A minőségi fejlődés felé Fred Block habitációs társadalmával
Napjaink európai hőhullámai élesen rávilágítanak arra, hogy a klímaváltozás nem holmi téveszme. Társadalmi-gazdasági rendszerszintű változtatások indokoltak, amelyek egy jobb és főleg élhetőbb környezetbe ágyazott társadalmat alapozhatnak meg. A jelen írás tárgya az ebbe az irányba gondolkodó szociológia professzor, Fred Block legújabb könyve, a 2025-ben megjelent Habitációs társadalom. A mű rövid bemutatásán túl kitérünk arra, hogy a benne kifejtettek milyen viszonyban állnak a minőségi növekedést preferáló, degrowth-szakirodalommal.
Fred Block a Kaliforniai Egyetem (UC Davis) szociológia professzora, aki a kortárs társadalomelmélet egyik legmeghatározóbb alakítója. Tudományos pályafutását a politikai- és gazdaságszociológia metszéspontján építette fel, vizsgálva az állam gazdaságformáló erejét és a modern kapitalizmus strukturális sajátosságait. Block elismertségét elsősorban az alapozta meg, hogy sikeresen modernizálta és összegezte Polányi Károly gondolatait, különös figyelmet fordítva a piacok társadalmi beágyazottságának (embeddedness) koncepciójára.
Block munkássága túlmutat a szűken vett akadémiai magastudomány bűvkörein: ő dolgozta ki a „rejtett fejlesztő állam” (hidden developmental state) elméletét, amely rávilágít arra, hogy az Egyesült Államok technológiai és gazdasági sikerei mögött valójában jelentős állami kutatás-fejlesztési befektetések állnak, szemben a szabadpiaci fundamentalizmus azon mítoszával, hogy a piac autonóm módon lenne képes az innovációra. Ezzel mintegy zárójelbe téve korunk egyik legfelkapottabb közgazdászának, Marianna Mazzucato gondolatainak újdonságértékét. Block kritikusan viszonyul a piaci fundamentalizmushoz, amely a gazdasági tevékenységeket kiszakítja a társadalmi összefüggésekből, és a profitmaximalizálást teszi meg egyedüli mércének. A 2025-ben napvilágot látott művében, a Habitációs társadalomban Block koherens, intézményileg megalapozott alternatívát vázol fel az akkumuláció által vezérelt társadalommal szemben, amely a pénzügyi rendszerek demokratizálását és a szociális biztonság új alapokra helyezését tűzi ki célul.
A Habitációs társadalom koncepciója
A Habitációs társadalom központi tézise, hogy a modern társadalmaknak radikális váltásra van szükségük: el kell mozdulniuk a tőkeakkumulációt mindenek fölé helyező logikától egy olyan berendezkedés felé, amely az emberi élet fenntartásához szükséges fizikai, szociális és ökológiai infrastruktúra biztosítására koncentrál. A figyelmes olvasó számára a könyv tehát a megelégedés kultúrájának erényes természetét hirdeti.
Block a „kóros tünetek” (morbid symptoms) Antonio Gramsci által megfogalmazott fogalmából indul ki, rávilágítva arra, hogy a neoliberális világrend már haldoklik, de az új berendezkedés még nem született meg. Ebben a vákuumban jelennek meg a társadalmi dezintegráció jelei és a destruktív politikai mozgalmak. Diagnózisa szerint a jelenlegi globális válságjelenségek – az ökológiai összeomlás, a szélsőséges vagyoni egyenlőtlenség és a demokrácia eróziója – nem véletlenszerű kisiklások, hanem a tőkeakkumuláció kényszeres növekedési logikájának közvetlen következményei.
A „habitáció” fogalma Block értelmezésében jóval több, mint egyszerű lakhatás; ez egy Polányi-féle mélyebb beágyazottságra utal. A habitációs társadalom lényege, hogy a gazdasági tevékenység nem a profitra, hanem a közösségi jóllétre, a környezeti fenntarthatóságra és az egyéni kibontakozás feltételeire fókuszál. A könyv egyik legfontosabb üzenete, hogy a habitációhoz való jogot alapvető emberi jogként kell elismernünk, amely magában foglalja a biztonságos környezetet, az egészségügyet, az oktatást és a közösségi döntéshozatalban való részvételt.
