A háborúk katalizátorai a nemzetépítésnek: bár mindannyian a békére vágyunk, a háború mégis szerves része Európa történelmének. Különösen fontos az egykori birodalmak határterületein megvizsgálni a háborúk nemzetekre gyakorolt hatását. E kérdésekről esett szó az egyetemen megrendezett tudományos eszmecserén.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Eötvös József Kutatóközpont (EJKK) Molnár Tamás Kutatóintézete (MTKI) a jelen tanévben szervezett első konferenciáján főelőadónak a modern korral foglalkozó egyik legfelkészültebb angol történészt, John Hutchinsont, a London School of Economics and Political Science kutatóját, a brisbane-i Griffith Egyetem korábbi oktatóját kérte fel. A rendezvényt, amelynek szeptember 19-én a Ludovika Főépület Zrínyi Miklós terme adott otthont, az intézet egy konferenciasorozat részeként szervezte meg, amely a közép-kelet-európai nacionalizmusok történetének aspektusait főként eszmetörténeti szempontokból mutatja be.
Mi a háború?
John Hutchinson a Háborúk, nemzetépítés és a birodalmi határzónák című előadásában négy nemzetképző folyamatot azonosított a háborúk kapcsán. Mint elmondta, a háború megkerülhetetlen eleme a történelemnek, hiszen az emberiség eddig jóval többet háborúzott, mint sem. A modern kori háborúk alakították ki a többi között a precíz állami nyilvántartásokat és adminisztrációt, valamint az adószedés gyakorlatát is. A háborúkat lezáró békeszerződések pedig nemzetközi játékszabályokat hoztak létre, voltaképpen azt a keretet, amelyben az államok léteznek. A háború tehát alapvető része azoknak az eljárásoknak, amelyek a közös kultúra és szokások, valamint a (jog)rend mellett kialakítják a modern államot.
A háború a definíciója szerint fegyveres összetűzés két politikai közösség között. A professzor szerint minél több embert képes mobilizálni egy háború, hatása annál nagyobb, erőteljesebb. Hiszen egy háború végül akár hosszú távon képes új értelmet adni a mindennapi életnek. Így lesz táptalaja a nemzeti identitásnak az abban történt heroikus áldozat vagy a szolidaritás érzése. A háborúknak igen gyakran komoly társadalmi következményei vannak – akár győzelem, akár vereség esetén.
Nekünk Mohács kell…
A nemzetépítés első fontos eleme, hogy a háború egységes narratívákat hoz létre, amelyek elterjednek a társadalomban, akár visszamenőleg is. Példaként említette, hogy az Ibériai-félsziget visszafoglalásának ideája alapozta meg a Spanyol Birodalom felemelkedését az iszlám ellenében. A hollandok nemzeti legendáját azonban épp a spanyolok, a franciák és az angolok ellen aratott győzelmek hozták létre, ami virágzó, eredményes államot eredményezett. Hasonló háborúk alapozták meg Írország nemzeti identitását. Az ideák akár képesek versengeni is: a huszadik században a radikális spanyol gondolkodók megkérdőjelezték a rekonkviszta ideáját, így a XX. századi polgárháború egyik tétje az a gondolat volt, hogy a spanyol inkább egy demokratikus, mint egy katolikus birodalom. Az elbeszélők tehát a háború örvén megalkotják a régi aranykort, ezzel magyarázva akár a jelent is.
Emlékezni a háborúra
Szintén a nemzetépítés része a területi határok és haza fogalmának kijelölése. A háború során jönnek létre tehát a mi és az ők sztereotípiái. Ezek nem feltétlenül negatívak, hiszen a háborús közelség alapos ismereteket alakít ki. A felek közötti kapcsolatok ráadásul dinamikusak, így az ellentétek változhatnak, átalakulhatnak, de az egymásról szerzett ismeret megmarad.
A háború morális következményei szintén alakítják a nemzetet. Itt elsősorban a nemzetért hozott elvárt áldozat kérdése jelenik meg, amely bőven túlmehet a tényleges harcolókon. A háború után rituális kötelességek jönnek létre, amelyek közös identitássá válhatnak. A háború kilép a családi históriából, részévé válik a nemzet közös emlékezetének, amely nem csak struktúrát, hanem önálló épületeket és szokásokat is kaphat.
Nemzetépítő hatása van a háború végének is. Ekkor alakul ki egy új geopolitikai rend, amelyben vannak győztesek és vesztesek. A társadalmakban utópiák emelkedhetnek fel a békéért, annak akár erőszakos elérésért (nehéz itt nem gondolni a kommunista békeharcra). A vesztesek emellett akár tömeges mozgósítással készülhetnek a vereség megváltoztatására. A háború vége ugyanakkor nem csak anyagi, hanem spirituális veszteséget is okozhat. Az indulat az uralkodó rezsim vagy a területen élő kisebbségek ellen fordulhat. Jellemző jelenség ekkor a bűnbak megformálása. A magyaroknak komoly élményeik vannak a háború után felmerülő alapvető nemzeti kérdésekről – tette hozzá a professzor.
A háború mint katalizátor
A nemzeti ellenállás eszméje, a hősök, az évfordulók, a művészeti alkotások, azaz a háború közösen megkonstruált emlékezete tehát alapvetően formálhatja át az adott állam intézményeit és a mindennapokat. Ezek a narratívák akár egymással szemben is állhatnak, ilyen például a II. világháború ma már némileg eltérő narratívája Moszkvában és a Nyugaton.
Ugyancsak a versengő narratívák területe Közép-Kelet-Európa, azaz a korábbi porosz, Habsburg és orosz birodalmak határa. A mindennapokban ez alapvetően többféle nemzetiség együttélését, gazdasági együttműködést és nyelvi sokféleséget jelentett. A határzónák öröksége azonban már más: az örök bizonytalanság érzése, a kisebbségi ellentétek jelenléte és a fokozódó paranoia. A népek nem csupán a birodalmakkal, de egymással is harcolni kezdenek, hiszen gyakran eltérnek a nemzetek és az államok határai. Ezeken a határterületeken a történelmi narratíva szintén lehet párhuzamos, például a nyugatias litván–lengyel Jagelló-eszme és a keleti orosz birodalom eszméje egyszerre létezik a Baltikumban. Utóbbi az orosz nép területi integritásának megteremtését, újraalkotását célozza ma is – akár az ukránok, akár a Baltikum népei kárára. A professzor arra is rámutatott: az Európai Unió eszméje szintén a háború miatt alakult ki, hiszen az alapítók azt célozták, hogy ne legyen többé háború az öreg kontinensen.
Hutchinson előadása végén úgy fogalmazott, a háború katalizátora a nemzeteknek. Ellentmondásos, mert képes létrehozni, de akár teljesen megsemmisíteni is népeket. A modern társadalmak történetében számos, alapvetően háborúk formálta fordulópontra lelhetünk, ezek a fordulatok rezsimeket váltottak le, átformálták a közös nemzeti gondolkodást, hősöket adtak, de jelenthették akár az adott állam végét is.
Nyitókép: Elnöki Palota, Tallinn, Észtország, forrás: Wikipédia
