Rendhagyó időpontban, vasárnap reggel került sor az Európai Bizottság e heti rendes kollégiumi ülésére, amelynek során az uniós biztosok egyhangúsággal döntöttek a Magyarországnak járó uniós források ügyében. A 65%-os feltételes korrekcióval az arról szóló találgatásokhoz és szivárogtatásokhoz képest végül középutas megoldást talált a Bizottság, Johannes Hahn költségvetési biztos júliusi javaslatához képest 5%-al csökkent a lehetséges levonás mértéke, és ami ennél is fontosabb, a döntés továbbra is függőben maradt.
A javaslat értelmében a jogállamisági feltételességről szóló, úgynevezett kondicionalitás rendelet keretében részleges pénzügyi korrekciót javasol a Bizottság. A Tanács számára tett javaslat azonban az indokolás értelmében csak feltételes, két hónap múlva ugyanis a Bizottság újra felméri a helyzetet, a magyar részről tett vállalások fényében. Ekkor tehát annak megfelelően tesz majd új javaslatot, hogy Magyarország eleget tett-e az általa vállalt intézkedéseknek, vagyis elfogadta és alkalmazza-e az a jogi keretet, amely a Bizottság értékelése szerint alkalmas az uniós költségvetéssel való hatékony és eredményes pénzgazdálkodás céljainak elérésére. Amennyiben a magyar kormány a vállalásokat teljesíti, és azokat a Bizottság elfogadja, az eljárás még az év vége előtt lezárulhat.
A magyar kormány széles körű intézkedéscsomagra tett javaslatot annak érdekében, hogy eloszlassa a Bizottság által az eljárás hivatalos megindításakor, ez év április 27-én megfogalmazott aggályokat. Ezekkel kapcsolatban a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy azok alkalmasak arra, hogy kezeljék a felvetett kérdéseket, de csak abban az esetben, ha megfelelő módon és kellő részletességgel szabályozzák, és megfelelő módon végre is hajtják őket. E tekintetben Magyarországnak 2022. november 19-ig, vagyis a korrekciós intézkedések kulcsfontosságú végrehajtási lépésének tekintett Integritás Hatóság működésének tervezett megkezdéséig ezeknek az intézkedések a jelentős részére vonatkozóan további részleteket kell kidolgoznia. Az összesen 17 javaslat azok elfogadása esetén a Helyreállítási Alap mérföldköveinek teljesítéséhez is elfogadhatóvá válik.
A vasárnap délelőtt bemutatott, az Európai Unió Tanácsának címzett javaslat szerint az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, a Kohéziós Alapból, az Igazságos Átmenet Alapból és az Európai Szociális Alap Pluszból finanszírozott, a 2021–2027-es időszakra vonatkozó három operatív programhoz tartozó kötelezettségvállalások 65 %-ának felfüggesztésére kerülhetne sor. Ezek a Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program Plusz, az Integrált Közlekedésfejlesztési Operatív Program Plusz és a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program Plusz névre hallgató programok. Ezeket a programokat, illetve egészen pontosan Magyarország és az Európai Bizottság közötti partnerségi megállapodást az Európai Bizottság mindezidáig nem hagyta jóvá és vélhetően a tanácsi végső döntés meghozataláig erre már nem is kerül sor. Az intézkedést a javaslat értelmében a közérdekű vagyonkezelő alapítványokra nézve az uniós programok keretében történő új jogi kötelezettségvállalások tilalma egészíti ki. A közérdekű vagyonkezelő alapítványokkal, vagyis az úgynevezett KEKVA-kkal kapcsolatosan a korábbiakban több civil szervezet kifejtette, hogy azok sértik az Európai Bizottság elmúlt 30 évben kidolgozott, az állami támogatások gazdasági elemzésére és ezen keresztül az állami támogatások tiltott vagy megengedett voltára vonatkozó, úgynevezett piaci magánbefektető elvet. Az Európai Bizottság azonban végül nem osztotta ezt az érvet, és csak azt várja el a magyar kormánytól, hogy ezeknek a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok átlátható gazdálkodását biztosítsa.
