Geológusból lett diplomata, aki Párizson, Katmandun és Ottawán át érkezett Budapestre: Anshuman Gaur pályája jól mutatja, hogyan válik a közszolgálat hivatássá. India magyarországi nagykövetével, a Ludovika Nagyköveti Fórum április 23-i vendégével pályafutásának állomásairól, a magyar–indiai kapcsolatokról, a kultúra geopolitikai szerepéről beszélgettünk.
Geológusnak tanult, illetve számítástechnikából szerzett diplomát. Hogyan választotta mégis a diplomáciát?
Nagy megtiszteltetés, amikor az ember a hazáját szolgálhatja és képviselheti a zászlaját. A világ azon részén, ahonnan jövök, sokan komoly hivatásként tekintenek az állami beosztásokra. Késztetést érzünk erre, mert valami nagyobb célt szolgálhatunk. Ezért fordultam én is az egyetem után a diplomácia felé. Ráadásul a családomban is sok köztisztviselő volt, tehát nem volt ismeretlen ez az életpálya. Diplomataként csodálatos életet élhetünk, új kultúrákat, nyelveket és életmódokat ismerhetünk meg, ami szélesíti a látókört. Ez pedig szerintem jobb emberré tesz bárkit, mert empatikusabbak, megértőbbek leszünk.
Mit lehetett hasznosítani az egyetemi tanulmányaiból, hiszen Magyarországon alapvetően olyanok állnak diplomatának, akik leginkább a társadalom- vagy a gazdaságtudományokból érkeztek?
A geológusok nagyon földhözragadt emberek. Ez a szemlélet hasznos a diplomáciában. Két lábbal állunk a földön. Az indiai közigazgatás jellemzője, hogy nincs előírt végzettség, bármilyen területről jöhet a jelentkező. Vannak tehát orvosaink, mérnökeink, matematikusaink, valamint humán területen képzettek is, mint az irodalom, a szociológia, a politikatudomány vagy a jog. A különböző tudományos háttér eltérő látásmódokat biztosít, és nagyon fiatalon, diploma után vagy legfeljebb néhány év gyakorlat után toborzunk, így a közigazgatásban is tudnak fejlődni. Alapvetően az általános tudásszintre koncentrálunk, de a fontos a további speciális ismeret is. A bíróságok is szakértőkkel dolgoznak adott ügyekben, illetve azt látjuk, hogy a világ is erre felé halad.
Akkor ezt rendszert javasolná más országoknak is?
Minden országnak a saját társadalmi elvárásainak kell megfelelnie. Indiában ez a működő modell nagyrészt a brit hagyományokban is gyökeredzik. Ők hozták létre India közigazgatást. Ugyanakkor a köztisztviselők kiválasztásának sokkal régebbi hagyományai vannak. Az i. e. II. századtól az i. sz. I. századig íródott szanszkrit Arthasásztrának például hosszú fejezetei szólnak a köztisztviselők és a diplomaták kiválasztásáról.
Elég sok helyen szolgált karrierje során, melyik volt a kedvenc állomáshelye és miért?
Mindegyik nagyon különleges volt a maga nemében. Fiatal diplomataként Párizsban tanultam nyelvet, majd négy évig szolgáltam az UNESCO-nál a városban. Aztán Katmanduba helyeztek, majd vissza Párizsba, onnan Ottawába. Most itt vagyok. Mindegyiknek megvolt a maga varázsa és kihívása. A francia mellett a diplomatalét első lépéseit tanulhattam meg, hogyan kell egy külföldi nagykövetségen dolgozni, és hogy a stílus milyen fontos. Megismertem az európai élet varázsát is. Katmandu sokkal közelebb van az otthonhoz, számos a kulturális hasonlóság, így fejlesztési együttműködéseken dolgozhattam, illetve megpróbálhattuk kitalálni, hogyan segíthetünk a nepáli embereknek. A lenyűgöző túraútvonalaikat mindenkinek ajánlom. Kanadában, Ottawában nagy indiai közösség él, ott az volt érdekes, hogyan tudunk velük együtt dolgozni, hogyan tudjuk például a nagyszámú indiai diákot segíteni a Covid idején. Ennek kapcsán a vészhelyzeti reagálás és a kríziskezelés volt a középpontban. Most Budapesten azt tanulom, hogyan éljünk barátok között, és hogyan erősítsük kulturális és gazdasági együttműködésünket.
