A Nyugat igyekszik visszaszerezni befolyását, de Kína számos térségben jelentős előnyre tett szert.
Hirosimában tartották a világ legfejlettebb demokráciáit (Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Franciaország, Japán, Kanada, Németország, Olaszország) tömörítő szervezet, a G7-ek csúcstalálkozóját. A csúcson az EU is rendszeresen részt vesz, mint ahogyan a nemzetközi pénzintézetek, a Nemzetközi Energiaügynökség, az ENSZ vagy a Kereskedelmi Világszervezet is képviselteti magát. A vendéglátó meghívta Ausztrália, Brazília, a Comore-szigetek, Cook-szigetek, India, Indonézia, a Koreai Köztársaság és Vietnam képviselőit is. A korábbi tervekkel ellentétben Ukrajna miniszterelnöke személyesen vett részt a megbeszélésen.
A résztvevők listájából már látható, hogy a találkozó központi témája a globális befolyás és térnyerés lesz. A korábbiaktól eltérően a tanácskozásra nem Dél-Afrikát hívták meg, hanem az Afrikai Unió elnökségét betöltő Comore-szigetek elnökét, hiszen a teljes kontinens szerepe lényegesen felértékelődött. Vietnám és Indonézia meghívása is a globális Dél országai felé tett fontos gesztus.
A háromnapos tanácskozás végén a G7-ek nem meglepő módon biztosították Ukrajnát, hogy mindaddig támogatják az Oroszország ellen vívott háborújában, amíg arra szükség van. A politikai értékű gesztuson túlmenően azonban fontos gazdasági kérdésekben is megegyeztek. A nyilatkozat nem említi név szerint Kínát, de több bekezdésben is felsorolt prioritások között egyértelműen az ázsiai országot célozták meg.
Az első ilyen kérdés a gazdaság rugalmasságát és biztonságát érinti, amely miatt a G7-ek joggal aggódnak. A pandémia élesen rávilágított, hogy kockázatos az ellátási láncok nagymértékű kínai kitettsége. Ezt a problémát úgy igyekeznek orvosolni, hogy a növelni kívánják azon partnerek számát és körét, amelyekkel a kereskedelmi kapcsolataikat diverzifikálni és mélyíteni lehet. Részben ide kapcsolódik az a szándék is, hogy ezek az új kapcsolatok révén a jövő tiszta energia gazdaságaira való átállást is előmozdítsák.
A csúcstalálkozó egy másik fontos eleme, hogy a G7-ek megerősítették azon céljukat, hogy akár 600 milliárd dolláros finanszírozást mozgósítsanak a Globális Infrastrukturális Beruházási Partnerség (PGII) keretein belül. A PGII programot 2022-ben hozta létre a G7-ek csoportja azzal a céllal, hogy a fejlődő országokban megvalósuló infrastrukturális projekteket finanszírozzon és alternatívát nyújtson a kínai Övezet és Út Kezdeményezéssel szemben.
Ezek után már egyenesen várható, hogy a zárónyilatkozat megemlíti, hogy a csoport a multilaterális fejlesztési bankok (MDB) növekedését szeretné előmozdítani, illetve megerősítené partneri kapcsolataikat az afrikai, valamint a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségéhez (ASEAN) tartozó országokkal. Fontos tudni, hogy az elmúlt két évtized alatt Kína mindkét térségben nagyon lényeges befolyásra tett szert, például 2005-2022 között az ázsiai kontinensen 650 milliárd dollárt, illetve a szubszaharai Afrikában 311,9 milliárd dollárt fektetett be. A kínai befektetések azonban nem minden esetben hozták a várt gazdasági vagy társadalmi hasznokat, amelyek miatt egyes források gazdasági nyomásgyakorlásról is beszélnek Kína esetében. Ilyen rendkívül előnytelen üzleteket például Sri Lanka kötött, amelynek esetéről itt írtunk. A G7-ek nyilatkozata az adósság fenntarthatóságából és sérülékenységéből felmerülő gondokat is megemlíti és név szerint említi a bajba jutott országot.
Összegezve: a Nyugatot képviselő legfejlettebb demokráciák olyan intézkedéseket igyekeznek hozni, amelyek révén stratégiai területeken képesek lesznek függetleníteni magukat a kínai befolyástól. Ezen kívül igyekeznek csökkenteni az ázsiai ország globális térnyerését és partnereit is (Oroszország vagy Dél-afrikai Köztársaság) büntetni vagy kevésbé előnyös helyzetbe hozni. Kérdéses, hogy a Nyugat és az EU képes lesz-e olyan partneri kapcsolatokat kialakítani a globális Dél országaival, hogy azok a több évszázados negatív történelmi tapasztalatokat felül tudják írni és a versengő nagyhatalmak közül inkább minket válasszanak.
