Boris Johnson miniszterelnök nagy ívű katonai fejlesztéseket jelentett be a Brit Parlamentben november közepén. A hidegháború vége óta nem látott méretű hadi-büdzsén belül a „21. századi technológiák” – a robotika, a mesterséges intelligencia, az űrfegyverkezés és a kiberhadviselés – kerültek a középpontba. A hadseregfejlesztésre az elkövetkező négy évben 16,5 milliárd fontnyi plusz pénz előirányzó tervezet feltűnést keltett – de meglepetést aligha.
Néhány hete, 2020 szeptemberében a szakmai köröket erősen felkavaró bejelentést tett a brit hadsereg legmagasabb rangú „kiber főtisztje”. A Stratégiai Parancsnokság (United Kingdom Strategic Command) élén álló Patrick Sanders tábornok nyilvános bejelentésben erősítette meg: országa olyan támadó kiberhadviselési kapacitásokkal rendelkezik, amelyek „képesek az ellenségek kritikus infrastruktúráinak zavarására, blokkolására, elpusztítására” egy eljövendő kiberkonfliktus során. A kommüniké közhely is, meg nem is. Sejteni, ésszerűen feltételezni lehet ugyanis, hogy a világ vezető politikai-katonai hatalmai (sőt a közepesen nagyok, de még a hagyományos fogalmak szerint kicsi és jelentéktelen országok is) évek, évtizedek óta egyre jelentősebb beruházásokat és fejlesztéseket végeznek kiberhadviselési képességeik kiépítésére. A háborúban pedig, a múltban is, de a technologizálódó jelenben különösen a „védekezés” és a „támadás” között nincsen merev, egyértelmű választóvonal. Mégis újdonság a bejelentés, mert az országaik kibertérbeli támadó lehetőségeivel kapcsolatban feltűnően szemérmesek a nemzetközi hatalomérvényesítésben egyébként cseppet sem „szívbajos” államok. Ez az első eset, hogy egy ország hivatalosan beismerte: más országok kibertérben történő megtámadására felszerelt és kiképzett alakulatokat tart hadrendben.
Az igazság azonban az, hogy a brit offenzív kiberképességek meglétét már eddig sem csupán a megbízhatónak látszó szakmai feltételezésekre lehetett alapozni. Az elmúlt évtized során ugyanis bőségesen áramlottak a hírek, információk, információ morzsák a világ vezető hatalmainak (így a briteknek) a „kiberfegyverkezésére” vonatkozóan. Brit kormányzati források 2011-ben erősítették meg: az ország olyan támadó kiberfegyverek előállításán dolgozik, amelyek kiegészítik majd védelmi jellegű kiberkapacitásait. Még ugyanabban az évben a brit Hadügyminisztérium egyesített parancsnokságot állított fel a hadsereg kiberalakulatainak és hírszerző csapatainak közös irányítására. 2011 és 2016 között a brit kormány 860 millió fontot költött kibervédelmi kapacitások kiépítésére, majd 2016 és 2020 között további 1,9 milliárd fontot fordított a Nemzeti Kibervédelmi Stratégia megvalósítására. Néhány évvel ezelőtt pedig Nemzeti Kibervédelmi Központot állítottak fel a GCHQ (az elektronikus hírszerzéssel foglalkozó polgári szervezet) alárendeltségében.
2018 tavaszán Nagy-Britannia összehangolt kibertámadás-sorozatot indított az ISIS terrorszervezet ellen. Az év folyamán bejelentették, hogy „négyszeresére növelik” az ország offenzív kiberalakulatainak a számát, egy új egység felállításával. Egy parlamenti bizottsági jelentés szerint az Egyesült Királyság a más államok elleni kibertámadásokhoz szükséges erőivel már ekkor a világ élvonalába tartozott.
2019 folyamán kezdtek neki a National Cyber Force nevű egységes, támadó alakulat megszervezésének. Az eredetileg mintegy 500 fősre tervezett Nemzeti Kiber Alakulat a Hadügyminisztérium és a (formálisan a Külügyminisztérium felügyelete alá tartozó) GCHQ közös alárendeltségében kezdte majd meg működését. Az új támadó kiberalakulat elhelyezési körletéül feltehetően a brit kormány vészhelyzeti tartalékóvóhelyének Corsham melletti komplexumát jelölték ki (ami a hadsereg kibervédelmi egységének is helyet ad). Az új egység felállítását idén tavasszal tervezték; teljes hadrendbe állítását a járvány okozta krízishelyzet vélhetően lassította, a hivatalos bejelentés ezért váratott magára mostanáig.
