Irán az útkereszteződésnél: a jelenlegi válság okai és következményei címmel szervezett kerekasztal-beszélgetést a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi Főigazgatósága hazai és nemzetközi szakértők meghívásával, március 6-án, a Ludovika Főépület Zrínyi Miklós termében.
A rendezvény a meghívott résztvevők számára széles körű szakértői értékelést kínált az iráni események megértéséhez. Ahogyan a beszélgetést megelőző megnyitóban is elhangzott, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem elkötelezett a közszolgálat és a jó kormányzás elvei mellett, ami a lehető legpontosabb rálátást követeli meg a világ politikai eseményeire, a különböző világrészek geopolitikai helyzetére, illetőleg az egyes régiók történelmi és kulturális hagyományaira. Lényeges, hogy az egyetemi polgárok ne csupán a történések teoretikus, hanem gyakorlati aspektusaival is megismerkedjenek. A Ludovika név szintén arra kötelezi az intézményt, hogy foglalkozzon a biztonságot, a nemzetközi jogot, de akár a hadi cselekményeket is érintő kérdésekkel.
Irán jövője teljesen bizonytalan
A beszélgetés első hozzászólója súlyos sokként jellemezte a jelenlegi történéseket. Mégis, a Hamász Izrael elleni támadása, majd az amerikaiakkal való kapcsolatok elmérgesedése miatt ez várható volt. Utóbbi helyzetet súlyosbította Irán hivatalos politikája, amely egyes országok, mint például Libanon, Jemen, Szíria vagy Irak túszul ejtését célozta. Ami most történik, szerinte súlyos tragédia, s bár minden aggodalom jogos, jelenleg a legrosszabb megoldásnál, egy háborús helyzetben vagyunk, aminek végét jelenleg senki nem látja. Irán szempontja természetesen egyértelmű: minden eddigi nehézségük oka az Egyesült Államok. Európa hiába próbált mediátor lenni az USA és Irán között, a háborút nem sikerült megakadályoznia. Eközben Kína és Oroszország nagyon óvatosan fogalmaz. Voltaképpen azt látjuk, hogy a világban egyetlen hatalmi centrum van, Washington. Nincs szüksége már az európai szövetségesekre sem. Az iráni atomprogramról szóval a diplomata elmondta, Észak-Korea példája fűti ezt az igényt, ami azt jelenti, hogy a háború után minden bizonnyal újra fogják kezdeni a bomba gyártását. A rezsim ugyanakkor ezt a fegyvert nem feltétlenül csak elrettentésre, hanem zsarolásra is akarja használni. Irán jövője ma teljesen bizonytalan, ami viszont lényeges lenne, hogy találjon egy olyan vezetőt, aki Iránon belül és a nemzetközi térben is elfogadható.
Trump bármit mondhat
A következő szakértő szerint igazán váratlan a tavalyi, 12 napos háború volt. Emiatt is gyengült az „ellenállás tengelye”, azaz Iránon túl Libanon, Szíria, Irak és Jemen területén aktív szövetségesi hálózat, ami korábban meghatározta a régiót. A gázai háború ugyanakkor árnyalta a környező országok hozzáállását is: a térség kezd jobban tartani Izraeltől, mint Irántól. Ráadásul az Öbölországok azt gondolták, hogy a területükön lévő amerikai bázisok védelmet jelentenek, ám most kiderült, leginkább csak célpontok. A szakértő hozzátette, a háború elhúzódása érdeke lehet Oroszországnak és Kínának is, hiszen ez a Közel-Kelethez köti az amerikai erőforrásokat. Az EU-nak nem osztottak lapot e kérdésben, ráadásul minden eddigi hitelét elvesztette Teheránban. A jelenlegi háború céljáról számos állítás forog közkézen: az amerikaiak fenyegetettsége, a rezsimváltás, de Trump elnök voltaképpen bármit mondhat erről. Irán célja legalább világos: megemelni az amerikaiak háborús költségeit és túlélni a háborút. Az iráni atomprogram kapcsán a szakértő elmondta, voltaképpen azt a sah kezdte el nyugati cégekkel együttműködve. Khomeini ajatollah a hatalomátvétele után ezt nukleáris fatvát hirdetve állíttatta le. Ugyanakkor a folyamatos tagadás ellenére az irániak mégis uránt dúsítanak és megtették az előkészületeket a fegyver elkészítésére.
