(nemcsak) a csehszlovák kommunista titkosszolgálat hosszú árnyéka
Szlovákiában 1989-ben 1100 aktív ügynöke[1] volt a csehszlovák kommunista titkosszolgálatnak, fizetésük ez idő tájt átlagon felüli. A legtöbbjük szolgálati nyugdíjat kap, ami ma is átlagon felüli: 600-700 euró[2] (1 euró = 350 forint), miközben egy szlovákiai nyugdíjas átlagos öregségi nyugdíja 498 euró[3].
A szlovák parlament harminc képviselőjének indítványára módosították a politikai foglyok pénzügyi megsegítéséről szóló törvényt, amelynek értelmében 2021 január elsejétől a kommunista rendszer politikai foglyai havi 10 euró nyugdíjkiegészítést kapnak minden – a személyes szabadságot korlátozó intézkedés, magyarul: a börtönben töltött egy hónapért. Eddig havi 5 eurót ért egy hónap kommunista börtön. Ezen túl a politikai foglyok egyszeri szimbolikus 1989 euró értékű támogatást kapnak a Szlovák államtól, szintén ez év elejétől.
A politikai foglyok pénzügyi segítségéről szóló törvényt 2007-ben fogadta el a szlovák parlament. Ez elsősorban az 1948-1989 közt bebörtönzött politikai foglyok rehabilitációját és megsegítését volt hivatott biztosítani. Kezdetben egy hónap szabadságvesztés kárpótlása 60 szlovák korona (1,99 euró) volt, amit 2020. január 1-én emeltek meg 5 euróra, s most, egy év után, ez emelkedett a fenti 10 euróra.
Hogy pontosítsunk: a rendszerváltozás után 18 évvel jut eszébe északi szomszédunk politikai elitjének, hogy egyáltalán szabályozni kéne a kommunista rezsim politikai foglyainak kárpótlását, aztán rányom egy 1,99-es árcédulát, amit kedvezményesen még további 13 évig rajta hagy. Három évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy a régi rendszer kárvallotjai értelmezhető mértékű anyagi kártérítéshez jussanak.
Adja magát a kérdés: amennyiben a keleti blokk történelmének az 1989-es rendszerváltoztatás tényleg a legjelentősebb történése volt, vajon levontuk a megfelelő következtetéseket? Szembenéztünk a múlttal? Kárpótoltuk a kárvallottakat? Tanultunk olyat belőle, amit tovább tudunk adni a fiatalabb generációknak? Ha pedig nem, akkor miért nem?
A nyugdíjkiegészítés megemelésén túl az indítványozók által benyújtott javaslat tartalmazott még rendelkezéseket a kommunista rezsim támogatóinak erkölcsi elszámoltatásával kapcsolatban is. A javaslat kimondta, hogy az 1948-1989 közti időszak ideológiája erkölcstelen, törvénytelen és elítélendő volt, amely az alapvető emberi jogok és szabadságjogok korlátozására irányult, valamint, hogy ezért mindenekelőtt a Csehszlovák Kommunista Pártot és a Szlovák Kommunista Pártot terheli felelősség (a jelenlegi Szlovákia területén is), s így törvényi szinten mutat rá a rendszer államigazgatásban, igazságszolgáltatásban és a politikai életben elkövetett bűneire. Ezek a részek a kommunista rendszer erkölcstelenségéről és törvénytelenségéről szóló törvénybe kerültek bele, annak módosításaként, 2020 decemberében.
Szlovákiában – a térségben sajnos korántsem egyedülálló módon – a kommunista rendszer kiszolgálóinak intézményesített átvilágítása elmaradt. Egyik oka ennek lehet az a tény is, hogy a csehszlovákiai kommunista titkosszolgálati akták Szlovákiára vonatkozó részei sokáig nem voltak Szlovákiában: ezeket a prágai Állambiztonsági Szolgálatok Levéltárában őrizték. A civil hírszerzés iratai 2006-ban kerültek Szlovákiába, a katonai és belső elhárítás Szlovákiára vonatkozó iratai a mai napig Prágában vannak[4]. Szlovákiában egyébként a kommunista rendszer bűneinek felkutatásával a Nemzeti Emlékezet Intézete foglalkozik, amely honlapjáról[5] elérhetőek a kommunista titkosszolgálat naplói, s így mindenki számára elérhető a kommunista állambiztonsági szolgálatokkal együttműködők névsora és a megfigyelt egyének listája is. Azaz végeredményben minden hozzáférhető, minden kutatható, ám a kérdés ugyanaz marad – nem csak Szlovákiára vonatkozóan: tanulunk-e ebből valamit?
Szlovákiában jelenleg a legfiatalabb egykori politikai fogoly 57, a legidősebb 97[6] éves, szóval – ha az elszámoltatással nem is – legalább a kárpótlással jó lesz sietni. Nemcsak azért, mert senki sem lesz fiatalabb, hanem főleg azért, mert ha a kommunista titkosszolgálat volt ügynöke a rendszerváltozás után is többet visz haza, mint az, aki politikai okokból börtönben ült, munkatáborban volt – hogy családját, társadalmi helyzetét vagy a rendszer által tönkretett életét ne is említsük – akkor okkal merül fel a kérdés, hogy pontosan mi (és miért) történt a rendszerváltozáskor és utána?
[1] https://zurnal.pravda.sk/spolocnost/clanok/574493-pridu-byvali-estebaci-o-vysluhove-dochodky/
[2] https://www.nrsr.sk/web/Dynamic/DocumentPreview.aspx?DocID=473740
[3] https://www.socpoist.sk/priemerna-vyska-vyplacanych-dochodkov–v-mesiacoch-/1600s
[4]https://www.bumm.sk/belfold/2021/01/23/bukovszky-a-megbanas-es-a-bocsanatkeres-is-elmaradt?fb_comment_id=3364635736975319_3364722783633281
[5] www.upn.sk
[6] https://zurnal.pravda.sk/spolocnost/clanok/574493-pridu-byvali-estebaci-o-vysluhove-dochodky/
