Az április 2-i Ludovika Nagyköveti Fórum vendége Georgia lesz. Ebből az alkalomból beszélgettünk H. E. Tamara Liluashvilivel, az ország budapesti nagykövetével.
Tanult a tengerentúlon és Európában is. Meséljen a tapasztalatairól!
1992-ben mentem Amerikába cserediákként, akkor mindössze 14 éves voltam. Egy különleges program létezett akkoriban, amelyet Friendship Force International-nak hívtak. E projekt keretében az amerikai Georgia államot összekötötték Georgiával, az országgal. A családommal egy atlantai családot látogattunk meg, majd később ez a család jött hozzánk. Így kezdődött a kapcsolat. Ezután felajánlották a lehetőséget, hogy részt vegyek a cserediák programban. Ez 1992-ben történt, Georgia történetének egy nagyon sötét időszakában. Az ország óriási változásokon ment keresztül: háború zajlott a Fekete-tenger partvidékén, Abháziában, amelyet ma Oroszország megszállva tart. Ez a program lehetőséget adott nekem, hogy egy ilyen helyzetben elhagyjam az országot, és külföldön tanulhassak .
Milyen benyomásai voltak Amerikában?
Az angol nyelvtudásom nem volt túl jó: a nyelvtant jól ismertem, de a nyelv használata a mindennapokban nehézséget okozott. Egy Snellville nevű kisvárosba érkeztem Georgia államban, és ott kezdtem el a kilencedik osztályt egy amerikai középiskolában. Nagyon furcsa élmény volt, mert akkoriban senki sem tudott a hazámról, az egy misztikus helynek számított az amerikaiak, különösen a snellville-iek számára. Lényegében „véletlenül” lettem nagykövet: folyamatosan meséltem mindenkinek, hogy hol van Georgia, a hazám, mi történik ott, hogyan élünk, s beszéltem a kultúránkról és hagyományainkról is. Úgy érzem, hogy a mostani nagyköveti pozíciómat nagyban befolyásolták azok a tapasztalatok, amelyeket 14 éves koromban szereztem. A mai 14 évesek már nagyon tájékozottak mindenről, de 1992-ben mi alig tudtunk valamit Amerikáról. Óriási sokk volt számomra, hogy olyan amerikai diákok között kellett tanulnom, akik annyira különböztek tőlem. Egy olyan országból jöttem, ahol abban az időben csak előre ütemezett időszakokban volt áram és folyóvíz. Én odakint az első naptól kezdve elmeséltem a történetemet, és úgy tűnik, működött – ma pedig itt vagyok, az országom nagyköveteként. Hálás vagyok azért, hogy azon kevés emberek közé tartozhatok, akik imádják a munkájukat, és még fizetést is kapnak érte.
Hány évet töltött az Egyesült Államokban?
Négy évet a középiskolában, majd jelentkeztem egy vezető egyetemre, ahol teljes ösztöndíjat kaptam. Annak elvégzése után munkába álltam. Szerencsés voltam, mert sikerült olyan munkát találnom, ami igazán érdekelt. Egy nonprofit szervezetnél dolgoztam, amely a nemzetközi kapcsolatok és az oktatás előmozdításával foglalkozott. A feladatom nemzetközi események szervezése volt, államfők, miniszterelnökök és miniszterek részvételével, akik akkoriban Atlantába látogattak. A karrierem mindig a nemzetközi kapcsolatok területén fejlődött tovább.
Ezután Grenoble-ban, Franciaországban szerzett mesterdiplomát. Milyen változást hozott ez az európai tapasztalat a szakmai életében?
Ez egy vezetői program volt, így nem töltöttem sok időt ott, mivel állandóan utaztam. Később Donald Rumsfeld-ösztöndíjas lettem, valamint vendégkutató az American Foreign Policy Council Közép-Ázsia és Kaukázus Intézetében. Ez az alapítvány az Egyesült Államokban működik, és Donald Rumsfeld volt amerikai védelmi miniszter hozta létre. Az alapítvány célja, hogy Közép-Ázsia és a Kaukázus kutatói számára lehetőséget biztosítson további tanulmányokra és kapcsolatépítésre.
Már 23 évesen Ön lett az operatív igazgató és közösségi kapcsolatokért felelős menedzser az atlantai Southern Center for International Studies nevű intézményben. Minek tulajdonítja ezt a gyors előrelépést? Milyen tudás és tapasztalat segítette ezen az úton?
