Akad olyan jogi szakkönyv, amely felülmúlja a várakozásokat, és a nagyközönség számára is érdekes. Hárs András könyvajánlója.
Államcsíny Chile-ben, második világháborús Eichmann-per, vagy a véres gyémántjairól híres Charles Taylor-ügy – határokon átívelő büntetőügyek, amelyekben a politika és a nemzetközi büntetőjog összefonódott. Kit, milyen cselekmények miatt és mely fórumok előtt lehet felelősségre vonni a globalizált világunkban? Többek között ezen kérdésköröket feszegeti Ádány Tamás Vince, „A Nemzetközi Büntetőbíróság joghatósága” című könyvében.
Csupán a címe alapján lehet, hogy a nem kifejezetten nemzetközi joggal foglalkozó olvasóközönség le sem venné a polcról, Hárs András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi Jogi Tanszék tanársegédje maga is egy egyetemi előadáshoz való felkészülés során olvasta először néhány évvel ezelőtt. Pedig mindenkinek izgalmas lehet, akit érdekel a nemzetközi kapcsolatok világa, foglalkoztatják a nagy globális konfliktusok és világpolitikai folyamatok, amelyek a jelenlegi nemzetközi rendszert meghatározzák. „Képet kaphatunk arról, milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy a nemzetközi felelősségre vonás egyáltalán felmerülhessen és miért fontos, hogy legyen bármiféle nemzetközi igazságszolgáltatás” – jegyzi meg a szakember.
Fundamentális gondolat
A mű első fele kiválóan mutatja be az egyes mérföldköveket, nevezetesen az első világháború utáni felelősségrevonás hiányosságait, valamint azt is, mennyiben tudták ezeket a keserű tapasztalatokat felhasználni a nürnbergi- és tokiói törvényszékek tevékenysége során. Az utóbbiak kapcsán tett megállapítás Hárs András kedvenc része is egyben. A könyv szerzője ugyanis rögzíti, hogy a két bírói fórum úgy is felfogható, mint “[…] a nemzetközi közösség fellépése közvetlenül olyan személyekkel szemben, akik az állami szuverenitás mögé bújva, alapvető emberi értékeket úgy romboltak le, tömegesen és szervezetten, hogy az már végül a nemzetközi kapcsolatok ezredéves koncepcióit rázta meg.” Hárs András úgy véli, ez fundamentális gondolat. Egyik oldalról kifejezi, hogy az emberiség 1945-re jut el fejlettségének arra a szintjére, hogy univerzális emberi értékekről beszélhessünk, amelyek megsértése nemzetközi büntetőjogi következményeket von maga után. Másrészt itt kerül először lefektetésre az az alapelv, hogy állami szuverenitás, vagyis ezekben az esetekben vezetői tisztség mögé bújva nem lehet mentesülni a felelősségre vonás alól. A szakember kiemeli, hogy ezek a megállapítások határozzák meg a mai napig az egyéni büntetőjogi felelősségre vonás nemzetközi alapjait.
Hárs András a mű egyik legnagyobb erényének az egységes logikai fonalat tartja, amely mentén végigvezeti olvasóját, valamint a rendszer- és lényeglátás, amely a rendelkezésre álló történelmi adatokból, periratok tömegéből és számtalan jogi normából világos képet fest az olvasó számára. Szakkönyv lévén szintén nagy előny, hogy „noha a szerző saját következtetésekkel rendelkezik és végig érződik a könyvön a jelentős saját szellemi teljesítmény, mégsem csap át egy politikai vagy ideológiai okfejtésbe, hanem képes pártatlan maradni.”
Széles merítés
A könyv első része kitér a ruandai és délszláv konfliktus után létrejött büntetőfórumok munkásságára is, amelyek ékes bizonyítékként szolgálnak, milyen hatékony eszközei lennének egy nagyhatalmi összhangban működő ENSZ Biztonsági Tanácsnak. A könyv második felében a bevezetőben említett és a média által is felkapott hírhedt büntetőügyek, valamint azokkal kapcsolatos gondolatébresztő következtetések szerepelnek. Így például a szerző rámutat arra, hogy Adolf Eichmann ügye volt az egyetlen, végrehajtott halálos ítélettel záródó eljárás Izraelben. A harmadik fő rész foglalkozik a nemzetközi bűncselekmények körével, vagyis azzal a négy esettel, amelyek elkövetése esetén valaki a Nemzetközi Büntetőbíróság elé állítható. Azt, hogy milyen egyéb feltételek szükségesek hozzá, hogy valakit Hágában vonjanak felelősségre, már a negyedik rész tartalmazza. Ebben a fejezetben több tévhitet is eloszlat a szerző és közérthetően, de pontosan magyarázza el, milyen összetett szempont- és feltételrendszernek kell eleget tenni, hogy “Hága járjon el” – köznyelvi, ám helytelen módon kifejezve – az ügyben.
A csaknem háromszáz oldalas olvasmány nem az egyetlen kedvenc a szakember repertoárjában. Témakörök szemontjából széles a merítés, történelmi témájú könyveket épp úgy olvas, mint a science-fictiont (Frank Herbert Dűnéje az egyik régi favorit), de pszichológia (Jung és Carol Dweck), valamint mitológia, vallásfilozófia és ateizmus témakörökben (Christopher Hitchens, Stephen Fry és Richard Dawkins) is szívesen olvasgat, ha van rá mód. No meg, amikor épp jut rá idő, ami általában hétvégét jelent, amikor a gyermekei már alszanak. Mozgó járműben például nem tud olvasni, még ha lenne is rá idő. Mindazonáltal ha teheti, eredeti, angol verzióban olvas, mivel a szerző gondolatairól sokkal pontosabb képet lehet kapni ezáltal. „Szerencsére ma már egyre szélesebb körben elérhetők az angol nyelven megjelent gyöngyszemek.” – vallja.