Az irániak túszok saját országukban
Az esemény iráni származású vendége elmondta, ma nagyon nehéz hiteles információkat szerezni Iránból, hiszen minden hír kontrollált és manipulált. Az internetet blokkolták az országban, az értelmiséget pedig elhallgattatták. A média a Forradalmi Gárda teljes felügyelete alatt működik, az itt szereplő belföldi szakértők valamennyien irányítottak. Nemcsak a környező országok, hanem maguk az irániak is túszok a saját országukban. A vélemény, hogy az „ellenállás tengelye” nem működik és érdemes lenne Izraellel kiegyezni, búvópatakként régóta jelen van az országban. Az iráni döntéshozók, bár magukat realistának gondolják – tudják, a kis halat mindig megeszi a nagyobb –, ám cselekvésükben idealisták. Olyan, mintha valamiféle rejtett erőben hinnének. E hit egészen magas rangú emberekig elér, véleményük ezért nem is mindig propaganda. Az iráni rezsim esetleges túlélése számukra győzelemmel ér fel, legalábbis bemutatni biztosan így fogják. Ma az állami tévében a veszteségek miatti szomorúságon túl e győzedelmes hang is megjelenik. Ez a hangulat ugyancsak ott van a Ramadán alatt hagyományos éjszakai utcai ünnepléseken is, hiszen a rendszer nem omlott össze. Irán emelni igyekszik a háború viselésének költségét az Öbölországok támadásával, miközben a civil célpontok veszteségeit izraeli propagandának minősíti. A helyzet átlátását az sem segíti, hogy a hadsereget decentralizálták, regionális parancsnokságokra osztották, így bizonyosan nem minden parancs érkezik közvetlenül Teheránból. Mivel tényleges katonai megállapodások nincsenek, az iráni rezsim csak remélte, de ténylegesen nem várta, hogy az oroszok vagy a kínaiak beavatkoznak. A rakéta- és az atomprogramot pedig a rezsim tagjai az ország védelmi garanciájának tartják. Fontos látni, hogy azért, mert Irán nevében iszlám köztársaság, nem minden döntést hoz meg az iszlám előírásai szerint. A rezsim túlélése gyakran fontosabb: a nagykövetek például az ország érdekében fogyaszthatnak alkoholt. A nukleáris fatvát sem érdemes ezért teljesen komolyan venni.
Az amerikai pénzpiacok és az identitások ereje
A hozzászólások között az eseményen többek közt elhangzott, Irán igenis okozhat az amerikai pénzpiacokon komoly felfordulásokat a Hormuzi-szoroson keresztül az olajárak befolyásolásával. Ez hasonlít ahhoz, ahogyan a kínaiak a ritkaföldfémek és más nyersanyagok elzárásával tudták anyagilag is zavarba hozni az amerikai MI-forradalmat. Arról is szó esett, hogy mi történhet akkor a Közel-Keleten, ha Irán végül felbomlik kurd, azeri és más területekre a vágyott rezsimváltás vagy a meggyengülés helyett. A szakértők szerint egyelőre csak remélhetjük, hogy a népeket, amelyek eddig együtt éltek és nem is mindig fejezték ki élesen eltérő identitásukat, nem fordítják egymás ellen. Ami viszont bizonyos: a kurdok semmiképpen sem kapják meg Törökország támogatását az Irán elleni szárazföldi harcra. Szó esett még a fundamentalista, extrém gondolkodásról is, amelyet a legtöbben egyértelműen Iránnak tulajdonítanak, miközben az a világ egyre több pontján tűnik fel.
Nyitókép forrása: MazurTravel / depositphotos.com
