Az igazság helyét a „tetszés” veszi át, ahol a népszerűség fontosabb, mint a valóság
Miközben közéleti vitáink arról szólnak, hogy demokráciában vagy inkább autokráciában élünk, napjaink egyik legizgalmasabb gondolkodója, Byung-Chul Han, Berlinben élő filozófus Infokrácia[1] című könyvében meggyőz minket arról, hogy tévedünk: valójában infokráciában élünk. Korábbi munkáiban (Pszichopolitika, A kiégés társadalma) már feltárta, hogy napjaink kapitalizmusa az engedelmes és hasznos munkavállalók kitermelésében érdekelt. A teljesítmény társadalma úgy gyarmatosította az életünket, hogy a kívülről érkező elvárásokat belső kényszerre váltotta. Napjainkban a hatalom a pszichét tekinti kizsákmányolható termelőerőnek, ez a pszichopolitikai rezsim. Az Infokrácia tézise azonban már egy új valóságot vetít elénk, amelyben nincs gondolkodó (diszkurzív) nyilvánosság, azaz a demokrácia utolsó óráit éli.
Az infokrácia az információ és az adat általi uralmat jelenti, amely radikálisan átalakítja a társadalmak működését és az egyének életét. Az információs korszakban az igazság helyét az adatok és algoritmusok veszik át, ami az értékek és morális elvek relativizálódásához vezet. Az emberek figyelme és érzelmei manipulálhatóvá válnak az adatgyűjtés és az algoritmikus elemzés révén, amelyeket nagy techcégek és államok irányítanak. A digitális technológiák átláthatóságot ígérnek, de valójában az ellenőrzés és megfigyelés új formáit hozzák létre. Az adatok gyűjtése nemcsak gazdasági célokat szolgál, hanem politikai hatalom megszerzésére és fenntartására is alkalmas.
Az infokrácia alatt az emberek a szabadság látszatában élnek, miközben viselkedésüket algoritmusok irányítják és előrejelzik. A közösségi média platformjai polarizálják a társadalmat, mivel az algoritmusok az érzelmi töltetű és megosztó tartalmakat helyezik előtérbe. A közösségi hálók az információs zajt fokozzák, amelyben nehéz megkülönböztetni az igazságot a hamisságtól. Az infokrácia alatt az emberek elveszítik a kritikai gondolkodás képességét, mert az információk túlkínálata megbénítja őket. A személyes adatok árucikké válnak, ami az egyén privát szférájának teljes eltűnéséhez vezethet. Az algoritmusok általi döntéshozatal az emberi autonómiát és felelősségvállalást veszélyezteti, mert helyettünk döntenek. Az információs társadalom az átláthatóságot abszolutizálja, de ezzel elpusztítja a bizalom és a titok szükséges tereit. Az emberek figyelme és energiája a folyamatos információfogyasztásban merül ki, ami felszínessé teszi a gondolkodást és a kapcsolatokat. A digitális eszközök a hiperindividualizációt erősítik, miközben az embereket mégis láthatatlan hálózatok irányítják.
Az infokrácia alatt a politika is adatokra és algoritmusokra épül, ami a demokrácia és a részvétel szellemét gyengíti. Az igazság helyét a „tetszés” („like”) veszi át, ahol a népszerűség fontosabb, mint a valóság. Az információs társadalom megszünteti a megfontolás lehetőségét, amely a mélyebb gondolkodás alapja. Az infokrácia az emberi kapcsolatokat árucikké és manipulálhatóvá teszi, az intimitást pedig algoritmusokra bízza. Az adatok általi uralom megszünteti az emberi szabadság illúzióját, mivel a viselkedést előrejelzik és irányítják.
Byung-Chul Han figyelmeztet arra, hogy az infokrácia nemcsak a demokráciát, hanem az emberi méltóságot és autonómiát is fenyegeti, ha nem állítunk etikai korlátokat a technológiai fejlődés elé. A könyv erőteljes kritikát fogalmaz meg az információs társadalom működésével kapcsolatban, és felhívja a figyelmet arra, hogy az emberi szabadság, autonómia és közösség hogyan szenvedhet kárt az infokrácia uralma alatt.
[1] Byung-Chul Han: Infokrácia. A digitalizáció és a demokrácia válsága. Budapest, Typotex Kiadó, 2024.
