„Egyetem hallgatók nélkül!” – egyetemi oktatók gyakorta viccelődnek imigyen az „ideális” egyetemre utalva. Valahogy így lehetnek Brüsszelben is az „ideális jogállam” és az abban élő emberek vonatkozásában.
A jogállam fogalmának két élesen ellenkező megközelítése van: egyesek egy nagyon bonyolult feltételrendszert építenek, mások – ezzel szemben – egy politika érdekekkel töltött fegyvert látnak. Talán a legjobb, ha az egyszerű és érthető „demokrácia-elvet” tekintjük a jogállamiság szinonimájának. Nevezzük ezt „demokrácia-szempontú” megközelítésnek. Ha demokrácia van, minden van, aki pedig a jogállamiság valamely bonyolult feltételét megsérti, azt a demokratikus választásokon az emberek leváltják. Az EU tisztviselőinek demokrácia-képzetében azonban az emberek (demos) nem igazán szerepelnek. Talán azért, mert őket sem emberek választották meg?
Miért fontos mindez? Az EU Bírósága 2022. február 16-án elfogadta, hogy az uniós költségvetésből származó finanszírozás igénybevételét a jogállamiság elveinek tagállamok általi tiszteletben tartásához kötő feltételességi mechanizmus összeegyeztethető az Alapszerződéssel (EUSZ 7. cikk). Ezzel a Bíróság „szentesítette” a Parlament és a Tanács ún. jogállamisági rendeletét (2020. december 16. 2020/2092 Rendelet). A jogállamisági mechanizmus célkeresztjében a politikai kommunikáció szerint Magyarország és Lengyelország állnak.
A jogállamiság bonyolult feltételeinek taglalását a Rendelet több tételben végzi el: „Az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok…”, „a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség”(1), ez folytatódik a (3), (6) és további rendelkezésekben. Mindezt az EU Bizottság szakértői ún. Jogállamisági jelentésben értékelik, amely már korábban is megjelent. Magyarországgal kapcsolatban a 2020. évi jelentés a bírói függetlenség, a korrupció üldözése, a médiakoncentráció, a jogalkotási eljárás átláthatósága témákban talál problémákat.
A nemzeti kormányokkal szembeni vádpontok listájáról azonban fájóan hiányzik egy szempont: az országban élő emberek véleménye és a kormányba vetett bizalma. Mit gondolnak az adott országban élő emberek a kormányzati intézmények munkájáról és a kormány teljesítményéről? Mit gondolnak a demokrácia állapotáról az ott élők milliói, amely talán eltér attól, amit néhány szakértő szervezet vagy személy gondol ugyanarról. Az OECD és a nemzetközi Gallup mérések szerint Magyarországon az emberek kormány iránti közbizalma (trust in government) 48%. Magasabb, mint Belgium, Spanyolország, Lettország, Észtország, Franciaország, Litvánia, Görögország, Portugália és még sorolhatnánk.[1] Logikus-e az, hogy a magyar Kormány súlyosan sérti a demokráciát, miközben az EU országok között kimagaslóan magas a közbizalmi támogatottsága? Ha a jelenlegi magyar Kormány iránti közbizalmat a 2022. április parlamenti választások is megerősítik, akkor az uniós jogállamisági aggályok ellentmondásossága tovább fokozódik. A Brüsszelben készülő jogállamisági kifogásoknak tehát Magyarország esetén is figyelniük kellene két demokrácia-szempontra: egyrészt az adott országban élők véleménye igenis felmérhető (népszavazás, választások, véleményfelmérések) és azt figyelembe kell venni, másrészt be kell látni, hogy ha a helyben élők másként értékelik a magyar Kormány tevékenységét, mint az EU tisztviselői, akkor az előbbiek fontosabbak. Különösen így van ez, ha a demokratikus normák érvényesülése a kérdés. Ha mindez mégsem számít, akkor maga az EU válik a demokrácia rombolójává, végső soron pedig a jogállamiság ellenségévé. Attól tartok azonban, hogy az ezt megállapító EU bírósági ítéletre egyhamar nem fog sor kerülni.
[1] OECD Government at a Glance 2021
Nyitókép forrása: Wikipédia
