A Világbank és a Nemzetközi Valutaalap tavaszi ülésének fontos témája lesz az adósság átláthatósága, annak átütemezése vagy felfüggesztése.
A napokban, azaz 2023. április 10-16. között tartják a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) Kormányzótanácsának tavaszi üléseit. A tanácskozáson a jegybankok vezetői, a pénzügy- és fejlesztési miniszterek, a magánszektor vezetői, civil szervezetek képviselői és kutatók vesznek részt, hogy olyan globális kérdéseket vitassanak meg, mint a világgazdasági kilátások, a gazdasági fejlődés lehetőségei, a segélyek hatékonysága vagy a szegénység felszámolása. A rendezvényre Washingtonban kerül sor.
Az egy héten át tartó rendezvénysorozat közül az egyik megbeszélés különösen hangsúlyos lehet, már csak azért is, mert azt David Malpass, a Világbank leköszönő elnöke vezeti. A panel a fejlődő országok előtt álló növekvő nehézségekre hívja fel a figyelmet, illetve az adósság-átütemezésekre kívánnak megoldásokat találni – különösen a világ legszegényebb országai esetében. A beszélgetés fontos elemei lesznek az adósság átláthatóságának és fenntarthatóságának elérését szolgáló megközelítések, de az elnök az adósság-átütemezésről, illetve az adósságszolgálati felfüggesztésekről is kíván tárgyalni.
A Világbank elnökét nem csupán jószívűsége vagy alacsonyabb jövedelmű embertársai iránti őszinte aggodalma készteti erre a lépésre. A tavaly meglehetősen drámai képek kíséretében szerzett tudomást a világ Sri Lanka gazdasági nehézségeiről, és követhette az ezek kapcsán kialakult éles tiltakozásokat. Az ország bruttó adósságszolgálata 2022-ben 7 milliárd dollárt tett ki, a folyó fizetési mérleg hiánya pedig mintegy 3 milliárd dollárt. Az ország kénytelen volt ideiglenesen felfüggeszteni a külföldi adósságainak törlesztését, hogy elkerülje a teljes fizetésképtelenséget, majd az IMF-el tárgyalásokat folytatni egy új hitelprogramról.
A pandémia számos ország gazdaságát súlyosan érintette, a gazdaság lényegesen lelassult és az orosz–ukrán háború is hatással van a világgazdaság ütemére – így olyan országokéra is, amelyek még közvetetten sem érintettek az említett fegyveres konfliktusban. A jelen világgazdasági helyzetben a legkevésbé fejlett országok még törékenyebbé válhatnak és a politikai instabilitás veszélye jelentősen megnövekedik. Ezt pedig sem a Világbank, sem a Nemzetközi Valutaalap vezetői nem kívánják.
De miért ennyire fontos a két intézmény vezetője számára a világ kevésbé fejlett országai? Maradjunk Sri Lanka eseténél: egyes források szerint az ország csődjét kiváltó okok között a kínai „adósságcsapda-diplomácia” jelentős szerepet játszott. Peking a csődbe jutott ország legnagyobb hitelezője, az ország külföldi adósságának mintegy 10 százalékát birtokolja. 2000 és 2020 között közel 12 milliárd dollár kölcsönt nyújtott a Srí Lanka-i kormánynak, leginkább olyan infrastrukturális beruházási projektre (pl. egy költséges kikötő), amelyeket a helyi hatóságok ténylegesen átengedtek Kínának, miután felismerték, hogy nem tudják tovább fizetni a hiteleket. Ezután Sri Lanka kormánya választás elé állt: egyrészt megtehette volna, hogy az IMF-fel folytat tárgyalásokat és bevezet egy sor igencsak fájdalmas megszorító intézkedést. Ezekben a Párizsi Klub, vagyis a világ legnagyobb hitelezői felé kellett volna gesztusokat tennie. Másrészt elhatárolódhatott a Párizsi Klubbot alkotó 22 gazdag országtól és választhatta a Kína által nyújtott lehetőségeket. Sri Lanka ez utóbbit választotta és 2020-ban 3 milliárd dollár értékű hitelkeretet kapott Kínától, hogy segítse meglévő adósságai visszafizetését. Nem meglepő módon, az ország – egy jól működő gazdaság hiányában –ezeket a hiteleket sem tudta fizetni, így az államcsőd csak idő kérdése volt. Vagyis, a kínai befektetések és hitelek megerősítették a hitelező ország szerepét és befolyását Sri Lankában. Csakhogy a hitelt felvevő ország nem érte el azt a fejlődési szintet, amelyet más közpolitikai döntések bevezetésével elérhetett volna, és amely a Párizsi Klub tagjai számára is üdvözlendő lett volna.
Vagyis a soron következő megbeszélések célja, hogy rávilágítsanak Kína hitelezői szerepére, valamint az ezáltal betöltött nemzetközi befolyására és annak esetleges következményeire. A Nemzetközi Valutaalap elnöke korábban geopolitikai széttagoltságra hivatkozott; úgy fogalmazott, hogy a nemzetközi hitelezők körében bekövetkezett változások megnehezítik az országok számára azoknak az adósságoknak a szerkezetátalakítását, amelyeket nem tudnak fizetni. Mivel több hitelező is van, amelyek nem egyeztetnek nemzetközi fórumokon, az adósság törlesztésének vagy felfüggesztésének koordinációs mechanizmusai nincsenek összehangolva – mindez csak súlyosbítja a szegényebb országok helyzetét.
A nemzetközi szervezetek tehát igyekeznek saját befolyásukat megerősíteni vagy legalább megtartani. Ehhez valóban elengedhetetlen a nemzetközi hitelezési mechanizmusok átláthatósága, és az egyes országokra kiszabott fenntartható adósságfinanszírozás kidolgozása és bevezetése. A hiteleket felvevő országok számára mindez szerencsés is lehet: a nemzetközi hitelezők között lévő versengést ügyesen kihasználva akár előnyt is kovácsolhatnak maguknak – bár hasonlóra igencsak ritkán volt eset, és nem valószínű, hogy ezentúl gyakoribb lesz. Ugyanakkor, egy alaposabban kidolgozott és nemzetközi szinten is összehangolt mechanizmusrendszerben kevésbé valószínű, hogy akár több ország is beleeshet ugyanabba a csapdába, amelybe néhány évvel ezelőtt Sri Lanka. Bár ez utóbbi esetben a hitelezők közötti verseny hiánya miatt aggódhatunk – némileg joggal.
