Megjelent a Bizottság éves munkaprogramja
A dokumentumot[1] látva már pusztán a témák számosságától káprázik az ember szeme. De lege ferenda a nagy kérdés: jó ez így? Tényleg szerencsés az EU-nak ennyi témával foglalkoznia (hatásköri kérdések), s mindennek a hatékony menedzseléséhez irgalmatlanul nagy apparátust fenntartania (bürokrácia – humánerőforrás-menedzsment és roppant költségvetési kiadás – hatékonysági és eredményességi kérdések) vagy a „versenyképes Európai Unió”, amelyet a Budapesti nyilatkozat[2] előirányoz, könnyebben és jobban elérhető lenne egy karcsúsított, gazdasági-kereskedelmi kérdésekre fókuszáló közösséggel?
Az Európai Bizottság a napokban jelenttette meg munkaprogramját. A dokumentum a folyó évi munka ütemezését tartalmazza, aprópénzre váltva a Bizottság politikai iránymutatásait (Political Guidelines),[3] a biztosi feladatokat és velük szemben támasztott elvárásokat kijelölő úgynevezett Mission Letteröket,[4] valamint remélhetőleg az Európai Tanács következtetéseiben foglaltakat. mivel az uniós szakpolitika és jogalkotási feladatmegosztás szerint a kezdeményezés joga a Bizottságé – a dokumentumtól elvileg az várható, hogy megtudjuk, mire számíthatunk az előttünk álló évben.
A munkaprogram címe – a von der Leyen elnök beszédjeiben már többször előkerült – bolder, simpler, faster, azaz bátrabb, egyszerűbb és gyorsabb Uniót irányozza elő. A „hogyan?” kérdés tekintetében a program az egyszerűsítést teszi első helyre: a Budapesti Nyilatkozatban is megfogalmazott célkitűzést a Bizottság úgy fordítja le, hogy az adminisztratív terheket 25%-kal, a kkv-szektor tekintetében 35%-kal kívánja csökkenteni. A dokumentum a részletekről azonban aggasztóan keveset árul el. A Bizottság egyes jelentéstételi követelményeket egyszerűsíteni tervez, illetve – a papíralapú adminisztrációt elhagyva – erősen a digitalizáció felé mozdulna. További intézkedések célozzák az egyszerűbb engedélyezési eljárásokat, valamint az uniós jog egységesebb és teljesebb végrehajtását. E tekintetben a Bizottság egy barátságosabb (rendszeres implementációs párbeszéd a legnagyobb érintett szereplőkkel) és egy kevésbé barátságos (a kötelezettségszegési eljárások intenzivitásának növelése) megoldást is kilátásba helyez. Remélhetőleg sikerül a kettő között megtalálni az egészséges egyensúlyt.
Izgalmasabbak ennél a szakpolitikai (ha úgy tetszik, „tartalmi”) intézkedések és javaslatok. A Bizottság, felettébb helyeselhetően, a versenyképesség horizontális problémáinak számbavételével kezdi: törékeny ellátási láncok, megugró energiaköltségek, munkaerőhiány és a tőkéhez való korlátozott hozzáférés. A problémák ágazatonként is kezelendők, de átfogó intézkedésekre ugyancsak szükség van. A munkaprogram szerint a megoldási javaslatot az új „Single Market Strategy” fogja tartalmazni, amelyet a Bizottság 2025 második félévére időzít, s annak célja minden, a tagállamok közötti kereskedelmet akadályozó tényező felszámolása, az uniós munkaerőpiac teljessé tétele, valamint a tagjelölt államok részleges bekapcsolása az egységes piaci működésbe. Emellett a Bizottság az innovációs szakadék betemetése érdekében a társasági (és kapcsolódó fizetésképtelenségi, adó- és munka-) jog terén szintén lépni kíván, jogi szempontból is megkönnyítve ezzel az európai vállalatok piaci működését.
A munkaterv „javát”, legalábbis mennyiségi szempontból az energia- és klímapolitikai szabályozási reformelképzelések adják. A Bizottság „Clean Industrial Deal” (CID) névre keresztelte a „csodafegyvert”, amellyel a fenntarthatóság és az iparstratégia területén nagyot szeretne alkotni. A csomag elnevezése ugyan rímel az előző „Green Dealre”,[5] de megkapta az „ipari” jelzőt is, ami alapján reménykedhetünk, hogy Európa végre menetirányba fordul a lovon, eddig ugyanis fordítva ültünk rajta.
