Ötévente az uniós intézmények megújulási folyamatának az európai parlamenti választások melletti leglátványosabb eseménye az új Európai Bizottság tagjelöltjeinek meghallgatása szokott lenni. Az elmúlt két évtizedben megszokhattuk, hogy igazi parlamenti erődemonstrációnak lehetünk ilyenkor szemtanúi, amelynek során legalább egy jelölt kénytelen búcsút mondani későbbi biztosi terveinek, hogy a helyére beugró következő jelölt eleve hátrányosabb politikai pozícióból próbálja felépíteni pályáját.
Idén is sokan várták már a soron következő meghallgatási időszakot. Fogadásokat kötöttek arra, hogy kik azok a jelöltek, akik biztosan elvéreznek már az előzetes összeférhetetlenségi eljárás vagy éppen a meghallgatás során, és kik azok, akik kénytelenek tárcacserét vagy éppen tárcájuk megcsonkítását elviselni annak érdekében, hogy végül elnyerjék az európai parlamenti képviselők kegyeit és elfoglalhassák hivatalukat.
Történt azonban néhány esemény, ami mára nagymértékben csökkentette a meghallgatási időszak jelentőségét. Mindenekelőtt, késésben van az új Bizottság megalakulási folyamata. Ez még önmagában nem lenne újdonság, hiszen 2009, a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése óta eddig még csak egyetlen egyszer tudott az eredeti elképzelések szerinti határidőre, azaz november elsejére hivatalba lépni a Bizottság, ez pedig 2014-ben történt. 2019-ben már egyhónapos csúszást voltak kénytelen elkönyvelni, mégpedig éppen az összeférhetetlenségi eljárás és a meghallgatások okozta bonyodalmak miatt. Idén a Bizottság már úgy került egyhónapos késedelembe, hogy a meghallgatások még el sem kezdődtek. Erős volt tehát a félelem, hogy 2024-ben – amúgy is nehéz nemzetközi helyzetben – a Bizottság nemhogy november, de még december elsején sem tud hivatalba lépni.
Az amerikai elnökválasztási kampány finise is nagy szerepet játszik abban, hogy kisebb figyelem övezi most a biztosjelölti meghallgatásokat. Az elnökválasztás napja éppen a meghallgatások hetére esett, így maguk az európai parlamenti képviselők is a meghallgatások alatt fél szemmel az amerikai eredményeket figyelték és azok következményeit latolgatták. A küszöbön álló világpolitikai stratégiai fordulópontokhoz képest egy-egy biztosjelölt teljesítménye valóban kisebb jelentőségű tényezőnek tűnt.
Végül, tovább hűtötte a meghallgatásokkal kapcsolatos érdeklődést, hogy az Európai Parlament nagy frakciói éppen a fenti okok miatt félig-meddig hallgatólagos megállapodást kötöttek arról, hogy a gyorsabb haladás érdekében méltányosan bánnak egymás jelöltjeivel. Ezzel a biztosjelöltek megbuktatásának legfontosabb okát – a pártcsoportok közötti személyeskedő rivalizálást – iktatták ki, lényegesen könnyebbé téve ezzel a jelöltek számára az Európai Parlamentnek való megfelelést.
A megállapodásnak megfelelően viszonylagos nyugalomban telt a meghallgatássorozat első két napja. Egyedül Jessika Roswall, a környezetvédelmi portfólióra jelölt svéd politikus teljesítményével kapcsolatban merült fel kedden némi kétség a szakbizottságban, ám az már önmagában különösnek tűnik, hogy az első tíz jelölt közül kilenc egyértelműen és meggyőzően tudta megszerezni az Európai Parlament képviselőinek támogatását.
Hozzá kell tenni persze, hogy az első két nap menetrendje – talán éppen azért, hogy lendületet adjon a további meghallgatásoknak – a könnyebb esetnek tűnő jelöltek megmérettetését hozta. Szerda, csütörtök, illetve a jövő hét kedd – a meghallgatások utolsó napja – azért jócskán hoz majd kockázati pontokat.
A vélhetően nehezebb helyzetben lévő jelöltek sorát Várhelyi Olivér, a magyar jelölt nyitotta meg szerda este. Míg Várhelyi kompetenciáját senki sem vonta kétségbe, sőt az összeférhetetlenségi eljárás során is a könnyebb esetek közé tartozott, mostani pozícióját nagymértékben gyengítette politikai háttere. Mögötte ugyanis egyetlen nagy centrista pártszövetség sem sorakozott fel, így könnyen áldozatává válhatott volna egy esetleges politikai bosszúnak. A meghallgatáson nyújtott kiváló teljesítménye azonban a legkeményebb kritikusokat is megfontolásra késztette, a biztosjelöltnek elutasítás helyett újabb kérdéseket szánnak a képviselők.
Hasonlóan sérülékenynek tartják elemzők – szintén politikai háttere miatt – az olasz Rafaelle Fitto-t, valamint a szlovén Marta Kos-t. Kos meghallgatása ma lesz, Fitto pedig jövő kedden mérettetik meg. Akkor láthatjuk majd, hogy folytatódik-e az alapvetően előre megjósolt, papírforma szerinti eljárás. Amennyiben igen, úgy az Európai Parlament a november végi plenáris héten bizalmat szavazhat Ursula von der Leyen második Bizottságának, ami így december elsejével hivatalba léphet.
Kép: cep
