Svédország több évtizedre visszatekintően jár élen a zöldpolitikai cselekvést illetően, az uniós standardoknak való megfelelés ezért nem is okoz számára nagy kihívást. A kérdés inkább az, hogy egy, a területen ilyen ambiciózus tagállam miként tudja ösztönözni az EU–26-ot a következő féléves uniós elnöki pozíció betöltése során hasonló eredményekre.
Svédország tradicionálisan a környezetvédelem szószólójaként ismert az egész nemzetközi közösség számára: már az 1960-as években felismerték az iparosodás környezetkárosító hatását, ezért a világon elsők között dolgoztak ki környezetvédelmi jogszabályt a természeti értékek védelme érdekében. Emellett Stockholm adott otthont az Egyesült Nemzetek Szervezete első környezetvédelmi konferenciájának is, amelynek keretében a résztvevő államok elfogadták a 25 alapelvet magába foglaló Stockholmi Nyilatkozatot, valamint életre hívták az ENSZ Környezetvédelmi Programját. Az elmúlt évek során nem tértek le zöld útról, a gazdasági növekedést is a fenntarthatóság és kibocsátáscsökkentés hívószavai mellett érték el: míg Svédország a világ 22. legnagyobb gazdaságává nőtte ki magát 2021-ben, a nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátása 20% körül mozgott 2020-ban. Mindezt többek között a fosszilis energiahordozók alacsony (30% alatti), valamint a megújuló energiaforrások (például nap-, szél-, geotermikus és nukleáris energia) nagyarányú (60% feletti) alkalmazásával érték el, azonban nem lehet elmenni a amellett sem, hogy az ország területét mintegy 70%-ben szénelnyelők, vagyis erdők borítják. A céltudatos magatartást mindezek mellett mi sem bizonyítja jobban, hogy már két évvel az Európai Zöld Megállapodás előtt, 2017-ben jogi keretek közé emelték az ország 2045-re történő nettó karbonsemlegessé válását.
Ugyanakkor a már önmagukért beszélő eredmények sem bizonyulnak elegendőnek: a Svéd Meteorológiai és Hidrológiai Intézet számításai szerint ugyanis egy 2022-ben nyilvánosságra hozott jelentésben az 1991 és 2020 közötti időszakban 1,9 Celsius fokkal volt magasabb az átlaghőmérséklet az 1800-as évek második feléhez képest. Ezzel szemben a jelenlegi svéd kormány külső támogatását élvező Svéd Demokraták több tagja is megkérdőjelezte a klímaváltozás tényét, amely vélemény a svéd uniós elnökség zöld célkitűzéseire is befolyással bírhat.
A svéd elnökség zöld prioritásai
Mint ahogy egy korábbi elemzésben már bemutattuk, a svéd elnökség prioritásainak harmadik alappillére a zöld és energetikai átállás. A két terület reformját az orosz–ukrán háború óta még inkább összehangolja a nemzetközi közösség, már-már biztonságpolitikai kérdéssé emelve azokat. Ehhez alkalmazkodik Svédország is programjában a hazai tapasztalatok és eredmények megosztásának igényével. Ennek egyik alapja a társadalom és az üzleti szféra mozgósítása, ezen belül a cselekvésre hajlamos szereplők egy platformon való összegyűjtése annak érdekében, hogy ők és az uniós támogatások cselekvésre ösztönözzék a passzív aktorokat.
Stockholm konkrét céljai a francia, cseh és svéd elnökségi trió lezárására nézve ambiciózusak, de nem bizonyulnak elérhetetlennek: a 2030-ig történő 55%-os kibocsátáscsökkentési célokat magába foglaló Fit for 55 javaslatcsomagról szóló tárgyalásokat kívánják folytatni és véglegesíteni, ehhez kapcsolódóan a COP27 eredményeit is előre vinni. Kiemelt figyelmet fordítanak továbbá a kibocsátáskereskedelmi rendszerre (EU ETS), amely az innováció ösztönzéséül szolgál. Ezek mellett több, már érvényben levő rendelet felülvizsgálatát és további tárgyalását tűzték ki célul, mint például a környezeti levegő minőségéről szóló irányelvek, a csomagolási irányelv, hulladékszállításról szóló rendelet vagy a természet helyreállításáról szóló rendelet, ezenfelül az F-gázokról és az ózonrendeletről szóló felülvizsgált rendeletről szóló tárgyalásokat is folytatni kívánják. Összefoglalva: a zöld átállás valamennyi területére – a biodiverzitás, körforgásos gazdaság, szennyezőanyag-kibocsátás – fókuszálni kívánnak, nem priorizálva egy-egy szegmenst. Mindezt az energiaágazatban való hatékony és zöld átállással összekötve, szabadságot adva a technológia kiválasztására, kizárólag egy szempontot szem előtt tartva: a fosszilis energiahordozók kivezetésére és a megújulók bevezetésére.
A svéd elnökség is nehéz helyzetben van a zöld átállás európai uniós szintű megvalósításának szabályozásában, ugyanis az orosz–ukrán háború egyszerre erősíti fel és szorítja háttérbe ezt a területet: 2022 februárja óta felerősödött a fosszilis energiahordozók energiaelőállításban történő alkalmazásának mellőzése, valamint a beszerzések diverzifikációja, amelyet az Európai Unió által életre hívott REPowerEU is segíti. Azonban vannak országok, például Magyarország vagy Németország, amely újraindította vagy tovább folytatja ezen erőforrások kiaknázását. Hazánk esetében az uniós Igazságos Átmenet projekt keretében leállítani és átalakítani tervezett Mátrai Erőmű 2029-ig történő lignitalapú energiatermelésének fokozása említhető meg. A német példa szintén egy, a Rajna-vidéken található lignitbányához köthető, ahol klímaaktivisták már két éve tüntetnek, a napokban azonban a nemzetközi médiát is bejárta a bánya újranyitása és kibővítése miatt kialakult demonstráció, ugyanis a folyamatok a helyi lakosság kitelepítésével jár. A tüntetésen a svéd véleményvezér, Greta Thunberg is részt vett, ahonnan többedmagával rendőrök vitték el. A sokszor radikális nézeteket valló aktivista az elmúlt években számos fiatalt szólított meg nyilatkozataival, amelyet akár a svéd elnökség idején is kamatoztatni lehetne; ez pedig nemcsak a környezetvédelemre való figyelemfelhívást, hanem az ifjúság politikai szerepvállalásának növelését is indukálhatná.
Kép: Swedish Presidency
