A szász-anhalti választási győzelem után ismét éles viták övezik az Alternatíva Németországért pártot (AfD). Prőhle Gergely korábbi berlini nagykövet, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézetének programigazgatója több médiumban is beszélt a folyamatról. A Magazinunk számára készült elemzés a legfrissebb nyilatkozatok alapján mutatja be a hátteret.
A 2026. szeptemberi szász-anhalti tartományi választás, ahol az AfD a szavazatok közel 44 százalékát szerezte meg, és mindössze néhány mandátum híján abszolút többséghez jutott, ismét heves nemzetközi reakciókat váltott ki. A párt erősödése nem érthető meg a 20. századi német történelem öröksége nélkül. Szász-Anhalt maga is sokatmondó helyszín: Magdeburgban nyugszik I. Ottó császár, Wittenberg a reformáció, Dessau pedig a Bauhaus bölcsője. A második világháború után azonban a tartomány az NDK-hoz került.
Prőhle Gergely az InfoRádió Aréna című műsorában arra a mélyen gyökerező társadalmi és történelmi törésvonalra világított rá, amely Németország keleti és nyugati tartományai között a mai napig alapvetően formálja a politikai gondolkodást és a választói reflexeket. A korábban megfogalmazott, majd a legutóbbi megszólalásában is megerősített tézise szerint a második világháborút követő évtizedek teljesen eltérő szocializációs pályára állították a két országrészt. Nyugaton – elsősorban a szövetségesek, főként az amerikai ideológiai befolyás hatására – végbement egy szigorú és rendszerezett múltfeldolgozás. Ennek a közvetlen következményeként a nyugatnémet politikai kultúrának és közbeszédnek a mai napig az egyik legfőbb morális iránytűje maradt, hogy a „náci fenevadat” minden körülmények között le kell küzdeni, és csírájában kell elfojtani a szélsőjobboldali törekvéseket.
Áthárított felelősség és a „gyarmatosítás” élménye
Ezzel szemben a szovjet megszállási övezetben létrejött NDK-ban egészen más kollektív emlékezet alakult ki. A kommunista államhatalom a fasizmus felelősségét egyszerűen áttolta a Rajnán túlra, azt hirdetve, hogy a nácik Nyugaton maradtak, így a keleti társadalom mentesült a mélyebb morális önvizsgálat alól. Ezt a meglévő társadalmi beidegződést mélyítette tovább az 1990-es újraegyesítés eufóriája és azt követő kiábrándulása. A keletnémet lakosság jelentős részében gyökeret vert egyfajta protesztérzület: sokan úgy élték meg az átmenetet, mintha a Nyugat nem egyenrangú partnerként integrálta, hanem gazdaságilag, intézményileg és kulturálisan lényegében gyarmatosította volna őket.
A programigazgató által felvázolt összefüggés kulcsa éppen az, hogy ez a két hatás miként találkozik a jelen politikai valóságában. Egyrészt a keleti tartományokban hiányzik az a Nyugaton tapasztalható, évtizedek alatt kiépült társadalmi és politikai gát, amely reflexszerűen elutasít minden szélsőjobboldalinak bélyegzett gondolatot. Másrészt az újraegyesítés óta felhalmozódott sérelmek és a berendezkedett politikai elittel szembeni bizalmatlanság csatornázásához a választók egy olyan erőteljes protesztpártot kerestek, amely nyíltan szembemegy a nyugati fősodor elvárásaival. Az AfD kiemelkedő keleti népszerűsége tehát nem egy pillanatnyi politikai kilengés, hanem a hiányzó múltfeldolgozás és a posztkommunista frusztráció találkozásának közvetlen következménye.
A migráció, az integráció és a politikai elit kudarca
Az AfD látványos térnyerése mögött nem csupán elvont történelmi mintázatok, hanem a német politikai elit nagyon is kézzelfogható döntési hibái állnak. A migrációs és integrációs politika kudarca, valamint az egymásra halmozódó gazdasági nehézségek együttesen terelték a választókat a protestpárt felé. Prőhle Gergely az InfoRádió Aréna című műsorában rámutatott, hogy a jelenlegi válság gyökerei valójában egészen a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokig nyúlnak vissza. A német vezetés ekkor volt kénytelen először érdemben szembesülni azzal a kényelmetlen valósággal, hogy a már évtizedek óta az országban élő muszlim közösségek egyes csoportjai számára a német alkotmányos alapértékek nem élveznek elsőbbséget.