Az újonnan felálló Nemzeti Kiber Alakulat szorosan együttműködik a kormányzati jelhírszerzési központ, azaz a GCHQ korábban alapított defenzív részlegével, a „digitális hátország” védelméért felelős Nemzeti Kibervédelmi Központtal (National Cyber Security Centre – NCSC). Ezzel a védekezés és a támadás diffúz határvonalú tevékenységei szervezetileg is közös irányítás alá kerülnek.
Talán ez a leglényegesebb mozzanat. Az új szervezet koncepciójának központjában az áll, hogy – az ország történetében első ízben – egységes parancsnokság alatt egyesítsenek olyan szakmai és hadműveleti tudásokat és készségeket, amelyek eddig több szervezet kebelében (és több kormányzati felügyeleti szerv alárendeltségében) elszórva működtek. A Hadügyminisztérium alá tartozó Stratégiai Parancsnokság szolgáltatja a hadműveleti tapasztalatokat; a honvédelmi tárca fejlesztési ügynöksége, a Defence Science and Technology Laboratory (DSTL) adja a csúcstechnológiát képviselő eszközöket; a Külügyminisztériumnak felelős (ám szervezetileg önálló) GCHQ a globális hírszerzési képességeket és kibervédelmi tapasztalatokat biztosítja, míg a szintén külügyi alárendeltségben álló külföldi hírszerzés (a Secret Intelligence Service, azaz MI6) az ügynökhálózatok menedzselésében szerzett tapasztalatokat szállítja. A kulcsgondolat egyértelműen az integráció, és az ennek következtében növekvő hatékonyság és hatásosság.
Az új egység felállítása sok szempontból logikus folyománya a brit Hadügyminisztérium és a GCHQ között 2014-ben elindított együttműködésnek. A hét éves időtartamra tervezett National Offensive Cyber Programme, a nevéhez híven a támadó kiberképességek kiépítését, megalapozását és fejlesztését célozta. A 2016-ban kiadott Kiberbiztonsági Stratégia megfogalmazása szerint a NOCP rendeltetése az volt, hogy „elrettentési és aktív hadműveleti céllal egyaránt alkalmazható, bármikor és bárhol bevethető” kiberképességeket teremtsen meg, a helyi és nemzetközi joggal összhangban.
A mostani bejelentés természetesen fontos jelzés is egyben; ellenséggel és baráttal egyaránt tudatja: „Nagy-Britannia egy kiber-nagyhatalom” – ahogy azt a GCHQ vezetője, Jeremy Fleming hangsúlyozta. Mert éppen ez adja a mostani kiberfejlesztések szélesebb, geopolitikai hátterét. A „hátrálás” évtizedeinek vége, Nagy-Britannia eltökélte, hogy visszatér a globális politika színterére. A támadó kiberkapacitások erősítése, az űrparancsnokság kiépítése és a védelmi célú Mesterséges Intelligencia fejlesztések felgyorsítása a Brexit utáni világban magának új pozíciót kereső Nagy-Britannia geopolitikai ambícióit jelzik. A célkeresztben Kína és az ázsiai térség, de üzent az európai szövetségeseknek is. A világ megváltozott, mondta parlamenti beszédében Johnson. Veszélyes hely lett, ahol az egyre erősödő vetélkedés az úr. Ehhez kell igazítani a képességeket annak, aki az élre akar törni.
Források:
Britain has offensive cyberwar capability, top general admits (2020). https://www.theguardian.com/technology/2020/sep/25/britain-has-offensive-cyberwar-capability-top-general-admits
GCHQ. https://www.gchq.gov.uk/
Hackers HQ and Space Command: how UK defence budgetcould be spent (2020). https://www.theguardian.com/uk-news/2020/nov/18/hackers-hq-and-space-command-how-uk-defence-budget-could-be-spent?fbclid=IwAR2KZtL_50cbKCNHJvlXuwvMu6cft-51eq5Ry_2uJkCxr-qf-oIbA3bdwsE
Harper, Stephen J. (2020): A Very British Tilt. London, Policy Exchange
Post-Brexit UK announces largest military investment since Cold War (2020). https://uk.reuters.com/article/uk-britain-defence/post-brexit-uk-announces-largest-military-investment-since-cold-war-idUKKBN27Y314
The British Cyber Command (2020). https://www.cybersecurityintelligence.com/blog/the-british-cyber-command-4748.html
UK Readies National Cyber Force to Tackle Terrorists, Hostile Nations (2020). https://www.silicon.co.uk/e-regulation/governance/uk-readies-national-cyber-force-333737
