Mire számíthat az új amerikai elnök bel- és külpolitikai szinten?
Amerikai szempontból 2020, azaz a szörnyűségek éve (the year from hell) után igencsak vegyes érzelmekkel tekinthetünk az új esztendő elé, különösképpen a durva kezdet, a január 6-i drámai washingtoni események nyomán. Ugyanakkor a Capitolium precedens nélküli feldúlását akár értékelhetjük a tavalyi kiélezett társadalmi, politikai konfliktussorozat, szinte polgárháborús közhangulat és politikai klíma záróakkordjaként is, amelynek hagyatéka összességében nem nyújt túl derűs kilátásokat a Demokrata párti Joe Biden vezette új amerikai kormányzat számára. A véres capitoliumi eseményekről nagyon sok nyilatkozat, elemzés született már, amelyet többek Arnold Schwarzenegger, Kalifornia volt republikánus kormányzója az amerikai demokrácia „Kristályéjszakájának” is nevezett Twitter üzenetében, ezért ebben a cikkben inkább a várható politikai kilátásokkal és egyéb fontos tényezőkkel fogunk foglalkozni. Röviden áttekintjük, mire számíthat a Kongresszus által is hitelesített Biden amerikai elnök bel- és külpolitikai szinten, ha majd kitekint az Ovális Irodája ablakán január 21-én.
A neves Brookings Intézet kutatója, Isabel Sawhill szerint a következő amerikai elnöknek, Joe Bidennek szokatlanul nehéz dolga lesz 2021-től, és ha lehet prioritásokat meghatározni, két kimagaslóan fontos feladatot kell a lehetőségek szerint maximálisan megoldania. Újra kell építenie az amerikai politikai rendszerbe vetett társadalmi bizalmat, valamint helyre kell állítania a válságban lévő amerikai gazdaságot. E prioritások mentén tekintsük át, milyen egyéb tényezőkre kell nagy figyelmet fordítania a Fehér Ház 46. urának a következő évek során.
1.Társadalmi és politikai bizalmi válság
Az első és talán mind közül a legnehezebb feladat, hogy társadalmi és politikai eszmei szinten vissza kell állítani az amerikai választópolgárok igencsak megroppant hitét és bizalmát az amerikai demokráciában, a választási és a politikai rendszerben. Ennek fontos, hosszú távú társadalmi és politikai következményei is lehetnek, hiszen a jobboldali, konzervatívabb republikánus pártpreferenciájú választók 68%-nak (amely kb. 50 millió polgár) meggyőződése szerint a 2020-as választást számos demokrata vezetésű város és tagállam szintjén elcsalták (was rigged) Trump elnök ellenében Joe Biden, leendő elnök javára. Sőt, meglátásuk szerint, a közvélekedésnek ellentmondva és Trump választási csapata által indított több mint 60 jogi kereset ellenére a vélt vagy valós csalásoknak semmiféle jogi következménye nem lett, amely még inkább felerősítette a zavaros hátterű és kártékony összeesküvéselméletek terjedését és a Trump-fanatikusok dühét. A konzervatív amerikai választópolgárok milliói körében tapintható legitimációs válságon túlmenően jellemző az általános bizalomvesztés és demokrácia-deficit is, az amúgy is alacsony presztízsű állami és szövetségi szervek irányába. Sajnálatosan, bár nyilvánvalóan az elmúlt időszak eseményei folytán, a bizalmat vesztett, illetve a 19. századi véres polgárháború közhangulatához közelítő állapotban lévő amerikai társadalomban nagyon nehéz lesz újra együttműködésre és közös gondolkodásra, cselekvésre bírni a különféle eszmeiségű és ellentétes érdekeltségű feleket, amelynek várhatóan nagyon destruktív következményei is lehetnek úgy az amerikai politikum, mint a gazdasági szféra számára.
