A Közel-Kelet geopolitikájának aktuális kihívásai és lehetőségei címmel rendezett szakmai fórumot szeptember 18-án a Nemzetközi Főigazgatói Iroda a Zrínyi Teremben.
A rendezvény Török Bernát nyitóbeszédével kezdődött. Az NKE Eötvös József Kutatóközpont főigazgatója hangsúlyozta: fontos megérteni, hogy a történelem nem előre elrendelt: mi, emberek alakítjuk, és végső soron rajtunk múlik, hogy együtt előre- vagy hátra lépünk. „Mai rendezvényünk címe jól ragadja meg ezt a kettősséget: mindig vannak előttünk kihívások, de lehetőségek is – és rajtunk áll, miként válaszolunk a kihívásokra, illetve hogyan élünk a lehetőségekkel” – folytatta. A Közel-Kelet kihívásai nap mint nap megjelennek a hírekben. Folyamatosak a konfliktusok és a rivalizálás. Az elmúlt évek ugyanakkor biztató tendenciákat is hoztak: az Ábrahám-egyezmények új fejezetet nyitottak a regionális párbeszédben. A gazdasági diverzifikáció a Perzsa-öbölben, valamint a technológiai és energetikai innováció új együttműködési lehetőségeket teremt. „Magyarország külpolitikája hidak építésére, az együttműködés lehetőségeinek feltárására és kiegyensúlyozott kapcsolatok fenntartására törekszik a különböző régiókban. Számunkra a Közel-Kelet nem távoli – központi jelentőségű biztonságunk és jólétünk szempontjából egyaránt. A migráció és a kereskedelem összeköt bennünket” – fogalmazott az igazgató, hozzátéve: a két ország barátsága nem csupán stratégiai jelentőségű, hanem közös értékeken és kölcsönös tiszteleten is alapul. Kadosh és Bin-Noun nagykövet mai jelenléte pedig ékes bizonyítéka ennek a partnerségnek.
Hidakat építettek
Ezt követően Maya Kadosh, Izrael magyarországi nagykövete is köszöntötte a vendégeket. Emlékeztetett: az Ábrahám-egyezmények révén Izrael hidakat épített az arab államok között, együttműködést alakítva ki a biztonság, a kereskedelem és a technológia terén. „Ezekben a kihívásokkal teli időkben Izrael tudja, kik a valódi barátai: Magyarország Izrael egyik legközelebbi és legfontosabb partnere: megvédte Izrael önvédelemhez való jogát, kiállt az antiszemitizmus ellen” – sorolta. S ez a partnerség, tette hozzá, nem csupán a politikára korlátozódik. Az olyan rendezvények, mint a mai, a közös elkötelezettség jelei.
Tények és ürügyek
Aliza Bin-Noun, Izrael franciaországi és monacói nagykövete 2007 és 2011 között a zsidó állam magyarországi nagykövetként ápolta a kétoldalú kapcsolatokat. Az erdélyi születésű diplomata magyarul köszöntötte a vendégeket, majd nyitóelőadásában áttekintette a közel-keleti helyzetet. A két éve októberben kezdődött Hamász-támadás, fogalmazott a nagykövet, megváltoztatta az izraelieknek a régióról alkotott felfogását és a Közel-Kelet stratégiai berendezkedését. Ilyen többé nem fordulhat elő, ennek érdekében Izrael az elmúlt két évben kézzelfogható, határozott lépéseket tett, olyanokat, amelyek nemcsak a térséget, hanem az egész világot megdöbbentették. Tette ugyanakkor mindezt a térség egyetlen demokratikus országaként, amely az európai értékeket képviseli és érvényre juttatja, vélte a nagykövet. Aliza Bin-Noun nagyra értékelte hazánk Izrael irányába tett gesztusait, ennek keretében az érintett, traumát átélt családok magyarországi fogadását. „Amikor a nemzetközi közösség az éhínségről és a gázai humanitárius helyzetről beszél, nagyon világosan kell látni, hogy ezért a helyzetért a Hamasz a felelős”– szögezte le. A Hamászt, tette hozzá, nem a saját népük sorsa, hanem a közvetlen környezetük és támogatóik érdeklik. A nagykövet asszony kiemelte: a nemzetközi közösség – különösen a keleti országok – gyakran ürügyként használják fel a gázai helyzetet arra, hogy leállítsák az Izraellel való együttműködést. „Fontos azonban megérteni és kimondani, hogy az Izrael és számos környező, illetve a térséghez kapcsolódó ország közötti kapcsolatok stratégiai jelentőségűek. Ezen országoknak elemi stratégiai érdekük az Izraellel való együttműködés”. Az előadó ezt követően részletesen áttekintette a térség országainak geopolitikai helyzetét, s annak változásait.
