Mi tekinthető történelmi forrásnak? Melyek a történelem ténylegesen hasznos segédtudományai? Hogyan határozzák meg a történetírást a módszertani kérdések? E témakörökről szól Gyöngyössy Márton Iránytű című, nemrégiben napvilágot látott munkája.
A magyar történettudomány aktuálisan nem rendelkezik olyan „zsebkönyvvel”, amely nemcsak az egyetemi hallgatók, hanem az érdeklődő nagyközönség számára is használható lenne. Az eleddig egyetlen teljességre törekvő, sokáig egyetemi jegyzetként használt munkát Lederer Emma írta az 1960-as években; hetedik, változatlan kiadásának javított kiadása 1990ben jelent meg. Ugyan az elmúlt években napvilágot láttak egyes résztémakörökben színvonalas magyar nyelvű összefoglalások, de az általános vezérfonal egyelőre nagyon hiányzott. A Ludovika Egyetemi Kiadó gondozásában nemrégiben megjelent „zsebkönyvjellegű” munka éppen e hiányt igyekszik pótolni.
A kötet a magyarság és hazánk történetének kutatásába kíván bevezetésül szolgálni, fókuszában a magyar történelemnek az államalapítástól a rendszerváltozásig terjedő szakasza áll. Fontos hangsúlyozni, hogy a mű mindössze iránytű; a részletes kifejtést az egyes fejezetekben hivatkozott szakmunkákban találja meg a témában elmélyülni kívánó olvasó. A könyv három egységben tárgyalja választott tárgykörét: az első rész a magyar történelem forrásaival, a második a húsz legfontosabb történeti segédtudománnyal, a harmadik pedig a módszertani kérdésekkel foglalkozik. Utóbbi kapcsán nem lehetett elhanyagolni a feldolgozás technikájával kapcsolatos kérdések összefoglalását sem, bár itt olyan művek állnak az érdeklődők rendelkezésére, mint például Umberto Eco Hogyan írjunk szakdolgozatot? kötete vagy éppen Gyurgyák János közelmúltban kiadott, A tudományos írás alapjai című kézikönyve, ám ezek egyike sem specifikusan koncentrál a történettudományi kutatásmódszertanra. Így e fejezetben tér ki a szerző olyan módszertani problémákra is, mint a történeti statisztika vagy a számítógép történettudományi alkalmazásának lehetőségei.
A kötet célkitűzése kettős: felhasználható egyrészt egyetemi segédkönyvként, másrészt az érdeklődők számára az alapismereteket érthető módon megfogalmazó „vezérfonalként”. Kalauzjellegét erősítik az egyes témákhoz kapcsolódó, offline és online tartalmakat gazdagon kínáló irodalomjegyzékek, amelyek nemcsak a felhasznált, hanem a kiindulásként ajánlott szakirodalmi munkákat is tartalmazzák.
Szerző: Sarnyai Tibor
Nyitókép: depositphotos.com/Alexis84