2. Gazdasági gondok
A másik fontos belpolitikai és gazdasági jellegű prioritás és feladat Joe Biden elnöki stábja és kormánya számára, immár kongresszusi többséggel nem más, mint a recesszió és gazdaság válság szélén ingadozó amerikai gazdaság helyreállítása. Súlyos teher: 2021-re az amerikai államadósság eléri a csillagászati mértékű 27 trillió dollárt, az amerikai GDP több mint 110%-t. Mindezt súlyosbítja a világgazdasági recesszió és globális eladósodottság, amelynek éves 2020-as mértéke elérte a 15 trillió dollárt, a világ GDP-jének 365%-ára rúgó mértékben, és már 6 ország áll államcsőd közeli állapotban az újév elején az IMF értékelése szerint. Nagy kérdés tehát, amit a kampányban is sokszor hangoztattak elemzők és kritikusok, hogy miképp tudják a demokraták beindítani az amerikai gazdaság motorját, a 2019-es 3% körüli, rekord-alacsony munkanélküliségi arányokat visszaállítani, valamint a beígért egészségügyi reformhoz és a zöld gazdasági fordulat csupán mérsékelt módozatához is szükséges dollár trilliókat milyen forrásokból fogják előteremteni ?
3. Világméretű külpolitikai kihívások
Elsődlegesen a globális kül-, és biztonságpolitikai kihívások elemzésével foglalkozó Atlanti Tanács Scowcroft Kutatási Központja sok más amerikai think tankhez hasonlóan felvázolta, hogy potenciálisan mire számíttat és milyen külpolitikai kihívásokkal szembesülhet az új amerikai adminisztráció, mint a világ vezető hatalmának birtokosa az új évtized távlatában.
A koronavírus-járvány leküzdésének komoly problémái illetve az oltásellenesség népszerűsége a felnőtt lakosság körében (42%-os arány) nyilvánvaló feszültségteremtő tényezők lehetnek, amelyek kiegészülve a politikai és társadalmi polarizációval jelentős mértékben hozzájárulnak a korábbi pozitív és szimpatikus Amerika-kép fakulásához, erodálódásához a külvilág szemében. Mindez közvetett módon a külpolitikai érdekérvényesítésben is megjelenik és arra hatással lesz majd a közeljövőben.
A Biden elnökség fő külpolitikai prioritása lesz a kiterjedt szövetségi rendszer és benne az amerikai dominancia megerősítése, amelyben vannak olyan disszonáns tényezők is, mint az európai uniós és heterogén érdek-kavalkád, avagy a neo-oszmán nosztalgiában kifelé tekintgető és egyre militánsabb, iszlamizálódó Törökország viselkedése.
A legnagyobb stratégiai kihívást természetesen Kína jelenti katonai és gazdasági szempontból egyaránt, amelyet ugyancsak ellensúlyozni lenne hivatott a szorosabb és mélyebb transzatlanti együttműködés. Aggodalomra okot adó a távol-keleti helyzet az indo-pacifikus nagyrégióban, ahol Kína rosszalló és ellenséges magatartása Tajvan státusa és szoros Amerika-barátsága miatt akár egy regionális forró konfliktus kirobbanásához is vezethet a következő években a két szuperhatalom között. Mindehhez társul még a térségben Észak-Korea, és a kommunista diktatúra vezetőinek gyakran kiszámíthatatlan viselkedése is.
Irán és a Közel-Kelet vonatkozásában is érzékelhető módon nő a feszültség, amelynek megoldása jelentős mértékben Washington és regionális kulcs-szövetségese, Izrael hozzáállásától és döntéseitől függ majd.
Mindezen konvencionális konfliktusforrások mellett a világjárvány okozta gazdasági válság miatt rekordmértékben növekszik a világ lakosságának polarizálódása, elszegényedése (a Világbank becslése szerint 2021 végére már közel negyed milliárd ember él majd napi 2 dollárnyi vagy kevesebb összegből a világon). A globális középosztály méretének három évtizedes növekedési trendje 2020-ban megtört és drámai módon kezdett vékonyodni, amely komoly társadalmi és politikai feszültségekhez, konfliktusokhoz illetve tömeges migrációhoz is vezethet, mely úgyszintén politikai válságokat okozhat, elsősorban a fejlett célországok társadalmai körében. Mindehhez társulnak még a klímaváltozás révén bekövetkező súlyosbító időjárási tényezők, mint az aszályok, pusztító áradások, amelyek éhínségeket és különféle társadalmi konfliktusokat is okozhatnak.
