Hosszú egyeztetések sorára várhatunk a pénzügyi reformokat illetően. Az Európai Unió költségvetési szabályainak esetleges reformja már jó ideje számos vita tárgya. Jelenleg úgy tűnik, hogy a megegyezést 2023 végére várják, ám számos területen kell majd a közös uniós álláspontot megtalálni.
Az EU költségvetési fenntarthatóságának biztosítása érdekében a gazdasági és monetáris unió (GMU) kulcsfontosságú elem volt. Már a Maastrichti Szerződés 1992-es aláírásakor két olyan referenciaértéket tartalmazott, amelyek a mai napig az EU költségvetési szabályainak középpontjában állnak: a GDP 3%-ában meghatározott költségvetési plafon és a 60%-os államadósság-célkitűzés. A szabályrendszer merevsége miatt 1997 júniusában az uniós vezetők aláírták a Stabilitási és Növekedési Paktumot (SNP). A paktum előírta, hogy a tagállamoknak ciklikusan kiegyensúlyozott költségvetésre kell törekedniük, vagy a ciklus átlagában költségvetési egyensúlyt kell elérniük, de nem léphetik túl a 3%-os hiánykorlátot. A cél az volt, hogy a tagállamoknak lehetőségük legyen recesszióban némi költségvetési mozgásteret teremteni. Emellett az SNP bevezetett egy mentőzáradékot („kivételes körülmények”), amely súlyos visszaesés esetén nagyobb hiányt is lehetővé tett.
A 2007–2008-as gazdasági válság idején ugyan nem, de a COVID–19 világjárvány által okozott gazdasági nehézségek miatt, 2020 márciusában a Paktumba foglalt mentőzáradék feltételei teljesültek, így felfüggesztették a szabályokat. Azóta a tagállamok rugalmasan kezelhetik a SNP szabályait, és így túlléphetik a megengedett deficithatárt, illetve államadósság arányát. Erről részletesen itt írtunk korábban.
Az euróövezet stabilitását biztosító költségvetési szabályok mindig is rendkívül fontosak voltak, de a Next Generation EU eszköz 2020-as bevezetése óta még lényegesebbek. A közös adósságvállalás csak akkor fenntartható, ha az egyes tagállamok költségvetési szabályai össze vannak hangolva. A szigorúbb és a lazább fiskális politikákat szorgalmazó tagállamok egyaránt elégedetlenek a jelenlegi szabályrendszerrel, így ezeket összeegyeztetni nem lesz egyszerű, hiszen a pandémia alatt az egyes tagállamok költségvetési hiányai között hatalmas különbségek alakult ki. Görögország 185 százalék, Olaszország 150 százalék feletti adósságot halmozott fel. Ugyanekkor Észtország vagy Luxemburg 20 százalék körül tartotta költségvetési hiányát. Az orosz–ukrán háború hatásait ellensúlyozandó újabb közös kötvények kibocsátása merült fel.
Az új SNP szabályrendszerét várhatóan október közepén mutatja be a Bizottság, amelynek lényege egy olyan fajta rugalmasság lenne, amely lehetővé teszi a kormányok számára, hogy minden évben a potenciális gazdaság növekedési ütemével növeljék kiadásaikat, vagyis azzal a rátával, amellyel a gazdaság túlzott infláció generálása nélkül nő. Ezáltal a tagállamok saját igényeiknek megfelelően tudnák a gazdaságukat szabályozni. Ugyanakkor éles viták várhatóak arról, hogy pontosan mire és hogyan lehet elkölteni a forrásokat, hiszen ezek meg kell, hogy feleljenek az EU olyan stratégiai prioritásainak, mint a zöldítés, a digitalizálás és a stratégiai függetlenedés.
