Európa felébredt?
Nagyot tud változni a politika rövid idő alatt is. A magyar elnökség kezdete előtt sokan még az elnökségi szerepkört is elvitatták (elvették) volna Magyarországtól, illetve egy hónapja sincs, hogy a magyar elnökségi programról annak strasbourgi bemutatása során – elég szomorú és szégyenteljes módon – az Európai Parlament képviselőinek jelentős része érdemben vitázni sem volt hajlandó. Most azonban mégis a magyar EU elnökség volt az, amely összehozta az uniós politikai vezetőket, kitárgyalta és tető alá hozta azt a cselekvési tervet, amely a szorongatott gazdasági helyzetéből a kiút reményét kínálja Európa számára, a Budapesti nyilatkozatot.
Az elmúlt hét vitán felül a magyar diplomácia hete volt akkor is, ha csak a magyarországi eseményeket tekintjük, s a tengerentúllal nem foglalkozunk. A csütörtöki Európai Politikai Közösség nagy sikerrel lezajlott ülését követően az Európai Unió állam- és kormányfői pénteken is Budapesten tanácskoztak, amelynek záróakkordja a európai versenyképesség felélesztéséről szóló „Budapesti nyilatkozat” volt.
A deklaráció egy kiemelten jelentős politikai dokumentum, méghozzá több szempontból is: történelmi időpillanatban született, vitán felül mutatja a magyar elnökség politikai katalizátori képességét és szerepét az Unióban, harmadrészt pedig a nyilatkozat olyan világos lépéseket határoz meg, amelyek követésével Európának lehetősége nyílik megállni a lejtőn és újra világpolitikai szereplővé felépítenie magát.
A történelmi időpillanat ténye aligha szorul magyarázatra. A Budapesti nyilatkozatot mindössze két nappal azt követően fogadták el az állam- és kormányfők, hogy Donald Trumpot (ismét) az Egyesült Államok elnökének választották Amerikában. Tették ezt az amerikaiak nagy többséggel, mind a szavazatok, mind az elektorok számát tekintve. A múlt héten új korszak kezdődött a világpolitikában, amelyre Európa (sajnos mondhatjuk, hogy kivételesen) nem jelentős késéssel reagált. Kiemelten jelentős időbeliség szempontjából az is, hogy az európai vezetők nem ex ante döntöttek, hanem egy ismerten bekövetkező új korszakkal számolva, annak várható kihívásait figyelembe véve a nyilatkozat és az abban foglaltak elfogadása és támogatása mellett. Más szavakkal: egyetlen vezető sem hivatkozhat később arra, hogy – jogi nyelven szólva – téves feltevésben lett volna a deklaráció támogatásakor. Ellenkezőleg! Mindenki előtt világos, hogy a következő évek világpolitikai fejleményeit a második Trump-elnökség, ha nem is kizárólagosan, de mindenképpen nagy mértékben meg fogja határozni, amely tényezőt Európának figyelembe kell venni (geo)politikájának meghatározásakor.
Másrészt a nyilatkozat elfogadásának ténye az informális Európai Tanácson önmagában is mutatja, hogy a magyar elnökség nem valamilyen túlélendő rossz Európa számára – mint ahogy azt a sajtózaj egyes hangjai mutatni akarták –, s amelyen túl kell lenni – ahogy azt egyes politikusok hirdették –, hanem éppen ellenkezőleg! A magyar elnökség ékes példája annak, hogy a tanácsi soros elnökség nem formalitás – mint az életben oly sok minden, az elérhető eredmény itt is a találékonyságon, kitartáson és talpraesettségen múlik: egy határozott, erőteljes politikai vízióval rendelkező elnökség valós politikai katalizátora tud lenni az európai közösségnek. Igaz ez még nehezített pályán is: politikai ellenszélben, illetve intézményi ciklusváltásra eső elnökségi félévben is. Nem a jogalkotás kell ugyanis, hogy meghatározza a politikai akcióképességet, hanem éppen fordítva: a politikai akcióképesség az, amelynek a jogalkotás számára a tempót diktálnia kell. S most úgy látszik, ez történt.
A magyar elnökség ezen „leadership” felfogását bizonyos szimbólumokkal is illusztrálta: egyrészt az Európai Politikai Közösség és az Európai Tanács üléseinek egymást követő napokra történő időzítése, másrészt az ülés helyszíne, a Puskás Stadion igen egyedi és fontos jelentéstartalommal bíró része volt a tanácskozásnak véleményem szerint. Az, hogy az Európai Politikai Közösség ülése csütörtökön több mint negyven ország vezetőinek részvételével – szintén nagy sikerrel – megtörtént, Budapest és a magyar kormányzat nemzetközi politikai térben betöltött kiemelkedő szerepét mutatja. Ezt követően a nemcsak politikai, hanem jogi közösséget is alkotó uniós vezetők úgy tudtak részt venni az EiT-en, hogy a megelőző nap két-, illetve többoldalú tárgyalásokat folytattak a tág értelemben vett Európa akár olyan vezetőivel, akikkel a kapcsolataik lazábbak vagy akikkel korábbi személyes ismeretségük hiányzott. A nyilatkozat véglegesítésekor tehát olyan szempontokat és új információkat, illetve tárgyalásokat is figyelembe tudtak venni, amelyekre a magyar EU elnökség hívta fel a figyelmüket, vagy amely találkozókra az magyar elnökség teremtette meg a lehetőséget. Konnektivitás a gyakorlatban!
