A keresett szennyezés mindenhol jelen van – derült ki egy, a mikroműanyag-szennyezést vizsgáló egy szerb-magyar közös projekt során.
Több mint egy éve indult a „MInimizing CROssborder water contamination of microPLASTICS – MICROPLASTICS” projekt, amelynek legfőbb célja a határmenti régióban lévő vízi ökoszisztémák mikroműanyagok általi szennyezésének csökkentése. Az Interreg VI-A IPA Magyarország-Szerbia Program pályázati felhívására jelentkezve a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, a Vajdaság Autonóm Tartomány Európai Ügyek Alapja vezetésével a Vajdasági Népegészségügyi Intézet és a Zombori Népegészségügyi Intézet konzorciumként állt össze. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem részéről a szakmai végrehajtást a Víztudományi Kar végzi. Keve Gábor szakmai koordinátort és Kiss János szakmai főreferenst kérdeztük a projekt aktualitásairól, és az eddigi kutatási eredményekről.
Miért jelentenek nagyon komoly veszélyt a mikroműanyagok a vizekben?
Azért, mert rendkívül lassan bomlanak le, így hosszú időn át megmaradnak a környezetben. Apró méretük miatt könnyen bejutnak a vízi élőlények szervezetébe, hiszen sok faj összetéveszti őket a természetes táplálékával. A bekerülő részecskék emésztési problémákat, sérüléseket és gyulladásokat okozhatnak, emellett a táplálkozást is akadályozhatják, így gyengítve az állatok életképességét. A mikroműanyagok azonban nem csupán fizikai károsítóként hatnak, hanem kémiai szempontból is veszélyesek. A gyártásuk során felhasznált adalékanyagok, például lágyítók vagy színezékek mérgezőek lehetnek, ráadásul a részecskék felületükön könnyen megkötik a környezetben jelenlévő egyéb szennyező anyagokat, például növényvédő szereket vagy nehézfémeket. Így a mikroműanyagok szennyezőanyag-hordozóként viselkednek, és koncentráltan juttatják be a mérgező anyagokat a szervezetekbe. Az így kialakuló hatások nemcsak az egyedekre, hanem az egész táplálékhálózatra kihatnak, mivel a mikroműanyagok felhalmozódnak és a táplálékláncon keresztül egyre magasabb szintekre jutnak. Végső soron az ember is érintett, hiszen a halak, kagylók vagy akár az ivóvíz útján mi magunk is lenyelhetjük ezeket a részecskéket. Ez komoly közegészségügyi kihívást jelent, mivel a mikroműanyagok hosszú távú hatásai az emberi szervezetben még nem teljesen ismertek, de egyre több kutatás mutat ki összefüggést gyulladásos folyamatokkal és hormonális zavarokkal. Összességében tehát a mikroműanyagok jelenléte a vizekben egy olyan összetett probléma, amely egyszerre ökológiai és egészségügyi kockázatot hordoz.
Milyen eszközökkel végzi a kutatásokat a Víztudományi Kar a projektben?
A kari kutatási infrastruktúra jelentős része közvetlenül kapcsolódik a projekthez. A mintagyűjtésekhez nélkülözhetetlenek a csónakok és a mérőhajó, amelyek biztosítják a terepi munkavégzést. A projekt keretében továbbá speciális, zárt szűrőházak is beszerzésre kerültek, amelyek lehetővé teszik, hogy a vízmintákból közvetlenül a helyszínen elkülönítsük a mikroműanyag-részecskéket. Mivel a mikroműanyagokkal végzett vizsgálatok során kulcsfontosságú a külső szennyeződés kizárása, ezért a szivattyúk, csövek, szerelvények és tömítések esetében is mellőzni kell a műanyag szerkezeti elemek alkalmazását. Az analitikai feldolgozást egy infravörös spektroszkóp rendszer támogatja, amely szintén a projektnek köszönhetően került a karra. A rendszer különlegessége, hogy az infravörös fény egy mikroszkópon keresztül vezethető, így a látótérben megjelenő részecskék egyedileg vizsgálhatók. Az így nyert infravörös spektrum alapján pontosan meghatározható a műanyag szemcsék kémiai összetétele és típusa.
Emellett kifejlesztettünk egy szűrőberendezést is, mely a szennyvíztisztító telepek kezelt vizeinek befogadókba bocsátása előtt még képes a mikroműanyag szennyezések egy részének eltávolítására. Reményeink szerint ezen berendezések szélesebb körű alkalmazása csökkentheti majd a felszíni vizekbe kerülő mikroműanyagok mennyiségét. Egyelőre a prototípusok tesztelését kezdjük meg és azok későbbi eredményeitől függően tesszük meg a következő lépéseket.
Elengedhetetlen az oktatás szerepe és a lakosság figyelmének felhívása ezen szennyezések jelenlétére és arra, hogy milyen megelőző tevékenységek tehetők akár a hétköznapokban is a szervezetünkbe jutás megakadályozása érdekében. Így az NKE VTK általános iskolások és középiskolások részére csakúgy, mint a közegészségügyi vagy vízügyi szakembereknek egyedi oktatásokat szervez a projekt keretében.
