Avagy mesterséges intelligencia (MI) és néma zene
Számos lap beszámolt arról, hogy február végén több mint 1000 ismert zenész adott ki néma albumot az Egyesült Királyság kormányának az MI szerzői jogi szabályozásával összefüggő konzultációjában foglaltak elleni tiltakozásképp. Az „Is This What We Want?” című felvételek elhagyatott zenei stúdiók és előadóterek csendjét rögzítik. Az album 2025. február 25-én, kedden jelent meg, amely a tízhetes kormányzati konzultáció végdátuma is volt.
A konzultáció lezárását más tiltakozó akciók is kísérték, például brit napilapok – köztük a Guardian – címlapjukon a „Make It Fair” szlogennel jelentek meg. A Times hasábjain 34 vezető kreatív szakember nyílt levélben bírálta a kormány álláspontját.
A konzultáció nagyvonalakban három fő célkitűzést fogalmazott meg az MI és a szerzői jog viszonyrendszerébe való beavatkozás indokaként.
- A bizalom és az átláthatóság erősítése az innovatív (MI) és a kreatív ágazatok között, azáltal, hogy az MI-fejlesztők nagyobb rálátást biztosítanak a jogtulajdonosok számára az alkotásaik felhasználásai kapcsán.
- A jogtulajdonosok kontrolljának fokozása, lehetőséget adva számukra, hogy eldöntsék, engedélyezik-e műveik felhasználását az MI-modellek betanítására, valamint legyen biztosítva számukra a megfelelő jogdíjbevétel, ha az engedélyezés lehetőségét választják.
- A brit MI-szektor támogatása, azáltal, hogy hozzáférést biztosítanak számukra a jó minőségű adatokhoz az MI-modellek képzéséhez.
A konzultáció emellett más olyan kérdésekkel is foglalkozik, mint az MI által előállított tartalmak védelme, amelynek egyébként a 80-as évekre visszatekintő múltja van az Egyesült Királyságban az ún. „számítógép által generált művek” ernyőelnevezés alatt. Az más kérdés, hogy ahogyan erre maga a konzultáció is rámutat, a védelemnek az MI-produktumokra való alkalmazása korántsem egyértelmű. Persze épp ezért indokolt konzultálni róla.
Ugyanígy vizsgált kérdés a deepfake-k vagy digitális replikák vizsgálatának kérdésköre, az MI-produktumok ekként való kötelező megjelölésének esetleges szükségessége vagy az MI által előidézett jogsértésekért való felelősség témája.
De mi okozott a fenti témák közül ekkora felháborodást a kreatív alkotók és szerzői jogi jogtulajdonosok körében?
Elsősorban a konzultáció azon része, amely az MI-rendszerek és szolgáltatások tanításával kapcsolatos javaslatokat tartalmazza.
A konzultációban bemutatott szabályozási opciók közül a kormányzat ugyanis előzetesen egy olyan modell mellett teszi le a voksát, amely egy a tanítást lehetővé tevő ún. adatbányászati kivételt vezetne be az Egyesült Királyság jogába, kiegészítve azt egy jogosulti jogfenntartási (opt out vagy tiltakozási) lehetőséggel. A modell a következőképpen nézne ki:
- Az adatbányászati kivétel bármilyen célra alkalmazható lenne, beleértve a kereskedelmi célokat is.
- A felhasználás feltétele lenne, hogy a felhasználó rendelkezzen jogszerű hozzáféréssel az adott művekhez. Ez magában foglalná azokat a műveket, amelyek az interneten elérhetők, valamint azokat, amelyek szerződéses feltételek keretei között, például előfizetés útján váltak a szabad felhasználó számára elérhetővé.
- Csak akkor lenne továbbá alkalmazható, ha a jogtulajdonos nem tiltakozott a célzott felhasználás ellen.
- A jogszabályoknak való megfelelés biztosítása és a jogtulajdonosok és fejlesztők közötti bizalom építése érdekében a javaslat nagyobb átláthatóságot is biztosítana a tanító adatforrások kapcsán.
Érdekesség, hogy e megközelítés gyakorlatilag a pontos másolata az EU 2019-ben elfogadott szöveg- és adatbányászati kivételének, amely a magyar szerzői jognak is 2021 óta része. Adódik tehát a kérdés: az EU modell tapasztalatai annyira borzasztók, hogy a brit kreatívipar ezek nyomán retteg a helyrehozhatatlan károk veszélyétől?
A rendelkezésre álló tapasztalatok ennél árnyaltabb képet festenek, amelynek értékelésére jó alapot ad az Unió magyar elnöksége során lefolytatott, a szerzői jog és az MI kapcsolatáról szóló átfogó tagállami konzultáció eredménye. Az eszmecsere természetesen az uniós szöveg és adatbányászati kivétellel kapcsolatos kérdéseket is vizsgálta és az ezekkel összefüggésben kifejtett vélemények korántsem tűntek egyoldalúan lesújtóknak. Bár voltak észrevételek, amelyek a szabad felhasználási eset alkalmazhatóságával kapcsolatos jogbizonytalanságokra mutattak rá (valóban minden MI-tanításra alkalmazható-e a kivétel?), de a lényegi kritikák olyan gyakorlati kérdésekre vonatkoztak, mint a tiltakozás / jogfenntartás kivitelezésének lehetőségei vagy a szabványok e téren való alkalmazhatóságának szükségessége az egységes tiltakozási gyakorlat előmozdítása érdekében.
Vagyis a modellben foglalt logika, amely egy általános kivételt biztosít a jogosulti jogfenntartás lehetőségével kiegészülve, úgy tűnik, nem üldözött általánosságban az uniós érintettek körében. Sőt.
Ezért is valószínű, hogy az Egyesült Királyság elsősorban ebben az irányban gondolkodik egy széleskörű kivétel (például Szingapúr, Japán) bevezetése, egy egyelőre bizonytalan szabad felhasználási környezet (USA fair use) követése vagy egy esetleges új brit modell kitalálása helyett.
Kiderül persze nemsokára, hogy a néma albumok tiltakozó hullámait is figyelembe véve mi lesz a végső irány.
Addig is ajánlható érdekes olvasmányként az MI és a szerzői jog aktuális kérdéseit brit igényességgel feldolgozó konzultációs papír egésze és a magyar elnökség ugyanebben a témában lefolytatott átfogó uniós konzultációjának eredményeit tükröző összefoglaló. Ráadásként pedig az Egyesült Államok Szerzői Jogi Hivatalának a Szerzői jog és Mesterséges Intelligencia című összesen három részből álló jelentése. Az első rész 2024. július 31-én jelent meg, és a digitális másolatok (deepfakek) témájával foglalkozik. A második rész 2025. január 29-én jelent meg, és a generatív MI alkotta produktumok szerzői jogi védhetőségének kérdéseit vizsgálja. A harmadik, hamarosan megjelenő rész pedig – az itt a britek kapcsán emlegetett – MI-tanítás jogi kérdéseit, a szerzői jogi engedélyezés témáját és az MI-használathoz kötődő szerzői jogi felelősség lehetőségének szempontjait tárgyalja majd.