A helyszínválasztás legalább ekkora figyelmet érdemel: a csapatszellem, az összetartozás fontossága alig mutatható be jobban, mint egy sportlétesítményben. S minekutána az EiT témája a versenyképesség volt, a szimbólumválasztás telitalálat: az Európa- és világbajnokságok jó példái annak, hogy a különböző nemzetek egymással sportszerűen igyekeznek megvívni a bajnoki címért, ám egyúttal azt is reprezentálja, hogy a különböző nemzetek úgy tudnak versenyezni, hogy megtartják sajátos, egyedi jellemzőiket, zászlóikat, himnuszukat, szokásaikat. Emellett ez a sokszínűség serkentőleg is hat. Hiszen a verseny épp arról szól, hogy minden lehetőt szeretnék magamból kihozni a siker érdekében! Erre a versenyszellemre és a sikerre pedig Európának még talán soha nem volt ekkora szükség, mint most.
És akkor nézzük a tartalmat: az európai politikai vezetők együttes jelenléte, politikai tanácskozása aláhúzza az Európai Tanács szerepének kiemelt fontosságát. Az EiT ugyanis lehetőséget ad arra, hogy a felelős politikai vezetők valóban olyan döntéseket hozzanak, amely lendületet ad az európai együttműködésnek. Ennek megfelelően a Budapesti nyilatkozat sem partikuláris kérdésekre koncentrál, hanem átfogó jellegű olyan problémákra, amelyeket szisztematikusan kell kezelni annak érdekében, hogy az EU lépést tudjon tartani versenytársaival. A nyilatkozat reagál a Letta- és Draghi-jelentésekre, s rögzíti, hogy a „szokásos ügymenet a továbbiakban nem lehetséges”. A politikai vezetők világossá tették, hogy sürgősséggel kell cselekedni és hangsúlyozták, hogy a jövőben minden eszközt és szakpolitikát átfogó és koherens módon kell alkalmazni – ami elég jelentős látlelet arról is, hogy ez eddig sajnos nem így történt.
A versenyképesség megerősítése érdekében a nyilatkozat rögzíti, hogy horizontális szemléletmódra van szükség, a versenyképességi problémát az EU nem fogja tudni pusztán bizonyos szektorok fejlesztésével kezelni. E megközelítés fontosságát mutatja, hogy a nyilatkozat kifejezetten kitér a magas energiaárak problémájára is, egyértelművé téve, hogy Európa mindaddig leküzdhetetlen versenyhátrányban lesz, amíg az energetika kérdésére nem talál megoldást. Ugyancsak rögzíti, hogy Európa nem kívánja elveszíteni sem iparpolitikai, sem technológiai képességeit, azaz nem a „hanyatlást kívánja menedzselni”. A nyilatkozat emellett kitér egy sor további kérdésre: a védelempolitikától kezdve a bürokráciacsökkentésén át egészen a mezőgazdaságig.
Politikailag rendkívül jelentős, hogy a nyilatkozatból süt, hogy az EiT visszaszerezte a politikai irányítást az intézményektől és felszólít (sic!) minden érdekelt felet és szereplőt, hogy haladéktalanul hajtsa végre a Budapesti nyilatkozatban foglaltakat, valamint rögzíti, hogy az állam- és kormányfők jövőre további stratégiai iránymutatást fognak adni és rendszeresen értékelni fogjak az eredményeket. Fontos, konkrét döntés a bürokráciaszempontú hatásvizsgálat előírása, vagyis az, hogy a jövőben az uniós intézményeknek ilyen szempontú költség-haszon elemzést is kell majd végezniük jogalkotási javaslataikkal kapcsolatban és azt be is kell mutatni a döntéshozók felé. Ez, nevezzük nevén, az uniós adminisztráció felelőssé tételét és elszámoltatását (elszámoltathatóvá tételét) jelenti.
A tagállami állam- és kormányfők, úgy tűnik, hogy határozottan eldöntötték, hogy merőben új pályára állítják a közösséget, s – több mint négyszáz millió uniós állampolgár örömére – nem a lecsúszást vagy a megadást, hanem a küzdelmet választották. Ez pedig fordulópontot jelenthet az EU sorsát illetően, különösen az Unió legutóbbi évtizedének történetét és életképességét látva. A fordulat pedig nem jön magától! A kényszerítő körülmények itt vannak, sőt már a fejünkre is nőttek, de a fordulat nem. Ahhoz „leadership” kell, amelyből a magyar elnökség az elmúlt héten jelesre vizsgázott.
Hajrá tovább, tegyük újra naggyá Európát!
A kép forrása: consilium.europa.eu