A tervek szerint a CID rövid távon is azt szolgálja, hogy az európai ipar visszanyerje versenyképességét, azonban úgy, hogy egyidejűleg megvalósítja a karbonmentesítést is. A munkaprogram szerint a CID-el párhuzamosan a Bizottság egy akciótervet is be fog mutatni, amely a CID hatékonysága érdekében az energia megfizethetőbbé tételét fogja szolgálni. A tág értelemben vett csomagnak további eleme lesz egy új state aid (állami támogatási) keretszabályozás, amely az előjelek szerint viszont csak a megújulók, az ipari dekarbonizációval kapcsolatos technológia és a clean tech területén célozza majd a megfelelő gyártókapacitások biztosítását. A Bizottság szeretné továbbá előmozdítani a villamos energetikai hálózatfejlesztést, valamint a hűtési és fűtési rendszerek dekarbonizációját is. Ugyanakkor a csomagnak ennél pontosabb tartalma jelenleg nem ismert.
Külön útitervet (roadmap) kap az orosz eredetű energiahordozókról való leválás kérdése, s várható egy stratégiai terv a kis moduláris reaktorokra nézve (small modular reactors, SMR), azok létesítésének felgyorsítása érdekében. Érdekes fordulat ez a nukleáris energia létjogosultságának korábbi tagadását követően. A CID nem áll meg az energiatermelésnél, hanem kiterjed a kulcsfontosságú ipari szektorokra is. Deklarált célja a körforgásos gazdaság erősítése és minél fenntarthatóbbá tétele. A Bizottság ennek keretében felül fogja vizsgálni az egyik legfontosabb, úgynevezett REACH rendeletet, és azt is jelezte, hogy még az idén esedékes brazíliai COP30 előtt megjelentet egy globális klíma- és energiavíziót. Reméljük, ez más, különösen jelentős szennyezőanyag-kibocsátó világpolitikai szereplők érdeklődésére is számot tart majd, s nem a fióknak készül. Az energetika és az ipar mellett a Bizottság kiemelten kíván foglalkozni a közlekedési szektorral is, rögzítve, hogy „jövőálló” közlekedési és szállítási rendszer a működő gazdaság alapvető pillére kell, hogy legyen. Ezt fogja szolgálni a Fenntartható Közlekedési Beruházási Terv (Sustainable Transport Investment Plan, STIP), kiemelt céljaként az elektromos újratöltő hálózat fejlesztésével. Ennek részletei ma még szintén ismeretlenek.
A gazdaság melletti másik pillér a biztonság- és védelempolitika. A Bizottság e téren egy „Valódi EU-s Védelmi Uniót” irányoz elő, amely mögé versenyképes védelmi ipart képzel el. Az év során várható egy Fehér Könyv az Európai Védelem Jövőjéről, amely alapján a Bizottság széles körű konzultációt kíván folytatni az EU védelmi szektorának beruházási szükségleteiről és ezek finanszírozásának mikéntjéről. A vonatkozó, biztonságfókuszú szakpolitika-alkotást kiegészítik a kritikus fontosságú gyógyszerekkel és a hibrid fenyegetésekkel kapcsolatos javaslatok.
Belső biztonsági téren is készül egy stratégia (European Internal Security Strategy), s a Bizottság kezelni kívánja a lőfegyverek és a kábítószer-prekurzorok kérdését is az év során. Ugyancsak szeretne erőfeszítéseket tenni a migrációs paktum végrehajtása érdekében, valamint új akciótervvel fog feljönni a Szociális Jogok Európai Pillérének végrehajtása kapcsán is, és tevékenyen kíván fellépéni képzési és munkaerőpiaci téren is (Union of Skills), s nemkülönben a fogyasztóvédelem területén.
Komoly jogalkotást tervez a mezőgazdaság, a tengerekkel és más vizekkel kapcsolatos kérdések ügyében, de a munkaprogram alapján az nem igazán látható, hogy milyen irányban.
Jelentős erőforrásokat szentel a Bizottság az európai értékek védelmének, köztük a rule of law biztosításának, előre jelezve, hogy itt az egységes piaccal kapcsolatos szempontokat is be fog kapcsolni az éves monitoringtevékenységébe. Ez utóbbi részben illeszkedik a minden, a tagállamok közötti kereskedelmet hátráltató tényezőt lebontani kívánó gondolatmenetbe, ám a tagországok által folytatott bármiféle protekcionista gyakorlat elleni harc és az uniós közbeszerzési és állami támogatási szabályok érvényesülésének biztosítása is beleérthető. A Bizottság emellett a demokráciát fenyegető eseményekkel szembeni fellépés érdekében egy úgynevezett „demokráciapajzsot” kíván létrehozni, és hangsúlyozza, hogy lépéseket fog tenni a civil társadalom megerősítése érdekében is.
A munkaprogram további elemei érintik a Megtakarítási és Beruházási Uniót, az élettudományokat és digitális területet, köztük a mesterséges intelligenciát, az adatbiztonságot és az űriparral kapcsolatos kérdéseket is.
