Az Európa jövőjéről szóló konferencia szereplői közül feltűnő módon hiányoznak a Nyugat-Balkán képviselői.
Zajlanak az Európa jövőjéről szóló konferencia előkészületei, megalakult és elkezdte a munkát a rendezvénysorozat lebonyolításért felelős bizottság, így jó eséllyel a terveknek megfelelően, május 9-én el is indulnak majd az egyeztetések. Habár a konferencia hivatalosan nem tekinthető egy szerződésmódosítást – és ez által egy kormányközi konferenciát – előkészítő konventnek, ambiciózus céljai miatt ma még nem mondható biztosra a végkimenetele. A résztvevők köre rendkívül szélesre tervezett: civilek, érdekképviseleti szervezetek, nemzeti kormányok és az uniós intézmények tagjai egyaránt kifejthetik véleményüket az Európai Unió szükséges új irányvonalairól. Egy fontos csoport ugyanakkor hiányzik a felsorolásból, ez pedig nem más, mint a csatlakozásra váró – elsősorban nyugat-balkáni – országok köre. Noha korábban a V4 országai és az Európai Parlament elnöke is szorgalmazta a Nyugat-Balkán bevonását, a konferencia alapjait lefektető közös nyilatkozatban végül nem esett szó róluk.
Igaz ugyan, hogy ezen országok a csatlakozási folyamat eltérő állomásain vannak, Szerbiával és Montenegróval már folynak a csatlakozási tárgyalások, Albániával és az Észak-macedón Köztársasággal hivatalosan még nem kezdődtek meg, Koszovó és Bosznia-Hercegovina pedig még csupán potenciális tagjelöltek, továbbá pontos időpontja sincsen annak, mikor bővül ismét az EU, a konferenciába való bekapcsolásuk több szempontból is érdekében állhatna az Uniónak.
Egyfelől a hitelessége múlhat rajta. Az EU vezetése több esztendeje követel meg reformokat valamennyi nyugat-balkáni országtól, hogy megfeleljenek az elvárt jogi, politikai, gazdasági feltételeknek, az úgynevezett koppenhágai kritériumoknak. Mindeddig azt kommunikálták feléjük, hogy nincsenek elvi akadályai az uniós jövőjüknek és addig is fontos partnerként tekint az Európai Unió a Nyugat-Balkánra. Észak-Macedónia ráadásul az euroatlanti integráció reményében változtatta meg nevét, elsimítva ezzel évtizedes konfliktusát Görögországgal. Ha kimaradnak ezek az államok a közösség jövőjét érintő közös gondolkodásból, azzal az EU irántuk való elkötelezettsége válik megkérdőjelezhetővé.
Nem ez lenne ugyanakkor az első alkalom, hogy egyes balkáni országok kétségbe vonják az Unió segítő szándékait. A koronavírus-járvány kirobbanásakor az EU exporttilalmat rendelt el az egészségügyi felszerelésekre vonatkozóan, melynek következtében Szerbia kénytelen volt Kínához fordulni segítségért, egyszersmind kiemelve az európai szolidaritás hiányát. Ez jelenti a másik problémát, amely miatt az Európai Unió sokat veszíthet, ha kihagyja a Nyugat-Balkánt a rendezvénysorozat résztvevői közül. Folyamatosan napirenden van az EU stratégiai autonómiájának kérdése, hogy miként válhatnának meghatározó szereplővé nemzetközi szinten, mindeközben a vakcina beszerzése és szétosztása saját tagjai számára is akadozik, partnerei pedig ismételten magukra hagyva érzik magukat. A mostani időszakban a nyugat-balkáni országok legfőbb segítsége az oltóanyagokhoz való hozzájutásban nem az Európai Unió, hanem Kína, illetve Oroszország. Az EU-nak tehát geopolitikai érdeke is fűződik ahhoz, hogy az Európa jövőjéről szóló konferencián a Nyugat-Balkánnal is számoljon.