Az érintett programok a gazdasági és társadalmi célkitűzések széles körét fedik le. A környezeti és energiahatékonysági program célja a környezetszennyezés és az erőforrások túlzott kihasználásának csökkentése, a biológiai sokféleség megóvása, a körforgásos gazdaság előtérbe helyezése, a vízmegtartás ösztönzése, a zöld-kék infrastruktúra fejlesztése, valamint a helyi energiaközösségek alapításának támogatása. Emellett célkitűzéseihez tartozik új munkahelyek létrehozása és a kibocsátások csökkentése az egyes, úgynevezett karbonintenzív megyékben. A közlekedésfejlesztési program a tiszta üzemű városi-elővárosi közlekedés erősítésére a vasúti közlekedés fejlesztésére és a fenntartható, biztonságos. közúti mobilitásra törekszik, míg a településfejlesztési program a helyi gazdaságfejlesztés, az energiahatékonyság, humán és szociális infrastruktúra, továbbá városfejlesztés és városrehabilitáció céljait támogatja. Ezeket a jelenleg is futó uniós programokat a nemzeti költségvetés jelenleg előfinanszírozza, amennyiben pedig a programok jóváhagyásra kerülnek, az eddigi költések az uniós költségvetés terhére leszámlázhatóvá válnak.
A mai döntés intézményközi kontextusához tartozik, hogy az Európai Parlament néhány nappal ezelőtt elfogadott határozata olyan kijelentéseket tartalmazott, amely távol áll az Európai Bizottság konstruktívnak mondható hozzáállásától. A szöveg szerint ugyanis Magyarországon olyan mértékben romlott a jogállamisági helyzete, hogy az már nem tekinthető demokráciának, hanem egy úgynevezett „választásos autokráciává”, hibrid rezsimmé vált. A Parlament határozata szerint az unió forrásokat és a helyreállítási alapból származó pénzeket mindaddig teljes egészében vissza kell tartani, amíg az ország nem teljesíti az uniós ajánlásokat és az Európai Bíróság határozatait. Az pedig, hogy a Tanács értékelésük szerint nem halad a 7. cikk szerinti eljárással, a jogállamisági megsértésének számít. Az Európai Parlament azt javasolta a Bizottságnak, hogy az teljes egészében vonja ki a finanszírozás alól azokat a kohéziós programokat, amelyek esetében felmerül az uniós forrásokkal való visszaélés vagy a jogállamiság megsértésének kockázata.
Johannes Hahn uniós biztos vasárnapi sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott az Európai Parlament fenti határozatával kapcsolatban, hogy azt a Bizottság „természetesen tudomásul vette, a Parlament álláspontja nem jelentett meglepetést”. Ezen felül nem kommentálta azt. Ezzel egyező módon az európai parlament frakciói – a döntést éljenző és azt saját sikerének elkönyvelő Európai Néppárt kivételével – a Bizottság kihirdetett javaslatát szintén tudomásul vették, ezen felül a továbbiakban nem kommentálták.
Az Európai Bizottság és a Parlament közötti viszonyokat nem csak ez a kölcsönösen visszafogott reakció, de az is jól demonstrálja, hogy a Bizottság a kondicionalitás rendelethez fűzött értelmező rendelkezéseiben külön nevesítette, hogy miként rangsorolja az egyes tájékozódási forrásokat a tagállamok jogállamisági helyzetével kapcsolatban. Ennek értelmében az Európai Bizottság olyan dokumentumokat tekint értékelése során mérvadónak, mint az Európai Unió Bíróságának ítéletei, a Számvevőszék jelentései, a Bizottság éves jogállamisági jelentése és uniós igazságügyi eredménytáblája, az OLAF és az Európai Ügyészség jelentései, valamint az egyes releváns nemzetközi szervezetek és hálózatok értelmezései, míg az Európai Parlament jelentéseit csak az egyéb források között nevesíti, amelyek figyelembe vehetők ugyan, de nem rendelkeznek konkrét bizonyító erővel.
Az eljárás rendje szerint az Európai Unió Tanácsa számára egy hónap áll rendelkezésre annak eldöntésére, hogy elfogadja-e a javasolt intézkedéseket, amely határidő további két hónappal meghosszabbítható. A Tanács a szabályok szerint tehát már október 19.-én döntést hozhatna az Európai Bizottság javaslata alapján, ami egy hónappal megelőzi a bizottsági javaslat revízióját. Tekintettel azonban arra, hogy a magyar kormány a vállalt intézkedéseket két törvénycsomagban, szeptember 19-én és szeptember 23-án terjeszti elő, a tagállamok már a rendes határidő lejáratakor ismerni fogják az intézkedések részleteit. A Bizottság ennek ellenére Johannes Hahn biztos vasárnapi kijelentése és a végrehajtási határozat javaslat indokolása szerint arra kéri a Tanácsot, hogy az a meghosszabbított határidőt alkalmazza. A döntéshez a tagállamok részéről minősített többség szükséges.
Kép: Flickr.com
