A külföldi politikusok ezúttal a média, az oktatás és a kultúra helyzetét ellenőrizték hazánkban.
Az Európai Parlament Eljárási Szabályzatának 228. cikke lehetővé teszi, hogy a parlamenti bizottságok ún. tényfeltáró látogatásokat szervezzenek a tagállamokban – főszabály szerint korábbi petíciókban felvetett ügyek kivizsgálására. Az Európai Parlament Kulturális és Oktatási Bizottságának (CULT) delegációja 2022. november 2. és 4. között ezen a jogcímen látogatott Magyarországra, hogy a kulturális és akadémiai és médiaszabadság helyzetét vizsgálja.
A „tényfeltáró látogatás” elnevezés objektív tájékozódást sugall, ami azonban enyhén szólva is eufemizmus, mivel az ilyen típusú látogatások egyértelműen politikai akciók. Eleve az a tény, hogy egy politikai intézmény küld vizsgáló delegációt egy tagállamba, szkepticizmusra ad okot, különösen, hogy a küldöttek pártpolitikusok. Jelen esetben ráadásul a küldő intézmény az Európai Parlament, amely már jó ideje a jobboldali konzervatív beállítottságú tagállami kormányok fő ellenlábasaként viselkedik.
A 2019-es európai parlamenti választások óta az EP-ét egyértelműen a balliberális erők mozgatják, amelyek az intézmény minden lehetséges cselekvési eszközét válogatás nélkül bevetik tagállami politikai riválisaikkal szemben. A parlamenti bizottsági küldöttség Magyarországra irányítása része ennek a politikai eszköztárnak, amellyel korábban már a LIBE bizottság is élt. Hogy mikor érkeznek vizsgálódó EP képviselők egy tagállamba, teljes mértékben brüsszeli politikai döntés kérdése. A CULT delegáció például eredetileg 2020 tavaszán jött volna hazánkba, akkor azonban a képviselők a koronavírus-járvány miatt elnapolták a programot. Ezt követően az ügy mintegy két és fél évig nem haladt előre. Vélhetőleg már kellemetlen lett volna tovább halogatni a magyar helyzetről való tájékozódást: még véletlen valaki azt hihette volna, hogy az EP sem gondolja komolyan, hogy súlyos és égető szükség van a „hanyatló” magyar média, oktatás és kultúra ügyét feltárni. Így kerülhetett végül sor a mostani látogatásra, amelynek ráadásul különleges politikai kontextust biztosíthattak a jelenlegi tanártüntetések.
A szubjektivitás az európai parlamenti delegációk velejárója, de hogy milyen mértékű a pártpolitikai elfogultság, arról a delegáció összetételének vizsgálatával még pontosabb képet kaphatunk. A Magyarországra érkező CULT küldöttség 7 tagból állt, amely közül 2 az Európai Szocialisták, 2 a Renew Europe, 2 az Európai Néppárt és 1 az Európai Konzervatívok soraiból érkezett. A Renew és a Szocialisták az a két fő európai parlamenti frakció, amelyben a magyar ellenzéki képviselők zöme is helyet foglal. Az Európai Néppárt pedig az a politikai formáció, amelyet a Fidesz – sorozatos néppárti belső viták és nyomásgyakorlás után – elhagyni kényszerült, így a jelenlegi kormányzattal való viszonya koránt sem tekinthető harmonikusnak. Az ECR az egyetlen politikai tömörülés, amely képviselői rendszeresen kiállnak Magyarország mellett a különböző európai politikai csatározásokban.
Az EP eljárási szabályzata alapján az úti cél szerinti tagállamban megválasztott képviselők nem hivatalos minőségben elkísérhetik a küldöttséget. Ezzel a jogával Bocskor Andrea fideszes EP képviselő is élt, ugyanakkor az Eljárási Szabályzat alapján nem vehetett részt a küldöttség tényleges munkájában. A „tényfeltáró” delegációban így 6 kontra 1 arányban foglaltak helyet a kormányzattal szemben szkeptikus képviselők, ez a hathetedes többség pedig azt mutatja, hogy az EP még csak meg sem próbált kiegyensúlyozott delegációt küldeni Magyarországra.
Tényfeltárás esetében nemcsak az a fontos, hogy kikre bízzák a feladatot, hanem az is, hogy a küldöttek milyen forrásokból tájékozódnak. Ezzel kapcsolatban a küldöttség szintén jelentős kiegyensúlyozatlanságról tett tanúbizonyságot. A küldöttség közleményeiből, sajtóértesülésekből és Deutsch Tamásnak, a Fidesz-KNDP EP delegációvezetőjének nyílt leveléből az derül ki, hogy a civil szféra találkozóra invitált szereplői között túlnyomó többségben voltak a kormányzattal szemben kritikus szereplők. Mindez koránt sem a véletlen műve: az EP küldöttség tervezésekor nemcsak a delegáció összetételéről zajlanak a kulisszák mögött politikai egyeztetések, hanem jelentős politikai lobbi tárgyát képezi a delegáció programjának kialakítása is, mivel a delegáció számára megszervezett találkozók könnyen predeterminálják a delegáció későbbi megállapításait.
A civilekkel való találkozókra a különböző frakciók tesznek javaslatot. Ebben a folyamatban a jelenlegi európai parlamenti többség nem sok teret engedett az ellenvéleményeknek, és a számára politikailag legkedvezőbb programot és szereplőket erőltette át a delegáció kialakításánál. Mindez annak tükrében különösen figyelemre méltó, hogy az EP rendszeresen illeti azzal a váddal a kétharmados parlamenti felhatalmazással kormányzó Orbán-kormányt, hogy visszaél többségével és nem tesz elég gesztust a kisebbségben lévő ellenzék irányába. „Bagoly mondja verébnek” mondhatnák, érdemes lesz erre emlékezni majd akkor is, amikor a küldöttség Brüsszelbe visszatérve elkészíti jelentését, és borítékolhatóan számonkéri a pluralizmus elvét Magyarországon.
A delegáció látogatása során találkozott még az ellenzék és a kormánypártok képviselőivel, valamint magyar kormányzati és hatósági szereplőkkel. Kiemelendő, hogy az EP képviselőknek magyar részről miniszteri szintű fogadtatásban volt részük – a delegációt Navracsics Tibor és Csák János miniszterek is fogadták –, amelyet az EP képviselői rang nem indokolt volna, így leginkább az EP felé tanúsított diplomáciai gesztusról volt szó.
A kormányzati szereplők megkérdezése nem orvosolta azonban a korábban bemutatott aránytalanságokat, amelyek miatt inkább beszélhetünk politikai vizsgálóbizottságról, mint tényfeltáró küldöttségről. A látogatást, csakúgy, mint az annak nyomán elkészítendő jelentést ezért érdemes lesz a helyükön, a Magyarország és az EU között húzódó politikai viták termékeiként kezelni.
