A korábbi években több hazai vendéglátóipari vállalkozás állt át a környezetbarát csomagolóeszközök használatára: egy csomagolóanyagokat forgalmazó hazai vállalat tavaly év elején végzett kutatásából kiderült, hogy a cégek negyven százaléka használ valamilyen lebomló, komposztálható anyagú csomagolóeszközt. Ebben nyilvánvalóan nagy szerepet játszott az Országgyűlés által tavaly elfogadott jogszabály, amely az egyszer használatos műanyagok kivezetését célozza. Az uniós előíráson alapuló jogi norma 2021. július 1-től betilt számos egyszer használatos műanyagterméket és csomagolóanyagot. Németh Zsolt, a Víztudományi Kar Víz- és Környezetbiztonság Tanszékének docense válaszolt a műanyagszennyezés kapcsán feltett kérdéseinkre.
A hazai vizek tekintetében milyen tapasztalatok vannak, mennyire volt sürgető a július elsejével hatályba lépett jogszabály?
Annak ellenére, hogy nagy tavainkban és folyóinkban számottevő mennyiségben mutattak ki műanyagszennyezést, nem várok érdemi eredményt a döntéstől; inkább egy konform jogi aktusnak, legjobb esetben is csak egy első lépésnek érzem ezt. Nagy folyóink műanyagszennyezése ugyanis döntően külföldről származik, gondoljunk itt a híressé vált PET-kupára, amely során minden évben lelkes fiatalok több tonna műanyaghulladéktól szabadítják meg a Tiszát, de a Dunában vagy nagyobb tavainkban található műanyagszennyezésnek is csak elenyésző része származik az ilyen egyszer használatos termékekből, mint a fültisztító pálcika, a szívószál vagy a műanyag pohár. Ezzel természetesen nem szeretném lekicsinyleni ennek a biztató lépésnek a hatását, de egyrészt roppant kevésnek érzem, másrészt pedig azt gondolom, hogy a hulladékhasznosítás kérdésében az Európai Unióban egyszerűen fordítva ülünk a lovon.
Mit ért ez alatt?
A jogalkotás iránya alapvetően rossz. Vajon miért önt el bennünket a műanyaghulladék? A felelőtlen emberi magatartás, szemetelés mellett azért, mert a hulladékok nagy részét sajnos nem lehet gazdaságosan újrahasznosítani. Miért nem lehet az amúgy többségében technológiailag remekül kezelhető műanyagokat egyszerűen újrahasznosítani? Mert a hulladékban zavarba ejtően sokféle műanyag, fém, festékanyag, adalék keveredik egymással. Amíg az ipar és kereskedelem szereplői szinte tetszőleges összetétellel gyárthatnak évi 150-170 millió tonna műanyag tartalmú csomagolóanyagot a világon, mi fogyasztók pedig ezt beszennyezve jól összekeverjük, addig nemigen lehetséges az anyagban való újrahasznosítás, hiszen a szétválogatás „hamupipőkei” feladatát és a tisztítást csak néhány komponens esetén éri meg elvégezni. Ha pedig egy 100 gramm gyümölcsjoghurtot tartalmazó dobozra gondolunk, amelyben alumínium fedőfólia, papír címke, ragasztók, festékek és más adalékok vannak rájövünk, hogy ezt nem is lehet szétválogatni, hiszen ki fogja leoldani a címkét, lekaparni a ragasztót, különválogatni az alumíniumot? Nyilván senki, mert ez majdnem lehetetlen. A jogalkotásnak sokkal inkább a megelőzést kellene szem előtt tartani és előírni például, hogy mely anyagokból lehet csomagolást gyártani, de ezen anyagok körét legfeljebb 5-10-re kellene korlátozni, és olyan anyagokat megadni, amelyek az univerzális alakíthatóság és nagyfokú kémiai stabilitás mellett ne oldódhassanak ki az élelmiszerekbe vagy a bőrünkbe. A visszagyűjtést termékdíjjal lehetne ösztökélni, és ahogy a 80–90-es években visszaváltható üveget csak elvétve lehetett közterületen találni, most is jelentősen csökkenne a környezetbe kerülő műanyaghulladék mennyisége. Sajnos az európai jogászok a „verseny szabadságára” való hivatkozással ezt az irányt egyelőre elutasítják, pedig hosszú távú, valódi megoldást csak ez hoz. A hulladékot elásni depókban, vagy elégetni hulladékégetőkben nem fenntartható.
Milyen problémákat okoznak a még le nem bomlott és milyeneket a már lebomlott műanyagok?
A műanyagok a környezeti hatások eredményeképpen, mint az UV-sugárzás, az eltolódott pH, bomlásnak indulnak, de ez a bomlás nagyon lassú. Teljesen lebomlott műanyag nem sok van, de az adalékanyagok sajnos „szivárognak” belőlük folyamatosan. A műanyagok gyártásakor ugyanis a megfelelő fizikai, optikai tulajdonságok eléréséhez adalékanyagok százait adják az alap polimerhez. Így lesz például hajlékony tapéta az egyébként merev PVC-ből, vagy így lesz szép színe, felületi mintája egy gépkocsi műszerfalának, de már a gyártási folyamat, alakíthatóság, formaleválasztás céljából is adalékolják őket. Meg kell említeni, hogy az elektronikai műanyagokba vagy azokba, amelyeknek nem szabad lángra lobbanniuk tűz esetén, jelentős mennyiségű égésgátló adalékot kell tenni, amely többnyire brómvegyületekből áll. Ezek egy részéről bebizonyították, hogy már igen kis koncentrációban is befolyásolják az emberi hormonrendszer működését.
