Politikai okok miatt jöhet a legkeményebb jogállamisági eljárás
Felfüggeszthetik Magyarország szavazati jogát az EU-ban, ha nem szavazza meg az EU többéves költségvetését módosító javaslatot, amely keretében Ukrajnának a következő 5 évben 50 milliárd eurós támogatást nyújtanának a közös európai büdzséből. A brüsszeli Politico internetes portál magas szintű diplomáciai és uniós intézményi forrásokra hivatkozva lebegtette be az EU-n belül példátlanul súlyos szankció lehetőségét hazánkkal szemben.
Az uniós politikában megszokott, névtelen forrásokra hivatkozó, sajtón keresztüli üzengetésre nem sokkal az Európai Tanács (EiT) február 1-jei ülése előtt került sor. Néhány napon belül ugyanis az európai uniós tagállamok állam- és kormányfői újabb kísérletet tesznek a költségvetés módosítás elfogadására. A kérdés azért szerepel újra az európai vezetők napirendjén, mert Magyarország a 2023. december 15–16-i EiT ülésén nem adta hozzájárulását az unió hétéves költségvetésének félidős módosításához, amellyel Brüsszel további milliárdokat szedne be a tagállamoktól, hogy folytathassa szerepvállalását az orosz–ukrán háborúban.
Az EU alapszerződései alapján az Unió hétéves költségvetésével kapcsolatos döntésekhez minden tagállam egyhangú támogatására van szükség. Azaz a tárgyalásokat addig szükséges folytatni, amíg mindenki számára megfelelő megoldás nem születik. Ha pedig nem sikerül megállapodásra jutni, nem hozható meg a közös uniós döntés.
Ugyanez a szabály érvényes a közös kül- és biztonságpolitika területére is, amelyben a tagállamok megőrizték egyenlőségüket és szuverenitásukat. Nem hiába: az ugyanis, hogy melyik ország mennyit fizet be az uniós költségvetésbe és hogy az adófizetők pénzéből kialakított keretet mire lehet költeni, a legnagyobb horderejű kérdések közé tartozik. Ugyanígy az is érhető, hogy a tagállamok nem járultak hozzá, hogy mások döntsenek a fejük felett olyan alapvető kül- és biztonságpolitikai kérdésekben, mint például a háborúban való részvállalás.
A Politico által megszellőztetett fenyegetés azt jelenti, hogy az EU-ban egyes befolyásos szereplők tárgyalás helyett az egyik érdekelt fél elhallgattatásával próbálnák kierőszakolni a közös döntést. Az elgondolás kiforgatná az uniós alapszerződéseket, és szembe menne az alapvető demokratikus és jogállami elvekkel.
A sors iróniája, hogy egy tagállam szavazati jogát az Európai Unión belül csak egyetlen eljáráson keresztül lehet felfüggeszteni, amely nem más, mint a 7. cikk (2) bekezdése szerinti jogállamisági eljárás. Azaz, paradox módon éppen a jogállamiság ürügyét felhasználva űznének csúfot az Unió szabályaiból és sértenék meg ezzel az Unió saját jogállamiságát.
Az Európai Unióról szóló szerződés említett cikke szerinti eljárás a tagállamok egyharmada vagy az Európai Bizottság kezdeményezésére indítható el. Az eljárás keretén belül az Európai Tanács egyhangúan megállapíthatja, hogy az eljárás alá vont tagállam súlyosan és tartósan megsérti az Európai Unió EUSZ 2. cikkében foglalt értékeit – köztük a jogállamiságot. A róla szóló eljárásban az érintett tagállam természetesen nem szavaz, így a gyakorlatban 26 tagállam egyirányú döntésére van szükség.
Ezt követően, amennyiben az EUSZ. 2. cikkének sérelme megállapításra kerül, a tagállamok minisztereiből álló Tanács minősített többséggel dönthet a vizsgált tagállam szavazati jogának felfüggesztéséről. Azaz konkrétan a szavazati jog felfüggesztéséhez már kevesebb tagállam támogatása is elég, de ebbe a szakaszba csak egy korábbi, legfelsőbb szintű, egyhangú döntés után lehet eljutni.
Magyarországgal szemben jelenleg az EUSZ (1) bekezdése szerinti jogállamisági eljárás van folyamatban, amely keretében csak az uniós értékek súlyos megsértésének egyértelmű veszélyét állapíthatja meg a Tanács, tehát nem az értékek tényleges megsértését. Ebben az eljárásban semmiféle szankció nem helyezhető kilátásba, a szavazati jog sem vehető el Magyarországtól.
A fokozatosság szemszögéből megállapítható, hogy a 7. cikk (1) bekezdés szerinti eljárás az enyhébb, míg a (2) bekezdés szerinti eljárás sokkal drasztikusabb. A két eljárás között ugyanakkor nincs átjárás. Azaz az (1) bekezdés szerinti eljárásból nem lehet átkerülni a (2) bekezdés szerinti eljárásba. Amennyiben valaki a (2) bekezdés szerinti eljárást akarja hazánkkal szemben alkalmazni, úgy azt külön el kell indítania.
Az EU-ban most úgy lengették be a (2) bekezdés szerinti eljárás végső szankcióját Magyarországgal szemben, hogy az (1) bekezdés szerinti eljárást 2018. szeptember óta, azaz több mint öt éve nem zárta le az EU. Tehát még az uniós értékek megsértésének veszélyét sem állapították meg hazánk esetében.
A magyar fél a kezdetektől hangoztatja, hogy „jogállamisági” eljárások címszava alatt valójában politikai boszorkányüldözés zajlik Magyarországgal szemben. Azaz hazánkat azért vádolják a jogállamiság és az uniós értékek megsértésével, és azért vezetnek be mindenféle szankciót ellene ennek ürügyén, mert nem hajtja végre szolga módon a brüsszeli elit politikai elképzeléseit, és adott esetben felvállalja, hogy akár egyedüliként is felszólal azokkal szemben a nyilvánosság előtt.
Arra, hogy a fenti állítás nem csupán politikai szlogen, számos jel utalt eddig is, amelyekkel korábbi cikkekben már részletesen foglalkoztunk. A legutóbbi fejlemények azonban még világosabban rámutatnak a jogállamisági viták valós politikai természetére.
Az uniós elit immár nyíltan fenyeget a médián keresztül: amennyiben Magyarország nem szavazza meg a legújabb uniós költségvetési és külpolitikai elképzeléseket, a jogállamisági eljárás keretében elveszik a szavazati jogát. Ezzel Magyarország bírálói nyíltan beismerik, hogy a jogállamisági eljárások célja valójában politikai nyomásgyakorlás. Hazánkkal szemben ugyanis nem jogállamisági problémák miatt vetnék be a jogállamisági eljárás legdrasztikusabb szankcióját, hanem kimondottan azért, mert különvéleményt képvisel bizonyos költségvetési, valamint kül- és biztonságpolitikai kérdésekben.
Mindez egyértelmű példája annak, hogy ha egy ország követi a brüsszeli politikai elit iránymutatásait, „jó jogállam”, ha azonban az uniós elittől eltérő vízióval rendelkezik, ráfogják, hogy megsérti a jogállamot.
A brüsszeli jogállamisági eljárások már nyomokban sem tartalmaznak jogállamiságot. Időszerű lenne terminológia módosítást kezdeményezni, bevezetve a „jogtipró” eljárások kifejezést. A jogállamisági eljárások ugyanis szemmel láthatóan a brüsszeli politikai önkény és erőpolitika eszközévé alacsonyodtak.
A nyitókép forrása: Pixabay
