vízkészletek mennyiségi és minőségi problémái, ennek ellenére a városok csapadékvíz-gazdálkodása rendezetlen, a szennyvizek és visszanyert vizek hazai újrahasznosítása is korlátozott, továbbá a lakossági vízdíjak alacsony szintje is nehéz helyzetbe hozza az infrastruktúrát. A dokumentum ebben a fejezetben is jelentős hangsúlyt helyez a vízvisszatartásra, a természetalapú vízgazdálkodási megoldásokra és a táji szintű vízhasználati együttműködésekre, leginkább a mezőgazdaságban. Emellett kiemeli az öntözés fejlesztésének szükségességét, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy annak fenntartható módon kell megvalósulnia. Mindezek támogatására korszerű monitoring- és kockázatértékelési rendszerek kiépítésére is szükség van.
3. Gazdaság és agrárium
Az MTA szerint a fenntartható fejlődés nem valósítható meg a gazdasági működés átalakítása nélkül. A szerzők a körforgásos gazdaság erősítését, a fenntartható finanszírozási eszközök fejlesztését és a klímaokos mezőgazdaság ösztönzését javasolják. A körforgásos gazdaság kialakításánál kiemelendő szempont, hogy már a terméktervezésnél el kell kezdeni a szemléletváltást a gyártócégeknek; ezt külön ösztönzőkkel, pl. EPR díjakkal vagy más hasonló pénzügyi ösztönzőkkel lehet a leginkább erősíteni.
Az agráriumot érintő ajánlások különösen fontosak, mivel Magyarország természeti adottságai jelentős mezőgazdasági potenciált biztosítanak. A tanulmány szerint a jelenlegi támogatási rendszereket olyan irányba kell alakítani, amely elősegíti a talajvédelem, a vízmegtartás és az alkalmazkodóképesség javulását. A klímaokos mezőgazdaság tekintetében olyan ajánlások szerepelnek, mint a regeneratív, vagyis talajmegújító mezőgazdaságra való áttérés ösztönzése vagy a permakultúra kialakítása. Mindezeket eredmény-alapú kifizetési rendszerekkel lehetne a leginkább támogatni. A tanulmány továbbá kiemeli, hogy a helyi élelmiszer-termelés és a rövid ellátási láncok támogatása egyszerre szolgálja a vidéki gazdaság fejlődését, az ellátásbiztonság erősítését és a környezeti terhek csökkentését. Ennek egyik legelterjedtebb megvalósítása a kosárközösségek létrehozása, amelynek lényege, „hogy a termelők meghatározott időközönként – jellemzően heti vagy kétheti ciklusban – előre összeállított termékcsomagokat juttatnak el a regisztrált fogyasztói csoportokhoz”.
4. Energia és társadalom
Az energiaellátás kérdése a dokumentumban nem kizárólag technológiai oldalról jelenik meg. A szerzők a tiszta energia mellett az ellátásbiztonságot és a társadalmi igazságosságot is alapvető szempontnak tekintik. A tanulmány hangsúlyozza, hogy az energiaátmenet költségei és előnyei nem egyenletesen oszlanak meg a társadalomban. Az energiaszegénység és a regionális különbségek kezelése nélkül a zöld átállás társadalmi elfogadottsága gyengülhet, ezért a szakpolitikai intézkedéseknek figyelembe kell venniük a sérülékeny társadalmi csoportok helyzetét is. A dokumentum ezen túlmutatva az egészségügyi rendszer rezilienciáját, a megelőzés szerepét, valamint az oktatás és a kutatás-fejlesztés fontosságát is hangsúlyozza, kiemelve, hogy „A XXI. század legnagyobb népegészségügyi kihívása az ökológiai válság.” Az egészségügynek tehát nemcsak reagálnia, hanem fel is kell készülnie szélsőséges klimatikus viszonyok egészségre gyakorolt hatásokra.
Összefoglalás
A Fenntartható Magyarország 2026 szakpolitikai ajánláscsomag legfontosabb erőssége, hogy a fenntarthatóságot nem szektorális kérdésként, hanem komplex, társadalmi-gazdasági kihívásként kezeli. A dokumentum világosan rámutat arra, hogy a természeti erőforrások romló állapota, a vízhiány, a biodiverzitás csökkenése és a klímaváltozás gazdasági és társadalmi kockázatokat is hordoznak. Az ajánlások közül kiemelkedik az intézményi reformok szükségessége, az integrált vízgazdálkodás, a körforgásos gazdaság fejlesztése, a klímaokos mezőgazdaság támogatása, valamint az energiaigazságosság szempontjainak érvényesítése. A dokumentum alapvető üzenete, hogy a zöld átállás nem ideológiai kérdés és nem csupán költség, hanem Magyarország – és egész Európa – hosszú távú versenyképességének és biztonságának feltétele.
Nyitókép forrása: duiwoy / depositphotos.com