Utolsó helyre került a szakpolitikák között az Unió külső dimenziókban való fellépésének kérdése. Úgy tűnik, a von der Leyen elnök több beszédében és megnyilatkozásában a közelmúltban már felbukkanó gazdasági semlegesség irányába tervez lépéseket a Bizottság: a dokumentum rögzíti ugyanis, hogy az Uniónak „asszertívabbnak” kell lennie stratégiai céljai elérése kapcsán. E ponton nem lehet elhallgatni, hogy mindig árulkodó egy-egy stratégiában az idegen szavak (latinizmusok) használta, s általában azt takarja, hogy olyan irányváltás fog valamilyen politikában történni, amelyet a döntéshozó nem kíván a nevén nevezni, mert az a korábbi téves döntések és gyakorlatok beismerése lenne. A jelen esetben arról van szó, hogy a Bizottság felismerte: eddig hirdetett ideologikus-dogmatikus külgazdaság-politikája nem működik, s az EU-nak alkalmazkodnia kell a valósághoz, ha nemzetközi fronton eredményt szeretne elérni. A munkaprogram hozzá is teszi, hogy az Uniónak meg kell őriznie kereskedelmi és gazdasági nyitottságát, amely kulcsfontosságú az európai prosperitás szempontjából. Remélhetőleg ezt szolgálja majd egy új stratégiai együttműködés tető alá hozatala Indiával, és a Global Gateway megerősítésén keresztül az uniós gazdasági jelenlét fokozása harmadik államokban.
Fájóan hiányzik ugyanakkor a Bizottság éves munkaprogramjából a balkáni bővítési folyamattal kapcsolatos bármilyen előrejelzés vagy előre tervezés – leszámítva Ukrajna csatlakozását, ami viszont több kérdést vet fel az EU jövőjét illetően, mint ahányat megold. Ami mégis kitűnik a dokumentumból, az az, hogy a Bizottság a bővítéspolitikával is az EU föderalista irányba történő átalakítását kívánja erősíteni: a programterv megfellebbezhetetlen módon, elvi éllel rögzíti, hogy az Unió bővülésével együtt mélyül („the EU deepens as it widens”). A dokumentum ilyen megfogalmazása ellenére felettébb kétséges, hogy a tagállamok között e tekintetben konszenzus van-e – amelynek hiánya értelemszerűen ellehetetleníti a bővítési folyamatot. Nem mellesleg ez a mélyítési megközelítés a csatlakozni kívánó országok felzárkózását is egyre nehezebbé, a csatlakozási fejezetek lezárását egyfajta „mozgó célponttá”, a csatlakozást pedig egyre reménytelenebbé teheti.
Ha az ember végigtekint a munkaprogramon, már csak a témák számosságától káprázik a szeme. Ahogy már a bevezetőben felvetettük: nagy kérdés – de lege ferenda –, hogy jó-e ez így. Tényleg kell-e az EU-nak ennyi témával foglalkoznia, s mindennek a hatékony menedzseléséhez egy irgalmatlanul nagy apparátust fenntartania, vagy a versenyképes EU, amelyet a Budapesti Nyilatkozat célul tűz ki, gyorsabban és hatékonyabban volna megvalósítható egy gazdasági-kereskedelmi kérdésekre koncentráló Unióval?
A kevesebb néha több. Olyan időket élünk, amikor az egyik legnagyobb erőforrás a figyelem – az események észlelésének, sőt, előrelátásának képessége, akként is, hogy a vezetők figyelmét és idejét ne tereljék el olyan kérdések, amelyeket másképp vagy más szinten kellene kezelni. Az egyre mélyülő Unió ötletét békeidőkre modellezték. Ezzel szemben most egy sokszor már szabad szemmel is látható-érzékelhető kíméletlen harc zajlik – erőforrásokért, területért, energiáért, s könnyen lehet, hogy nemsokára a termőföldért és az élelemért, a hűvösebb égövön lakhatásért vagy önmagában a tiszta ivóvízért.
Az Európai Unióban nagy potenciál van. Gazdasági unió, hatalmas piaccal és remek emberi-intellektuális és ipari képességekkel. Ez azonban nem arra ok, hogy hátradőljünk, hanem ellenkezőleg. A kérdés ugyanis az, hogy van-e az EU-ban megújulási potenciál, képes-e az új globális helyzetben versenyképes megoldásokat találni, bármilyen radikális változást jelentsen is az, vagy mereven követi a business as usual modellt, elaprózza képességeit, erőforrásait és idejét, s a belső, a tagállamok és az Unió közötti hadakozással lemeríti Európa energiaforrásait is.
Források
[1] European Commission 2025.
[2] European Council 2024.
[3] European Commission 2024a.
[4] European Commission 2024b.
[5] European Commission [é. n.].ropean Commission [é. n.].
Felhasznált irodalom
European Commission (2024a): Political Guidelines 2024–2029. Online
European Commission (2024b): Mission Letters 2024–2029. Online
European Commission (2025): Commission Work Programme 2025. Online
European Commission [é. n.]: The European Green Deal: Striving to Be the First Climate-Neutral Continent. Online
European Council (2024): Budapest Declaration on the New European Competitiveness Deal. European Council – Council of the European Union, 2024. november 8. Online
Nyitókép: depositphotos.com
