Snowpiercer a tanteremben
Az előző bejegyzésben ott hagytuk abba Márkkal, a hallgatómmal, hogy majdnem kiszervezte a gondolatait egy algoritmusnak. Megbeszéltük, hogy a „sodródás” helyett a tudatos használat a cél. De miért félünk ennyire ettől az egésztől és hová vezet ez az út?
Tudta, hogy amikor a XIX. században megjelentek az első gőzmozdonyok, az emberek halálosan rettegtek tőlük? Komoly orvosi elméletek születtek arról, hogy a száguldó vonat sebességétől az utasok nem kapnak majd levegőt vagy a rázkódástól összekeverednek a belső szerveik. Később, az autók megjelenésekor attól féltek, hogy a lovak „intelligenciája” nélkül az emberek tömeges baleseteket okoznak majd. Ma ezeken jót nevetünk, pedig a mesterséges intelligenciával (MI) kapcsolatban pont ugyanezeket a köröket futjuk: félünk az ismeretlentől.
Pedig a jövő nem feltétlenül a gépek lázadása, hanem sokkal inkább egy „többsebességű emberiség” kialakulása. Képzelje el ezt úgy, mint a Snowpiercer című filmet vagy képregényt. A társadalom csoportokra szakad annak függvényében, ki hogyan viszonyul a technológiához.
Lesznek a Kormányzók: ők azok, akik szimbiózisban élnek a géppel, ahogy azt J.C.R. Licklider már a 60-as években megálmodta. Ők nem helyettesítik magukat az MI-vel, hanem kiegészítik a képességeiket. Ők azok, akik megtanulják a „prompt engineering”-et, vagyis a helyes kérdezés művészetét. Tudják, hogy a varázsszó a „magyarázd el!”, nem pedig a „oldd meg helyettem!”.
Aztán ott lesznek a Sodródók (mint Márk volt az elején): használják a technológiát, de csak kényelemből, önbecsapásra. Ők azok, akik lassan leépülnek szellemileg, mert minden kognitív munkát kiszerveznek.
És lesznek az Elutasítók vagy a Kirekesztettek: akik vagy dacból nem ülnek fel a vonatra, vagy nincs rá lehetőségük. Ők sajnos a XX. század sebességében ragadnak, miközben a világ elhúz mellettük.
Van azonban egy biológiai csapda is. Freund Tamás agykutató szerint az agyunk evolúciója egyszerűen nem tudja követni ezt a technológiai robbanást. Évmilliók kellettek az agyunk kialakulásához, most meg néhány év alatt teljesen új környezetbe kerültünk. Ezért érezzük a zűrzavart és a túlterhelést.
Mi a megoldás? Ne legyen utas a saját életében! A pedagógusok (és a jövő pedagógusainak) feladata most az, hogy megtanulják és megtanítsák a „kormányzást”. Hogy felismerjük: a mesterséges intelligencia nem azért van, hogy gondolkodjon helyettünk, hanem hogy segítsen nekünk jobban gondolkodni. Ne féljünk attól, hogy összekeverednek a belső szerveink a sebességtől – de azért fogjuk erősen a kormányt!
„A TKP2021-NKTA-51 számú projekt a Kulturális és Innovációs Minisztérium Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával, a TKP2021-NKTA pályázati program finanszírozásában valósult meg.
Nyitókép forrása: denisismagilov / depositphotos.com