Ezt a korai figyelmeztető jelet az elmúlt évtizedben újabb és újabb törésvonalak követték. A 2015-ös menekültválság, az azt követő európai merényletek, majd a Covid-járvány és az orosz–ukrán háború kiváltotta energiaválság fokozatosan aláásták a társadalmi biztonságérzetet. A szakértő a Kossuth Rádió és az M1 2026. szeptember 7-i híradóiban kifejtette, az AfD támogatottsága még a párt körüli botrányok ellenére is növekedni tudott, mert a választók elsősorban a kormányzati kudarcokra adott válaszként tekintenek rá.
A politikai kirekesztés mint gyúanyag
„Ez a fajta tűzfal vagy kirekesztés látványos kudarcot vallott” – utalt Prőhle Gergely a hagyományos pártok által alkalmazott politikai elszigetelési stratégia eredménytelenségére több megjelenésében is. Sőt, a politikai tűzfal, vagy ahogy a németek nevezik, a Brandmauer kulcsszerepet játszik a párt tartós erősödésében fejtette ki Prőhle Gergely a hirek.sk Az AfD megerősödött a karanténban című podcastjában. Az InfoRádió Aréna 2026. szeptember 7-i adásában pedig így fogalmazott: „Ha csak annyit mondanak rájuk, hogy nácik, semmibe veszik őket, és folyamatosan bottal piszkálják, akkor – ha ez marad a válasz a jelenségre – gyakorlatilag fogadni lehet rá, hogy előbb-utóbb egyedül fognak kormányozni.”
Prőhle Gergely tehát azzal érvel, hogy a politikai elszigetelés és a kizárólag morális elutasítás („nácik”) hosszú távon ellenkező hatást vált ki. Minél inkább kizárják és démonizálják az AfD-t anélkül, hogy érdemben reagálnának a választói elégedetlenségre (migráció, biztonság, gazdaság), annál nagyobb eséllyel erősödik tovább, és végül akár egyedül is kormányképes erővé válhat. A karantén mögé szorítás fenntartja a párt rendszerkritikus jellegét és olaj a tűzre a protestszavazatoknak.
Az NKE John Lukacs Intézet programigazgatója ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy a párt nem homogén. Egyes vezetők nyelvhasználata emlékeztet a Harmadik Birodalom bizonyos szólamaira, ugyanakkor van egy középre tolódási törekvés is. A választók döntését demokrataként el kell fogadni: „Ha valaki demokrata, egyszerűen tudomásul kell vennie, hogyan szavaz a nép” – hangsúlyozta az Aréna-adásban.
A szász-anhalti jelzés és a jövő
Egy helyi voksolás kimenetele ritkán rázza meg az egész kontinenst, a szász-anhalti siker mégis heves reakciókat váltott ki Európa-szerte. Prőhle Gergely nyilatkozatai alapján az AfD győzelme fontos jelzés, de nem tragédia, és különösen nem indokolja az 1933-as történelmi párhuzamok felidézését. A hagyományos pártok által emelt politikai tűzfal Szász-Anhaltban a választói akarat következtében leomlott. A fősodorbeli erők legszélesebb koalíciója sem tudta megakadályozni a kormányalakítást – ez pedig a demokrácia működésének természetes következménye.
Prőhle Gergely rámutat arra is, hogy az ideológiai elszántság önmagában nem elegendő a választói akarat befolyásolásához. A jelenség mögött mélyebb okok állnak: a migrációs, biztonságpolitikai és gazdasági kihívások kezelésének nehézségei, a nemzetiszocialista múlt eltérő kelet–nyugati feldolgozása, valamint az elszigetelési stratégia ellenkező hatásai. Éppen ez utóbbi bizonyult a legproblematikusabbnak: a politikai kordon nem csökkentette, hanem inkább erősítette a választói elégedetlenséget.
Most, hogy a kormányzás gyakorlati feladatai következnek, kiderülhet, mennyiben különbözik a politikai retorika a mindennapi közigazgatási munkától. Egy alig több mint kétmilliós tartományban zajló kísérlet lehetőséget ad arra, hogy a párt kormányzóképessége valós körülmények között vizsgázhasson. Sikertelenség esetén a választók ítélete dönt, siker esetén pedig a konszolidáció és a szélesebb körű politikai együttműködés lehetősége is megnyílhat.
Az elmúlt negyedszázad tapasztalatai – szintén Prőhle Gergely értékelése szerint – azt mutatják, hogy az ideológiai merevség és az államigazgatási nehézkesség együttesen járult hozzá a jelenlegi helyzet kialakulásához. Magyarország számára kiemelten fontos, hogy Európa legerősebb gazdasága stabilizálódjon, és visszanyerje politikai egyensúlyát. A kérdés most az, hogyan alakulnak a berlini erőviszonyok, és ezek a változások milyen hatással lesznek az európai politikai tér egészére.
Nyitókép forrása: depositphotos.com
