A francia jövőkép a választások tükrében címmel szervezett kerekasztal-beszélgetést a Nemzetközi Kapcsolatok és Diplomácia Tanszék és a Nemzetközi és Európai Szakkollégium április 19-én este. A meghívott szakértők az elnökválasztást meghatározó főbb témákat tekintették át.
Fejérdy Gergely, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója először a választási rendszerről szólt. Mint mondta, 2000 óta ötévente tartanak elnökválasztást a franciák, amely jellemzően kétfordulós azért, mert ötven százalékot elsőre ritkán érnek el a jelöltek. Most is ez a helyzet: Macron és Marine Le Pen között dől majd el a verseny. Egyébként, tette hozzá a szakértő, azért rövidítették hétről öt évre az elnöki terminust, hogy elkerüljék a kohabitációt, azaz azt a helyzetet, amikor az elnök más politikai pártcsaládhoz tartozik, mint a parlamenti többség.
Gazdag Ferenc professor emeritus, a Nemzetközi Kapcsolatok és Diplomácia Tanszék munkatársa a francia választási rendszer sajátosságai között említette, hogy ott bő egy évtizede megszűnt a hagyományos, ideológiai alapú, a huszadik századot meghatározó pártfelosztás. A kétfordulós rendszer első etapja – hangzott el – megmutatja, hogy mely politikusnak, pártnak mekkora a támogatása. Az erősorrend kialakulása után aztán a második forduló eredményét már az dönti el, hogy ki kivel tud szövetkezni.
Robák Ferenc címzetes egyetemi docens, volt nagykövet, a Nemzetközi Kapcsolatok és Diplomácia Tanszék munkatársa azt emelte ki, hogy az elnökválasztásra gyakorlatilag bárki bejelentkezhet, de az elinduláshoz 500, már megválasztott képviselő (jellemzően polgármester) névvel vállalt támogatása szükséges. Ez furcsa helyzetet eredményez: szinte ismeretlen jelöltek is elindulhatnak a választásokon, miközben Éric Zemmour elnökjelöltnek például nehéz volt összegyűjteni ennyi ismert támogatót. Ami a költségeket illeti, ott utófinanszírozás van, azaz az állami visszafizeti a kampányra fordított összeget, de csak akkor, ha a jelölt elérte az ötszázalékos támogatottságot.
Az engedetlenek és a kiábrándultak
Franciaország egy kicsit véletlenül lett győztes hatalom a második világháború után – fogalmazott Robák Ferenc. Hiszen egyszerre létezett a kollaboráns Vichy-kormány és az ellenálló, partizán-Franciaország is. Utóbbi győzedelmeskedett, élén De Gaulle-lal, így sokáig az élt a fejekben, hogy aki hozzá köti magát, az a győzteshez tartozik. Ők lettek a köztársaságpártiak, és ha egy elnökválasztási fordulóba két jelölt jutott be, akkor jellemzően a köztársaságpártit választották meg, szemben mondjuk Le Pennel. Ezt a jelenséget politikai üvegplafonnak nevezi Gazdag professzor. A kérdés, hogy ezt át lehet-e törni akkor, amikor, mint jelenleg is, az ideológiai szempontot a megélhetési kérdésekre adandó válaszok, ígéretek felülírják.
Robák Ferenc szerint a fő kérdés, hogy a centrális erőteret képviselő Macronra, vagy az apjához képest középre húzódó, nála konszolidáltabb programmal jelentkező Marine Le Penre voksolnak-e inkább az első fordulóban harmadikként befutott Jean-Luc Mélenchon hívei. A radikális baloldali politikus, a La France insoumise (azaz Engedetlen – magát elnyomni nem hagyó – Franciaország) nevű tömörülés alapítója szavazóinak azt üzente, hogy „egy szavazat se menjen Le Penre” , de azt nem mondta ki, hogy Macronra ellenben mindenképp voksoljanak. Kérdés, hányan teszik ezt meg és mekkora lesz az érvénytelen szavazatok aránya.
A lakosság ugyanakkor meglehetősen kiábrándult – hangsúlyozta Fejérdy Gergely. Hozzátette: miközben Macron nagyon jól teljesített az első fordulóban ahhoz képest, hogy elődei hogyan szerepeltek, az ország 70 százaléka nem az ő politikáját támogatná. Jóllehet sok országban léteznek nagyváros és vidék közti töréspontok (mint ahogy idehaza is), a franciáknál mára ezek nagyon kiélesedtek, és mély árkok alakultak ki a társadalmi csoportok között. Az is kérdés, hogy ki tudja megszólítani a fiatalokat. Hiszen az idősebb generációk aktívak, de a 24 év alattiak negyven százaléka nem szavazott az első fordulóban.
Ég és föld
Az orosz-ukrán háború nagymértékben hatott a választási eredményekre, értettek egyet a szakértők. Le Pen nyíltan elköteleződött Putyin felé, Macron pedig a közvetítő szerepét igyekezett felvenni, ezért az erősödő, fokozódó háború Macronnak, a csendesebb harctéri időszakok pedig Le Pennek kedveznek a folyamatos mérések szerint – mutatott rá Robák Ferenc.
A macroni közvetítői szereppel kapcsolatban Gazdag Ferenc hozzáfűzte: az látszik, hogy Franciaország politikai súlya a nemzetközi térben nem elégséges egy ilyen konfliktus érdemi kezeléséhez, ezért nem lehetett ebben sikeres a jelenlegi francia elnök.
Fejérdy Gergely arra hívta fel a figyelmet, hogy noha a két elnökjelölt Oroszország-politikája „ég és föld”, mindeközben az USA-val a franciák egyszerre barátok és ellenségek is. Franciaország De Gaulle óta távolságot és önállóságot is igyekszik tartani Amerikától, ezért nehezen nyeli le, ha az USA nagyon mást csinál, mint ami az EU és Párizs érdeke lenne. Le Pen esetleges győzelme ugyanakkor, véli a szakértő, az orosz kapcsolatok miatt illegitimmé tennék őt Washington szemében. Az új csillagként emlegetett Éric Zemmour elnökjelölti vesztét is Putyin iránti szimpátiája okozta.
Közös érdekek
A magyar-francia kapcsolatok alakulása kapcsán Robák Ferenc optimista: a szembenállás ellenére sok közös pont van, vélte. Ilyen a közös európai haderő szükségességének felismerése, a nukleáris energia támogatása vagy az agrárpolitika. „Nem létezik, hogy ennyi közös érdek mellett ne legyen együttműködés. A választások után a pragmatikus szempontok kerülnek előtérbe” – fogalmazott.
Gazdag Ferenc is egyetértett, hozzátéve: a csendben dolgozó diplomaták együttműködnek. Fejérdy Gergely a középszinten, a szaktanácsadók közt meglévő jó kapcsolatok fontosságát hangsúlyozta.
Rabák Ferenc szerint a háború a föderalizmus kontra nemzetállamok vitát enyhíteni fogja. A közös védelem iránti szükséglet előbbit erősíti, míg a tény, hogy Ukrajna nemzetállami alapon áll szemben az oroszokkal, a nemzeti identitás fontosságára irányítja rá a figyelmet. Van tehát helye az összefogásnak és a „Nemzetek Európájának” is, vélte, s e gondolatmenet alkalmazásában Franciaország mindenképp partner lesz.