Milyen anyagok oldódnak ki a műanyagokból?
Többnyire a korábban említett adalékanyagok, és ezek nemcsak a vizekbe vagy a talajba oldódnak ki, hanem a bőrünkön, tüdőnkön át felszívódva belénk is kerülnek. Az EPA és FDA adatai alapján egy átlag amerikai testébe naponta 40-60 mikrogramm ilyen adalékanyag kerül. A probléma ott van, hogy ezen adalékok jelentős része igazoltan hormonhatású, mutagén vagy immunmoduláns. Rengeteg állatkísérlet és epidemiológiai megfigyelés támasztja alá, hogy ezeknek az adalékoknak köze lehet a civilizációs betegségek egy részéhez.
El lehet távolítani ezeket az anyagokat a vízből vagy a környezetből valamilyen módon?
Egy részük idővel megkötődik, és kémiailag passziválódik, más részük viszont úgynevezett bioakkumulálódó anyag, amely sajnos felhalmozódik a tápláléklánc csúcsán lévő élő szervezetekben, vagyis a csúcsragadozókban és bennünk, emberekben. Megdöbbentő módon a PVC lágyítására szolgáló dietil-hexil-ftalát (DHP) a környezetben az egyik legnagyobb koncentrációban az anyatejben fordul elő. Ez a vegyület igazoltan asztmára hajlamosít, de még számos más hatása lehet, amelyekről nem tudunk. Ezen vegyületek eltávolítása a környezetünkből lenne a legfontosabb, a vízbe, talajba került vegyületek már csak igen költségesen, gyakorlatilag szinte nem távolíthatók el. A szárazföldi műanyagszennyezés hatalmas részét teszik ki a műszálas textilekről mosáskor leszakadó mikroszálak.
A tény megdöbbentő! Szerintem a legtöbb ember bele sem gondol abba, hogy egy-egy műszálas ruhadarab, mennyi kárt tud okozni a környezetben.
Természetesen, hiszen bekerülnek a táplálékláncba, de a viselője nyilván be is lélegzi a ruhájáról letöredezett részecskéket, ahogy az utak mentén belélegezzük a mikronos nagyságrendű, a gumiabroncsokról letöredezett gumiport és más részecskéket.
A már előállított műanyag termékek „száműzésére” mi lehetne a legkevésbé környezetkárosító megoldás?
A fentiekben megfogalmazott irányt, a csomagolóanyagok gondos kiválasztását és az erre alkalmazható műanyagok körének leszűkítését sokkal hatékonyabbnak tartanám, hiszen így egységesíteni lehetne a csomagolásra használt anyagokat. Ez nem csak az újrafeldolgozást tenné gazdaságossá, és megszabadítana bennünket a környezetbe kerülő műanyaghulladék jelentős részétől, hanem biztonságosabbá is tenné a világot, mert bizonyos ártalmas adalékokat, melyekkel így naponta érintkezünk, el lehetne kerülni. Jelenleg a biológiailag lebomló műanyagokból készült helyettesítő termékek másfél-kétszer annyiba kerülnek, mint az egyszer használatos műanyagok. A vendéglátásban aki teheti, egyelőre beraktároz az olcsóbb egyszer használatos műanyag termékekből, mielőtt a drágább, ugyanakkor környezetbarátabb csomagolásra és eszközökre váltana. Mindeközben értelemszerűen várhatóan bővül a visszaváltható és alternatív tárolásra alkalmas termékekre áttérő vendéglátók köre is. A hosszú távú cél mindenképpen a fenntarthatóság, ennek egyik eleme a műanyagszennyezés visszaszorítása, majd megszüntetése lehet.
Tiltólistán
A fenntarthatósági elvek érvényesítése érdekében tilos a műanyag fültisztító pálcika, evőeszköz, tányér, szívószál, italkeverő pálcika, léggömbökhöz rögzítendő és azokat tartó pálcák, beleértve a léggömböt a pálcához rögzítő szerkezetet, és az expandált polisztirolból készült ételtároló edény és italtartó poharak forgalmazása. A műanyag zacskóknál megkülönböztetett szabályozást vezettek be. Az új előírások szerint tilos azoknak a könnyű, egyszer használatos hordtasakoknak a forgalmazása, amelyekből nagyon nagy mennyiség fogy, és jellemzően a pénztárnál megvásárolhatók. Szintén tilos azon könnyű műanyag hordtasak forgalomba hozatala, amelynek falvastagsága 15 mikron és afeletti, a biológiailag lebomló műanyagból készült kivételével. Annak érdekében, hogy csak indokolt esetben használják ezeket, a hagyományos műanyagból készült zacskók környezetvédelmi termékdíját a mostani kilogrammonkénti 57 forintról, kilogrammonként 1900 forintra emelték. Így a környezetvédelmi díjtétel zacskónként átlagosan öt forintra nőtt, ezzel a takarékos felhasználást szeretnék ösztönözni
Az interjú a Bonum Publicum júliusi számában jelent meg.