Ismét annak, hogy 1992-ben, 14 évesen egyedül költöztem Amerikába. A vezetői képességeim akkor kezdtek fejlődni, amikor saját magamról kellett gondoskodnom és irányítanom az életem. Nem volt más lehetőségem. Amikor elkezdtem dolgozni, először asszisztens koordinátorként kezdtem, majd nagyon hamar operatív igazgatóvá léptettek elő. Ennek az oka az volt, hogy mindig aktív voltam, és a vezetőség észrevette a képességeimet, ezért ajánlották fel ezt a vezetői pozíciót. Ez csodálatos lehetőség és hatalmas megtiszteltetés volt. Az a központ, ahol dolgoztam, a World Affairs Council tagja és az Egyesült Államok déli részének egyik vezető központja. Nagy megtiszteltetés volt számomra.
Milyen készségekre volt szüksége? Milyen tanácsot adna azoknak az egyetemistáknak, akik nemzetközi karrierben gondolkodnak?
Úgy gondolom, hogy a kommunikációs készségek, az alkalmazkodóképesség, más kultúrák tisztelete és a különböző helyzetek megértése nagyon fontos. Ha valaki nem képes könnyen alkalmazkodni, ha nem tud jól kommunikálni, ha nehezére esik idegenekkel beszélgetni, akkor nagyon nehéz dolga lesz. Természetesen az oktatás a legfontosabb tényező.
Tudna említeni olyan helyzeteket, amelyek jól példázzák a jó kommunikációs készségek fontosságát?
A kommunikációs készség azt jelenti, hogy könnyen tudsz kapcsolatokat teremteni, könnyen barátkozol, és jól tudsz beszélni, mert ez is a kommunikáció része. Ha valaki sikeres szeretne lenni bármilyen karrierben, különösen a diplomáciában, akkor az önkifejezés és a jó beszédkészség kulcsfontosságú. Nagyon fontos, hogy gyorsan felismerd a környezetedet és a helyzetet, és képes legyél beilleszkedni. Az új nyelvek gyors elsajátítása, az asszimilációs képesség és az, hogy a lehető legjobban képviseld az országodat, ebben a szakmában elengedhetetlen.
Ez a készség tanulható?
Igen. Sokat tanultam PR-kommunikációt, ami nagyon hasznos az országok népszerűsítésében. A marketing is nagyon fontos terület, mert megtanít arra, hogyan prezentáld magad és az országodat a megfelelő módon.
Dolgozott Bulgáriában, Észak-Macedóniában, és most Budapesten. Milyen hasonlóságokat és különbségeket tapasztalt?
Bulgáriában négy évig éltem, és a nagykövetség vezetőjeként Észak-Macedóniáért is felelős voltam. Észak-Macedóniában nem éltem, de gyakran utaztam oda. Most Magyarországról Montenegrót is lefedi a munkám. A feladat nagyjából hasonló, mivel a legfontosabb feladatunk az országunk és kultúránk népszerűsítése. Bulgáriában a COVID-járvány alatt dolgoztam, így sajnos nem tudtam annyi mindent megvalósítani, de fontos gazdasági kapcsolatok vannak a georgiai és a bolgár kikötők között. Magyarországon sok lehetőségünk van az együttműködésre, például az új Zöld Energiafolyosó projekt, amely biztosítani fogja az alternatív energiaforrások beáramlását Európába, és Georgia ebben tranzitországként szolgál. A magyar–georgiai diplomáciai napirend nagyon sűrű. A példamutató kétoldalú kapcsolatok lehetőséget teremtenek arra, hogy más területeken is szorosabbra fűzzük az együttműködést.
Volt lehetősége utazni Magyarországon belül?
Bárcsak lenne több időm, hogy Budapest környékét is felfedezzem, de sajnos nincs. A fiam és a férjem azonban sokat utaztak, mert a fiam focizik, és rengeteg meccsük van szerte az országban. Nagyon vicces volt, mert múlt héten Kecskemétre mentem, hogy találkozzak a polgármesterrel, és amikor hazaértem, elmondtam a fiamnak, hogy Kecskeméten voltam, mire ő azt mondta, hogy “ó, mi ott már kétszer is voltunk.” Tehát a fiam pontosan tudta, hol van az a város Magyarországon. Ezt is szeretem a munkámban: a 11 éves fiam ismeri Magyarországot és az ilyen kis városokat. A diplomata szülők gyerekei szerencsések, mert olyan lehetőséget kapnak, hogy a világról tanuljanak, amire sokaknak nincs esélyük.