Kapcsolat a degrowth (nemnövekedés) szakirodalmával
Egészen ez idáig nem jelent meg a könyvről készült recenziókban annak felismerése, hogy Fred Block feszültségekkel teli könyve egyébiránt rendkívül termékeny párbeszédet folytat a degrowth mozgalommal és annak elméleti hátterével. Bár Block és a degrowth teoretikusai (mint például Jason Hickel vagy Giorgos Kallis) más-más irányból érkeznek, a diagnózisuk számos ponton egybeesik, különösen az akkumulációs logika fenntarthatatlansága tekintetében.
Közös alapvetések
- A növekedéskényszer kritikája: Block – a degrowth szakirodalomhoz hasonlóan – elismeri, hogy a GDP nem alkalmas a társadalmi jólét mérésére, sőt, a tőkeakkumuláció kényszeres eszköze. Mindkét fél közös álláspontja, hogy a fizikai kibocsátás (material throughput) végtelen növelése egy véges bolygón fizikai képtelenség.
- A munka és a gondoskodás felértékelése: a degrowth irodalomban központi kérdés a munkaidejének csökkentése és a nempiaci tevékenységek (gondoskodás, közösségi munka) primátusa. Block ezen nézeteket támogatva hangsúlyozza, hogy a habitációs társadalomban a „gondoskodó gazdaság” (caring economy) kell, hogy domináljon az automatizált, profit-orientált termelés helyett.
- A részvételen alapuló demokrácia: a degrowth mozgalom egyik alappillére a decentralizált, demokratikus döntéshozatal, amely lehetővé teszi a helyi szükségletek artikulálását. Block ezt a szemléletet az intézményi reformok szintjére emeli, javasolva a vállalati kormányzás radikális demokratizálását, ahol a munkavállalók és a helyi közösségek is vétójoggal rendelkeznének.
Eltérések és Block sajátos pozíciója
Block könyve azonban nem klasszikus degrowth-kiáltvány, hanem egy „szelektív növekedési” modellként is olvasható. Míg a degrowth szakirodalom gyakran a gazdasági tevékenység abszolút méretének csökkentését szorgalmazza, Block arra hívja fel a figyelmet, hogy bizonyos szektoroknak – mint a megújuló energia, a közösségi közlekedés, a tartós lakhatás és az egészségügy – hatalmasat kell növekedniük a habitáció eléréséhez.
Block finoman kritizálja a degrowth mozgalmat annak politikai eladhatatlansága miatt. Szerinte a „nemnövekedés” mint fogalom absztrakt, gyakran pedig a megszorítások, a „nadrágszíj meghúzásának” képzetét kelti az emberekben. Ezzel szemben a „habitáció” fogalma pozitív, építkező ígéretet hordoz, amely könnyebben mozgósíthat szélesebb társadalmi rétegeket. Block álláspontja leginkább az „agrowth” (növekedés-agnosztikus) vagy a radikális zöld növekedés irányzataihoz áll közel: nem a GDP zsugorítását teszi öncélúvá, hanem a gazdaság profitkényszer alóli felszabadítását.
Záró gondolatok
Fred Block sokszor utalt műveiben Franciaországra mint a kapitalizmus és az állami beavatkozás fontos európai modelljére – mondván, hogy nézzünk szembe a realitásokkal, a piaci fundamentalizmusnak véget kell vetni. A XIX. századi francia realizmus kitűnősége, Gustave Flaubert juthat eszünkbe Fred Block habitációs társadalom kapcsán, akinek Bovaryné című regénye pontosan az áhított javaknak, a státuszszimbólumoknak és a végtelen vágyakozásnak az ürességét mutatja be. Itt az ideje tehát annak, hogy a többet akarást felváltsa a természeti ökoszisztéma részeként elkezdjük preferálni a jobb életminőséget a biofizikai korlátok betartásával.
Jean Monnet, az európai egység megálmodója egykor azt írta: az emberiség csak a válságok szorításában ismeri fel a változás szükségességét. Ma, 2026 júniusának végén az Európa-szerte tomboló, életveszélyes hőség talán elhozza a kijózanodás pillanatát. Bízhatunk benne, hogy ez a drasztikus tapasztalat nyitottabbá tesz minket a Fred Block által említett habitációs társadalom vagy a degrowth szemléletmódja felé, így végre valódi elszántsággal kezdünk hozzá gazdasági rendszerünk és mindennapi életvitelünk átalakításához.
Az írást a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatta. Nyitókép forrása: wut62 / depositphotos.com
