Molnár Tamás (1921–2010) kiemelkedő, komoly nemzetközi figyelmet kivívó magyar gondolkodó volt, aki 1945 és 1990 között elsősorban angol és francia nyelven alkotott. A rendszerváltozás után, 1990-től gyakran Magyarországon tartózkodva olyan intézményekben tartott kurzusokat és előadásokat, mint az Eötvös Loránd Tudományegyetem vagy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem. Emlékét és szellemi hagyatékát egyetemünkön kutatóintézet is őrzi.
Molnár Tamás esszéisztikus stílusa, szókimondó fogalmazása széles körben ismertté tette alakját és filozófiáját. Önmagát katolikus gondolkodóként határozta meg, s mind az Amerikai Egyesült Államokban, mind Franciaországban elsősorban a hagyománytisztelő kulturális és politikai körökkel ápolt szoros kapcsolatot. Meglátásait jelentős nemzetközi tapasztalata, mély emberismerete formálta, amiből fakadóan gyakran figyelmeztetett az utópisztikus gondolkodás és társadalomszervezés veszélyeire, a klasszikus európai kultúra megőrzésének szükségességére.
Ludovika Egyetemi Kiadó, 2024.
Hagyatékát a Magyar Tudományos Akadémia szállíttatta haza 2011-ben, s tette elérhetővé a kutatók előtt. A Ludovika Egyetemi Kiadó által gondozott Molnár Tamás Összegyűjtött Művei sorozat a szerző könyveit és egyéb írásait kívánja egységesen szerkesztett, szakmailag alaposan gondozott formában az olvasók elé tárni és ezáltal gazdagítani az egyetemes magyar kultúrát.
A szerző összegyűjtött művei között, a Mezei Balázs, Hoppál Bulcsú, Pogrányi Lovas Miklós által szerkesztett Molnár Tamás életműsorozat nemrégiben megjelent új kötetében Molnár Tamás az idealizmus hamis formáiról szól. Az idealista akkor követi el a legsúlyosabb vétséget, amikor nem a szépet, a jót és az igazat tartja szem előtt, hanem annak másolatát: az isteni bölcsesség helyett az emberi észt, a vallás helyett az ideológiát, a mennyek országa helyett a jóléti társadalmat. A kötetben közölt két mű a hamis idealizmus két formáját tárgyalja.
Az első tanulmányában az USA-ban kialakult életforma gyakorlatát írja le kritikus szempontok szerint. A második írásmű pedig az életforma történelmi hátterét tárja fel. Molnár prófétai módon vetíti előre a jelenkor fejleményeit, az elgépiesedést, a transzhumanizmust, a vallási konfliktusokat és a kultúrák élethalálharcát. Rámutat az egykor és ma is divatos felfogások tarthatatlanságára, miközben kritikus távlatban mutatja meg, hogy miért nem nyújt megváltást az „amerikai életforma” vagy az „ideális állam”.
Nyitókép: Rasande Tyskar / Flickr
