Molnár Tamás (1921–2010) kiemelkedő, komoly nemzetközi figyelmet kivívó magyar gondolkodó volt, aki 1945 és 1990 között elsősorban angol és francia nyelven alkotott. A rendszerváltozás után, 1990-től Magyarországon tartózkodva olyan intézményekben tartott kurzusokat és előadásokat, mint az Eötvös Loránd Tudományegyetem vagy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem. Emlékét és szellemi hagyatékát egyetemünkön kutatóintézet is őrzi.
Molnár Tamás esszéisztikus stílusa, szókimondó fogalmazása széles körben tette ismertté alakját és filozófiáját. Önmagát katolikus gondolkodóként határozta meg. Meglátásait nemzetközi tapasztalata és emberismerete formálta, amiből fakadóan gyakran figyelmeztetett az utópisztikus gondolkodás és társadalomszervezés veszélyeire, a klasszikus európai kultúra megőrzésének szükségességére.
Hagyatékát a Magyar Tudományos Akadémia szállíttatta haza 2011-ben, s tette elérhetővé a kutatók számára. A Ludovika Egyetemi Kiadó által gondozott Molnár Tamás Összegyűjtött Művei sorozat a szerző könyveit és egyéb írásait kívánja egységesen szerkesztett, szakmailag alaposan gondozott formában az olvasók elé tárni – ezáltal gazdagítva az egyetemes magyar kultúrát. A Mezei Balázs, Hoppál Bulcsú, Pogrányi Lovas Miklós által szerkesztett Molnár Tamás életműsorozat nemrégiben megjelent új, harmadik kötetében Molnár Tamás az utópiákra vonatkozó bírálatát fejti ki – az egész életműben talán a legrészletesebben. Az utópista Molnár szerint azt feltételezi, hogy „csak akarni kell, és a világ erényessé válik”, azaz olyan világot hirdet, amely nem törődik az emberi természet korlátaival. Szerinte az utópia iránti vágy olyan gondolkodási forma eredménye, amely az elme „igen erős” utópikus hajlamának köszönhető, így „szinte minden korban megnyilvánul.” Hegemón szerepbe azonban csak korunkban jutott: a modernitás kísérletet tett arra, hogy a korábban pusztán szatirikus vagy fantasztikus irodalmi elképzeléseket megpróbálja a gyakorlatban is megvalósítani. Molnár Tamás e kísérletet megkérdőjelezi meg, ugyanakkor akadnak kétségei is, hiszen így fogalmaz: „Nem hiszem, hogy ezzel megszabadíthatom az emberiséget az utópia kísértésétől; ha ezt hinném, jómagam is utópista volnék. De világosabb gondolkozású kortársaimnak talán segíthetek megszabadulni attól a bizarr eszmétől, hogy a tökéletlen ember valaha is tökéletes társadalmat alkothat.” A mű eredetileg angol nyelvű kiadását Boros Attila Botond fordította magyarra.
Molnár Tamás: Utópia: az örök eretnekség, Ludovika Egyetemi Kiadó, 2025.