Mit élvez a legjobban?
Most az időjárást, csodálatos.
Hogy viselte a telet?
Korábban azt mondták, már nem szokott esni Közép-Európában a hó, ezért kicsit csalódott voltam, de szerencsére idén volt szép havazás. Már hat hónapja vagyok Budapesten, tanulom a helyi életmódot. Nagyon tetszik a város, főként, hogy barátságos emberekkel van tele. Könnyű beilleszkedni. Kivéve a nyelvet. Hiába beszélek európai nyelveket, a magyar másmilyen. Komoly kihívás, talán negyven szavas a szókincsem.
India és Magyarország kapcsolatában mit lát a legfontosabb kapcsolódási pontoknak?
India és Magyarország viszonya sok évre tekint vissza. Diplomáciai kapcsolatainkat 1948-ban létesítettük, kiváló, feszültségtől mentes politikai kapcsolataink vannak. Együttműködünk multilaterális fórumokon, közösen dolgozunk. India nagyon erős partnerként tekint Magyarországra az Európai Unión belül. Nemrég véglegesítettük az Indiai–Európai Szabadkereskedelmi Megállapodást, amiből további forgalomnövekedés várható. A bővülő kereskedelmi kapcsolataink része, hogy a nagyon diverzifikált, kétoldalú kereskedelmünk meghaladja az 1,2 milliárd eurót és növekszik. Több indiai vállalat fektetett be Magyarországon, jelentős szereplők az autóiparban, az információs és kommunikációs technológiai szektorban. Magyarországról a gyógyszeriparban érkezett jelentős befektetés Indiába. Egyre több kis- és középvállalkozás lép be a piacra. Van közös bizottságunk, közös alapunk is a tudomány-technológia terén, ami egyetemeket is támogat. Számos indiai diák érkezik Magyarországra, és magyar hallgatók is tanulhatnak Indiában különböző ösztöndíjakkal. Amióta itt vagyok, megdupláztuk az ITEC programunk keretében rendelkezésre álló magyaroknak szóló helyeket. Ez nagyon széles spektrumú program, a nanotechnológiától a nyelv tanulmányozásáig terjed. Az Indian Council for Cultural Relations keretében pedig hosszú távú ösztöndíjakra van lehetőség például a jóga, az indiai tánc vagy zene kutatása érdekében.
Sok indológus dolgozik Magyarországon. Mi okozhatja ezt a vonzódást?
Magyarország Kőrösi Csoma Sándornak köszönheti az indiai tanulmányok hagyományát. Amikor a magyarok eredetét kutatta, a tibetológia alapjait is lefektette. Sok kiváló magyar kutató foglalkozott Indiával és számos festő is dolgozott az országban. Az indiai nyelvekből, például szanszkritból származó könyveket már 1750 körül fordítottak és nyomtattak Magyarországon.
Általában hogyan látja, a mai meglehetősen nehéz geopolitikai helyzetben mi a fontosabb: a kulturális, a gazdasági kapcsolatok vagy valami más?
Az üzlet, a gazdaság, a mérnöki munka segít abban, hogy éljünk. A zene, a művészet, a kultúra, a film viszont azt adja, amiért élünk. Mindkettő fontos, nem létezhet egyik a másik nélkül. Ezért egy külföldi nagykövetség mindegyikkel foglalkozik. Ugyanakkor tény, hogy a mai bizonytalan geopolitikai helyzetben a kultúra segít összekapcsolni az embereket, mivel a különbségeken túl megmutatja a hasonlóságokat is. És minél többet látunk a másikból, annál inkább vetkőzzük le saját korlátainkat. Például Magyarországon az India iránti érdeklődés puszta kíváncsiságból fakad, hiszen Magyarország nem volt gyarmati hatalom. És ez teszi igazán különlegessé.
Nyitókép forrása a Ludovika Nagyköveti Fórum meghívója
