Avagy a megalakuló új Bizottság küzdelme a nemek arányával
Hány nő és hány férfi fogja a következő Európai Bizottságot alkotni? – a kérdés mára az egyik legfontosabb feszültségi ponttá vált az uniós intézmények egymás közötti viszonyában. Az új politikai idényre készülődve az Európai Parlament keresi azt a témát, ahol a biztosjelöltek meghallgatási folyamata során megmutathatja oroszlánkörmeit. A Bizottságon belüli nemek aránya az elmúlt évtizedben egyre inkább ilyen üggyé vált.
A reprezentatív kormányzás, ezen belül a nemek közötti arányosság kérdése az uniós intézmények körében szinte egybeesik a Maastrichti Szerződés hatályba lépésével, így az Európai Unió születésével. Valószínűleg inkább időbeli, nem oksági összefüggésről beszélhetünk. Mégis tanulságos, hogy míg az 1989 előtti harminc évben a különböző neveken működő Európai Bizottságoknak egyetlen női tagja sem volt, addig az első női biztos az 1989-től 1993-ig hivatalban lévő, úgynevezett Delors II. Bizottságban dolgozott. Ezt követően azonban minden Bizottság legalább egy – de inkább több – női biztost is magáénak tudhatott.
A nők részvételének kérdése a 2014. november elsején hivatalba lépett Juncker Bizottság megalakulása során vált igazán érzékeny kérdéssé, amikor női lobbiszervezetek – hivatkozva a Alapjogi Kartára és a Szerződésekre – emberi jogi sérelemként értelmezték a nők részvételének alacsony arányát. Az ügy ezen a ponton kettévált. A Bizottság közigazgatási alegységeinél a Juncker Bizottság meghirdette, hogy a vezetői beosztásokban elérik a nők negyven százalékos részvételi arányát. Másrészt, a biztosi testület nemi egyensúlyának megteremtése érdekében a Bizottság ekkor még csak kijelölt elnöke azzal a kéréssel fordult a tagállamokhoz, hogy a jelölési folyamat során egy férfi és egy női jelöltet nevezzenek meg.
Miközben az ezt követő időszakban a Bizottság belső szabályainak módosításaival és a kinevezési gyakorlat megváltoztatásával 2019-re elérte, hogy a főigazgatóságok vezető tisztségviselői negyven százalékát meghaladó arányban legyenek nők, a politikai kinevezések területén nem tudott Jean-Claude Juncker ilyen látványos eredményt elérni: a biztosi testületet alkotó huszonnyolc tagnak csak az egyharmada volt nő.
Az Európai Parlament erősödő kritikái hatására a 2019. december elsején hivatalba lépő, Ursula von der Leyen által vezetett Bizottság különös hangsúlyt fektetett a nemi egyenlőség kérdésére. Nem is tehetett mást: von der Leyen személyében az európai integráció történetének első női bizottsági elnökét tisztelhetjük. Ha ezt az újdonságot politikai tőkévé akarta váltani, akkor fel kellett vállalnia a nemi megoszlás szempontjából kiegyensúlyozott Bizottság életre hívását.
Az új elnök eszköztára sem volt bővebb azonban elődjénél. Politikai beszédeken túl mindössze annyit tudott tenni, hogy amikor elnökjelöltként a tagállamokat a biztosi pozícióra szóló jelölésre felkérte, akkor egyúttal azt is kérte, hogy a tagállamok lehetőség szerint ne egy jelöltet nevezzenek meg, hiszen ebben az esetben az elnökjelöltnek nincsen választási lehetősége. Több jelölt – optimális egy férfi és egy női jelölt – esetén azonban megnyílik számára a nemi megoszlás szempontjából kiegyensúlyozott Bizottság összeállításának perspektívája.
Akadt tagállam, amelyik gesztust gyakorolt, és segítséget nyújtott von der Leyennek ebben a törekvésében. Más tagállamok azonban nem siettek a segítségére, és ragaszkodva a Szerződés betűjéhez – és az addigi szokáshoz – egyetlen jelöltet neveztek meg az alakuló új Bizottságba. A kérdés olyan mértékben kiéleződött, hogy az akkori második legnagyobb európai parlamenti frakció, a szociáldemokraták azzal fenyegették meg a bizalmi szavazásra készülő Bizottság elnökét, hogy amennyiben Románia nem női jelöltet nevez meg, és ezzel nem javít a biztosi testületen belüli arányokon, akkor az Európai Parlament nem szavaz majd bizalmat 2019 novemberében az Európai Bizottságnak.
A fenyegető válság akkor megnyugtató véget ért. Románia Adina Valean személyében női jelöltet állított, és a meglehetősen zaklatott alakulási időszak sikeres parlamenti bizalmi szavazással ért véget. Az új Európai Bizottság 2019. december elsején – az eredeti tervekhez képest egy hónapos késéssel – hivatalba léphetett.
Most, öt évvel később, mintha ismét ugyanaz a történet kezdődne, most már élesebb politikai konfliktusokkal. A választásokon pozíciójában megrendült európai baloldal az eddigieknél is hangosabban követeli a nemi szempontból kiegyenlített biztosi testületet, miközben a tagállamok eddigi jelölései egyértelmű férfidominanciát mutatnak.
Az eddig ismertté vált huszonkét jelölt közül tizenhat férfi, ami azt is jelenti, hogy amennyiben a hiányzó öt tagállam mindegyik női jelöltet nevezne meg, az áhított egyenlőség már akkor sem valósulna meg. Miközben von der Leyen eszközei a tagállamok jelölési folyamatának befolyásolására továbbra is erősen korlátozott hatásúak – valójában semmilyenek -, az Európai Parlament első reakciói azt mutatják, hogy a férfi jelöltek fokozott nehézséggel néznek majd szembe a parlamenti meghallgatásaik során.
Szeptember második fele, a biztosjelöltek meghallgatásai már az eddigi előjelek alapján sem tűntek sétagaloppnak. A jelenlegi politikai helyzetben, a nemek közötti egyensúly kérdésével súlyosbítva könnyen lehet, hogy minden idők legnehezebb jelölti meghallgatási időszaka előtt állunk.
Kép: The Brussels Times