Regionális helyzetkép
A folytatásban panelbeszélgetés következett: az előadók mellett Csicsmann László, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója, N. Rózsa Erzsébet, az ÁNTK Nemzetközi Kapcsolatok és Diplomácia Tanszék egyetemi tanára, Or Yissachar, az Israel Defense and Security Forum (IDSF-Habithonistim) kutatásért felelős alelnöke és Sayfo Oman, a Migrációkutató Intézet kutatási vezetője vettek részt. Az eszmecserét Morvay Péter, a Hetek magazin újságírója moderálta.
A közel-keleti helyzet kapcsán Sayfo Oman arra hívta fel a figyelmet, hogy a libanoni gazdaság összeomlóban van. Sokan a Hezbollahot okolták a nehéz gazdasági helyzetért, most azonban, hogy a Hezbollah háttérbe szorul és gyakorlatilag kikerül a kormányzati szerepből, komoly lehetőség nyílik a Perzsa-öbölből érkező tőke visszaáramlására, ami a lakosság számára kifejezetten kedvező lehet. Szíriát tekintve ugyancsak gond az élelmiszer-ellátás. Továbbra is komoly kihívások állnak a stabilizáció előtt, mégis van egy kézzelfogható cél: az, hogy a lakosság 90%-ának helyzete javuljon a nehézségek ellenére.
A kommunikáció csak eszköz
Or Yissachar szerint ma a belpolitika külpolitikává válása figyelhető meg. Nem véletlen, fogalmazott, hogy Brüsszel, Párizs és London sokkal keményebben ítéli meg Izraelt, mint Budapest. Nem véletlen az sem, hogy a budapesti zsidó közösség sokkal kevesebb antiszemitizmussal találkozik, mint például Québecben vagy Franciaországban, ahol a hivatalos jelentések csak a bejelentett eseteket tartalmazzák. Ha Izrael jelenlegi helyzetét nézzük, a helyzet egyre feszültebbé válik, és egyre nagyobb nyomás nehezedik Izraelre, hogy egyszerűen lettegye a fegyvert és visszavonuljon. Ez azonban egy olyan ország számára, mint Izrael, nem opció – jelezte a szakértő.
Aliza Bin-Noun nagykövet asszony arra hívta fel a figyelmet, hogy noha a kommunikációs eszközök használata kulcsfontosságú, de önmagukban nem sokat érnek, ha a politikai alapállás nem támogatja az üzenetet. A PR csak a politika eszköze, de nem tudja helyettesíteni a politikai döntéseket. Rövidíteni kell az események és a kommunikáció közti időt, és biztosítani, hogy a valós információk jussanak el a nemzetközi közönséghez. Ez továbbra is egyik legnagyobb kihívásunk – állapította meg.
Erőviszonyok
N. Rózsa Erzsébet az iráni-izraeli viszonyról szólva elmondta: az iráni alkotmány értelmében a zsidó közösség egy képviselőt küldhet az iráni parlamentbe, bár ez nem változtathatott a politikai erőviszonyokon, hiszen az országgyűlésben 290 képviselő van. Ennek ellenére jelzésértékű, hogy a zsidó közösség alkotmányos képviseletet kapott, s viszonylag zavartalanul élhet Iránban, vallási jogaikat megőrizve. Az irániak ma már aktívan figyelik a belső problémákat, legyen szó gazdasági nehézségekről vagy a társadalmi elégedetlenségről. A társadalom jelentős része változást és jobb kormányzást szeretne. Fontos megérteni, húzta alá N. Rózsa Erzsébet, hogy Iránban a közös nemzeti identitás és emlékezet is meghatározó: amikor a nemzet léte kerül veszélybe, az irániak képesek kiállni érte akkor is, ha a mindennapi életben számos problémával szembesülnek.
Csicsmann László azt emelte ki, hogy a regionális rendet a régió országai maguk formálják, ami nagyon egyedi, hiszen a történelem során legtöbbször külső hatalmak próbálták alakítani a térséget. Érdekes új jelenség a Perzsa-öbölben a szekularizmus és a modern, szekuláris politikai architektúra kialakulása, miközben sokan az Egyesült Államokat tekintik a régió valódi biztonsági forrásának. Ez dilemma elé állítja a legtöbb államot, mert katonai-technológiai szempontból az Egyesült Államokra szeretnének támaszkodni, miközben egyes országok saját technológiát fejlesztenek, de ez nem mindig lehetséges. A szakértő szerint világos, hogy Kína nem fogja tudni teljesen helyettesíteni az Egyesült Államokat a régióban, bár az ázsiai ország a legtöbb állam legnagyobb kereskedelmi partnere. Oroszország továbbra is fontos szereplő, és India egy új, feltörekvő játékos a térségben.
Nyitókép: depositphotos.com