Az elemzők szerint pozitív elmozdulási és fejlődési dimenziónak mutatkozik a multilaterális szövetségi rendszerek és a regionális és globális együttműködési fórumok megerősítése, amely elsősorban olyan nagyhatalmi tényezők viszonyulásán múlik, mint az Egyesült Államok, az Európai Unió, Oroszország vagy Kína, illetve olyan nemzetközi szervezeteken, mint az ENSZ, a Világbank vagy a NATO. Ugyancsak pozitív kibontakozási lehetőség áll a rohamosan terjedő digitális alkalmazások révén a kormányzati struktúrák, jogalkotás terén, hiszen a digitális reformfolyamatok még drasztikusabban átalakítják életünk számos szegmensét a közeljövőben.
4. Az amerikai globális szerepkör sötétebb vetületei
Mindazon túl, hogy sokak szerint a legutóbbi elnökválasztás körüli drámai események egy világhatalom demokratikus berendezkedésének egyre mélyülő repedéseit és globális vezető hatalmi státusának gyorsuló hanyatlását is jelenthetik, az Egyesült Államokkal mint meghatározó világhatalommal a 21. század első felében még igencsak számolni kell, elsősorban politikai és katonai szempontból. Ugyanakkor gazdasági teljesítménye az utóbbi évek során fokozatosan visszaszorulóban van a nagy rivális kihívó hatalom Kína ellenében és ennek mellékhatásaként komoly belső társadalmi konfliktusok, vagy akár gazdasági válságok is jelentkezhetnek még a közeljövőben.
A katonai elrettentő erővel szinte azonos jelentőségű az amerikai kulturális, ideológiai vonzerő (soft power), mely bár még vezető helyen áll a világ civilizációi körében, de érzékelhető módon némileg megkopni és lassan hanyatlani látszik. Ez elsősorban a kultúrdiplomácia, a szórakoztatóipar (zene, filmek) és a tudományos, kulturális szféra aktivitása terén jelentkezik. Elég, hacsak arra az újabb szemléletes jelenségre gondolunk, hogy az új amerikai technológiai innovációk, tudományos és kutatói eredmények mögött 2006 óta immár több mint felerészt, 65%-ban külföldi, elsősorban ázsiai (kínai, japán, indiai, koreai) vagy kisebb arányban közép-kelet-európai származású kutatókat, fejlesztőket, innovatív üzletembereket találunk. E kimagasló teljesítményű külföldi tudós elmék, mint a világhíressé vált magyar biológuskutató, Karikó Katalin, „magyar ésszel és amerikai pénzzel” tudtak kiteljesedni az Egyesült Államokban, az ottani inspiráló és befogadó tudományos környezetben.
Kétségtelen, hogy az új évtized komoly szellemi, politikai, gazdasági és társadalmi kihívást is jelent az Egyesült Államok vezetői és az amerikaiak számára, hogy megmutathassák: a válságok után is életképes-e még a híres amerikai problémamegoldó pragmatizmus, az optimista vitalitás és a jövőbe illetve saját rendszerük kivételességébe vetett bizalom. Amint Angus King, független szenátor is megjegyezte január 7-én hajnalban, a Capitolium ostroma utáni kongresszusi felszólalásában, „az amerikai demokrácia tulajdonképpen egy 240 éves anomália a világtörténelemben, diktatúrák és királyságok tengerében” és sokkal sérülékenyebb, mint sokan gondolnánk: nem működhet öntudatos állampolgárok és felelősségteljes vezetők nélkül.
A nyitókép Könczey Elemér rajza