A szerbiai partnerek hogyan vesznek részt a munkában?
Legfontosabb, hogy a projekt vezető konzorciumi partnere is szerb szervezet. Sőt a teljes szakmai koordinációját is ők látják el. Ugyanakkor az elméleti és szakmai hátteret és a „know-how” jelentős részét a VTK szakemberei biztosítják, ezt támasztja alá az a tény is, hogy a projektben vállalt közegészségügyi szakemberek képzését célzó rendezvényeken rendre a mi kutatóink adtak elő.
Bár a projekt végrehajtása során sok párhuzamosan végzett munka zajlik, azaz a két ország területén hasonló mérési és feldolgozási tevékenység, azért van olyan feladat, amit csak szerb partnereink végeznek. Ilyen például egy internetes felület létrehozása a kutatási témánkkal kapcsolatban és a potenciális szennyezőforrások feltérképezése. De említhetném a szeptember 18-án tartott konferenciát is, amit kitűnően szerveztek meg.
Eddig milyen jelentősebb programok valósultak meg a projekt keretében?
Első körben a projekt végrehajtását segítő berendezéseket és eszközöket alamint vegyszereket igyekeztünk beszerezni, ez a folyamat még mindig tart. Az már elmondható, hogy a legfontosabb eszközök (mintavevők, szűrők, FTIR spektroszkóp, IT eszközök) már rendelkezésünkre állnak.
A program keretén belül komoly hangsúlyt fektettünk a tudományos ismeretterjesztésre. Szegeden és Baján több mint 200 általános iskolás és középiskolás számára tartottunk előadást a mikroműanyagok veszélyeiről. Emellett a szerbiai partnerek számára terepi, mintavételi és analitikai oktatást és bemutatót is tartott a kar, ahol betekintést nyerhettek az általunk alkalmazott mintavételi, mintaelőkészítési módszerekbe, valamint az FTIR rendszer működésébe
Hol végeztek eddig méréseket?
A fő fókusz a projektben a Duna és mellékágai, valamint a teljes bácskai régió. Ennek megfelelően a mintavételek a Duna főmedrében és mellékágaiban valósultak meg ideértve a Vén-Dunát, a Rezétet, a Kamarás-Dunát, de gyűjtöttünk mintákat lefűződött holtágakról mint a Riha-tó vagy a Földvári-tó. A következő mintavételi kampány során a térség csatornái kerülnek sorra. Itt elsősorban a déli határon átfolyó Kígyós-vízrendszer és a Ferenc-tápcsatorna kiemelt szelvényeire kell gondolni.
Milyen eredmények születettek, mekkora a baj?
A projekt keretében úgynevezett indikátorokat kell teljesíteni, melyek a befektetett energiák eredményességének mérőszámai. Ezen indikátorok egy része már teljesült, ami mindenképpen eredmény. Kiemelném, hogy az oktatások és különböző hírcsatornákon megjelent ismeretterjesztő kiadványaink igen széles közönséghez jutottak el. Ez a láthatóság segíti az érzékenyítést és a megelőzést a szennyeződésekkel kapcsolatban.
Sajnos a baj már elég nagy most is, de a hatékony megoldás éppen olyan nehéz feladat, mint a klímaváltozás elsődleges okának tartott szén-dioxid kibocsátás mérséklése.
Saját mérési eredményekről csak később tudunk beszámolni, de a mintákból már most is látszik, hogy a keresett szennyezés bizony mindenhol jelen van.
Amennyiben magas mikroműanyag-szennyezettséget igazoltak a kutatások, melyek a következő lépések?
Ha a kutatások magas mikroműanyag-szennyezettséget mutatnak ki, többféle további lépés indokolt, amelyek egyrészt a tudományos feldolgozást, másrészt a gyakorlati intézkedéseket szolgálják. Elsőként pontosítani kell a szennyezés forrásait, vagyis meg kell határozni, honnan és milyen tevékenységekből kerülnek a részecskék a vízbe. Ezután a kockázatbecslés következik, amelyben felmérik a szennyezés hatását a vízi ökoszisztémára és az emberi egészségre, különös tekintettel az ivóvízbázisokra és a táplálékláncra. Amennyiben a kockázat jelentős, szabályozási és megelőző intézkedések kidolgozására van szükség, például a már említett szennyvíztisztító telepek technológiájának fejlesztésére, a szűrési hatékonyság növelésére vagy a mikroműanyagok kibocsátását csökkentő ipari szabályozások bevezetésére. Emellett nagy hangsúlyt kap a monitoringrendszer kiépítése, amely rendszeres mintavételekkel és elemzésekkel nyomon követi a szennyezés mértékének változását. A tudományos eredményeket célszerű a lakosság és a döntéshozók felé is közérthetően kommunikálni, hiszen a fogyasztói szokások, például a műanyaghasználat mérséklése, szintén hozzájárulhat a probléma kezeléséhez. Hosszabb távon a cél a megelőzés és az utánpótlás csökkentése, mivel a környezetből a már bekerült mikroműanyagokat csak korlátozottan lehet eltávolítani.
Nyitókép: depositphotos.com
