VII. Fiatal Numizmaták Konferencia címmel szervezett kétnapos nemzetközi eszmecserét a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Nemeskürty István Tanárképző Kara (NITK) együttműködésben a Nemzeti Pénzverésünk Fénykora Kutatóműhellyel november 24-i kezdettel a Ludovika Főépület Széchenyi Dísztermében.
A konferenciát elsőként Deli Gergely, az NKE rektora köszöntötte, aki hangsúlyozta, a Ludovika Akadémia eszmei örökségét ápoló egyetemen nagyra tartjuk a hagyományokat, hiszen nemes feladat a kulturális értékeinket megőrizni és továbbadni. Emellett egyetemünk küldetése, hogy regionális tudásközpontként szakmailag felkészült, a haza szolgálatára elkötelezett embereket adjunk át a közszolgálatnak. A két tény együtt teszi az NKE-t a numizmatika konferencia méltó helyszínéve. A rektor arról is beszélt, hogy a numizmatikának 250 évre visszatekintő múltja van, ez alatt intézményesült, s akadémiai tudománnyá vált. Mivel még nem önálló egyetemi szak, képviselőinek eddig többnyire régészeti, történeti vagy művészeti tudományos konferenciákon volt lehetőségük a tanácskozásra. E hiányt pótlandó született meg az immár hetedik alkalommal megrendezett Fiatal Numizmaták Konferenciája, ami időközben nemzetközileg is jegyzett eseménnyé vált.
Érme mint időkapszula
A konferencián a múlt tárgyai és a jövő gondolatai kapcsolódnak össze, hiszen a tudományág fiatal képviselőinek nyújt lehetőséget a bemutatkozásra – emelte ki megnyitójában Veszelszki Ágnes, az NKE NITK dékánja. A numizmatikában találkozik a történelem, a gazdaság és a kultúra. A pénz lehet a mindennapi csere alapja, de kézbe véve egy többszáz éves érmét, még a laikus is érzi, ennél mennyivel többet jelent. Időkapszula, ami technológiáról, kultúráról, értékekről, és persze királyokról, birodalmakról, háborúról, békéről és a mindennapi életről mesél. A modern gazdaságban ezen igen régi találmány már jórészt láthatatlan, ám a pénz és a hozzá kapcsolódó közös bizalom velünk él, összehoz bennünket, építi és formálja közösségeinket, működteti a gazdaságot. A pénz története élő tudás, amely segít megérteni a mai világot, az erről szóló tapasztalatok átadása, a tanulás szintén érték, társasági tőke.
A hazai egyesület feladatai
De jó ennyi fiatalt látni a széksorok között! – örvendezett köszöntőjében Csóka Ferenc, a Magyar Éremgyűjtők Egyesületének elnöke. Mint elmondta, az éremgyűjtés az antik időkből eredő foglalkozás. Hazánkban 1967-ben indított a Magyar Nemzeti Bank éremkibocsátási programot gyűjtők számára, ami felkeltette a magyarok érdeklődését a téma iránt. A szakmai egyesület 1969-ben alakult, kiválva a korábbi Numizmatikai Társulatból – vidéki csoportjai összesen 42 városból tagozódtak be. A numizmatikának 1922 óta van szakmai folyóirata, ami évente két alkalommal jelenik meg. Ebbe nem csak kutatók, de maguk a gyűjtők is írnak. Az egyesület immár 35 éve tart nyári egyetemeket. Első vándorgyűlése 1970-ben volt, ez egy kétnapos szakmai rendezvény előadókkal és a szakmai kitüntetések ünnepélyes átadásával. Az egyesület emellett, mivel korábban híján voltunk a megfelelő szakirodalomnak, könyvkiadással is foglalkozott.
Nemesfémbe vert történelem
Milyen befolyással bírtak a bizánci érmék ikonográfiája a XII. századi európai dénárokra? – tette fel a kérdést Roman Zaoral, a prágai Károly Egyetem archeológiai tanszékének történész kutatója a Képek a XII. századi cseh dénárokon, terjedésük Közép-Európában című nyitóeladásában. Minden bizonnyal komoly, hiszen a bizánci érmék Afrikába, Ázsiába is eljutottak Európán kívül, azaz a szakma mestereinek számítottak ebben az időben. Azonban a cseh mesterek idővel megváltoztatták az érmék stílusát. E korban a kereskedelem alapját jelentették a pénzérmék, miközben emelték a kibocsátó királyok tekintélyét. A pénzverés gyakoriságát a szükség és a nyersanyagok hozzáférhetősége szabályozta, ugyanakkor kevés számú érme is tudott jelentős csereértéket képviselni. Az érme összekötötte azokat az embereket, akik legtöbbször sem egymást, sem a kibocsátót nem ismerték, azaz a pénzérme értékét a bizalom adta. A pénzérme a középkori gazdaság kiemelkedő formálója, ám emellett fontos megvizsgálni ezek művészeti értékét és az elkészítése mögött rejlő technológiát is. E korban ugyanis a pénzverés hivatássá vált, a mesterek az előállítás mellett az érmék adminisztrációjáért is feleltek. Elkezdték tehát nevüket vagy annak kezdőbetűit jelölni az érméken. Theophilus Presbyter kézikönyvet írt a pénzverés szabályairól, sőt, leírta a legelterjedtebb dekorációk elkészítését is, mint például a sárkány vagy a madár. Találni olyan érméket is, amelyen az aranyműves saját portréját örökítette meg. Ez arra utal, hogy nagy szabadságot élveztek az érmék elkészítésekor a mesterek, ami teret nyitott az érmék bohemizációjának, azaz hazaivá tételének. Jellemző volt az antik római és bizánci örökségen túl a keresztény identitást megjelenítő motívumok használata az érméken. A kereszten túl prófétákat, szenteket és biblikus jeleneteket is felhasználtak. Megjelentek a jó és a rossz harcát kifejező ábrázolások – lovagokkal és angyalokkal –, de előfordultak kortárs uralkodók is az érméken, akiket leginkább bizánci stílusban ábrázoltak. Szintén nemesfémbe véstek olyan kvázi kortárs eseményeket és hagyományokat is, mint például a királykoronázás, egy település megalapítása vagy két uralkodó találkozása. A műhelyekben dolgozó művészek alkotásai egyéb helyeken is megjelentek, s nem csupán más pénzverdék munkájában, de az illusztrációk más területein is, mint például a pecséteken vagy ékszereken. A kortársak így a templomokon túl is számos helyen találkozhattak szinte azonos ábrázolásokkal, amely erősítette identitásukat. E közös motívumok a német és lengyel területek irányában is elterjedtek Csehországból. A század második felében a cseh pénzverés hanyatlani kezdett, a mesterek munkái Salzburgban jelentek meg, azonban további kutatást igényel annak kiderítése, ez pontosan miért történt.
A kétnapos eszmecserén a nyitóelőadást követően cseh, német, román, szlovák és magyar szakemberek ismertették numizmatikai kutatásaik eredményét az egyetemen.
Nyitókép forrása: jonnysek / depositphotos.com