Amikor 2023-ban átvette a rendkívüli és meghatalmazott nagyköveti megbízást, milyen célokat tűzött ki a kétoldalú kapcsolatokkal összefüggésben?
Olyan sok hasonlóság van országaink között, és annyira hasonló múltunk, hogy könnyű egymást megértenünk. Mindkét országot sújtotta a kommunista rendszer. Mindkét ország a szuverenitása érdekében küzdött, és mindkettőnek elvették a területeit. A keresztény értékek is fontosak mindkét ország számára. Ezen tények alapján Magyarország az egyik legnagyobb támogatója hazám európai integrációjának, és az EU-csatlakozással kapcsolatos tapasztalatai nagyon hasznosak számunkra. Tehát a célom már az elejétől fogva az volt, hogy megerősítsem ezeket a meglévő kapcsolatokat, és biztosítsam azok további fejlődését.
Georgia gazdag kulturális örökséggel rendelkezik, de viszonylag kevéssé ismert Magyarországon. Mit ajánlana azoknak, akik többet szeretnének megtudni az országról?
Két különböző csoporttal találkozom: az egyik csoport sokat tud Georgiáról a közös történelmi múlt miatt, a másik pedig az új generáció, amely szintén elég sokat tud az országról, de inkább turisztikai szempontból. Szóval úgy érzem, hogy Georgia ismert, csak szeretném, ha a magyarok még többet tudnának róla. Azt gondolom, hogy az a tény, hogy közvetlen járatok vannak Georgia egyik nagyobb városába, és remélhetőleg hamarosan lesznek járatok Budapest és Tbiliszi között, segíteni fogják országom népszerűsítését, és még inkább láthatóvá teszik. Lesznek újabb promóciós események is. Nemrégiben megjelentünk a Budapest Borfesztiválon. Volt georgiai étel, bor, tánc és zene. Csodálatos volt, a standjaink tele voltak érdeklődőkkel. 2027-ben lesz Zichy Mihály születésének 200. évfordulója. Ő egy híres magyar festő, aki a legismertebb georgiai hősi eposz illusztrációit készítette, így nálunk mindenki tanul róla az iskolában. Georgia és Magyarország városai között sok testvérvárosi kapcsolat alakult ki. Azoknak, akik többet szeretnének megtudni Georgiáról, azt javaslom, látogassanak el georgiai éttermekbe Budapestre, nézzék meg georgiai művészek kiállításait, és pillantsanak be országom kultúrájába a nemzeti táncegyüttesünkön keresztül, amely szinte minden évben ellátogat Budapestre. És természetesen a legjobb módja annak, hogy többet tudjunk meg egy országról az, ha meglátogatjuk.
Először látogat el a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre. Hogyan látja a tudományos együttműködés lehetőségeit a felsőoktatásban?
Magyarország és a magyar egyetemek jóhírűek, és kiemelt prioritást jelentenek a georgiai diákok számára. A remek Stipendium Hungaricum program évente akár 80 georgiai diák számára biztosít lehetőséget Magyarországra jönni tanulni. Magyarország ma valószínűleg az egyik legbiztonságosabb ország a világon, és ez nagy előny. Van együttműködés az egyetemeink és a helyi intézmények – ELTE, Corvinus Egyetem, Miskolci Egyetem – között, és az NKE-val is. A mi dolgunk az, hogy biztosítsuk a kapcsolatokat, és remélhetőleg ezek az első kapcsolatfelvételek tovább bővülnek. A magyar diákok számára is fantasztikus tanulási lehetőségek vannak Georgiában. Nemrégiben egy georgiai parlamenti delegáció érkezett, az Oktatásügyi, Ifjúsági és Tudományos Bizottság, és felajánlották, hogy évente akár 50 diákot is vendégül látnak nyári táborokban és fordítva is: a magyar fél is beleegyezett, hogy greorgiai diákokat fogadjanak itt a nyári táborokban. Úgy gondolom, hogy nagyon fontos, hogy a fiatal generációk nyitottak, kíváncsiak és képesek legyenek megérteni egymást. Egyik ország sem olyan, mint a másik, mindenkinek egyedi kultúrája van, mindenkinek más értékei. Ezt mindenkinek tiszteletben kell tartania. Mindannyian különbözőek és egyediek vagyunk.
Nyitókép: Georgia budapesti nagykövetsége
