Európa ma katonailag gyenge. Ezen mihamarabb változtatni kell, hogy megfelelő válaszaink legyenek a XXI. század velünk élő kríziseire – emelték ki az előadók egy védelmi ipari konferencián az egyetemen.
Közösen szervezett európai védelmi ipari és innovációs konferenciát a Honvédelmi Minisztérium és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Eötvös József Kutatóközpont (EJKK) John Lukacs Intézete (JLI) szeptember 20-án, a Ludovika Főépület Széchenyi Dísztermében az Európai Unió Tanácsának 2024-es magyar elnöksége rendezvényeként.
A konferencia a megnyitókat követően Az európai biztonsági környezet változásai – új kihívások és azok hatása a védelmi iparra című panelbeszélgetéssel folytatódott, amit Szemerkényi Réka, az Equilibrium Intézet külügyi és biztonságpolitikai főtanácsadója, Magyarország volt amerikai nagykövete moderált. Úgy fogalmazott, a háború Európa határán és Közel-Keleten nem csupán egy kilengés, hanem alapvető probléma a világ biztonsági rendszerében. Éppen ezért fontos lenne összekapcsolni Európa kihívásait a globális színtér kihívásaival, s nem párhuzamos valóságként beszélni a kettőről.
Ezzel egyetértve nevezte az orosz–ukrán háborút, a közel-keleti helyzetet, illetve Afrika sorsát a XXI. század meghatározó kríziseinek Demkó Attila biztonságpolitikai szakértő, a Mathias Corvinus Collegium Nemzetközi Kapcsolatok Iskola Geopolitikai Műhelyének vezetője. Szerinte e kihívások több generációnak fognak komoly problémát okozni. Úgy vélte, ma Európa egy buborékban él, amikor azt gondolja, hogy Ukrajna képes győzni ebben a háborúban. Sajnos nagyon hiányzik az elemzőkből is a reális világlátás, ami megnehezíti, hogy megfelelő képet kapjunk például Afrika jelenlegi, az összeomlás határán egyensúlyozó helyzetéről. Európában egyelőre túl sok a papírmunka, s kevés a valódi cselekvés, pedig muszáj lenne a fenyegetéseket végre komolyan venni – például a migrációval kapcsolatban, ahol az évekkel ezelőtti magyar álláspontot halljuk ma svéd és német döntéshozók szájából.
Öt kihívás
Csiki Varga Tamás, az NKE EJKK JLI tudományos főmunkatársa öt kihívást azonosított, amivel meg kell birkóznunk. Első a közgondolkodás megváltoztatása, hiszen a védelem kérdése évtizedekig nem került az emberek fókuszába. Európa élvezte az évtizedes békét, amihez a társadalom hozzászokott. E kényelmes gondolkodást, akár országhatárokon átívelően is, de meg kell változtatni. Második elem a stratégia kérdése, azaz, hogy kit vagy mit tekint Európa fenyegetésnek. Csak Oroszországot? Vagy máshonnan is érkezhet támadás? Ezek az esetek más és más típusú felkészülést igényelnek. A harmadik kihívás, hogy milyen keretben képzeljük el a védelmünket. Csak a NATO-ra támaszkodjunk? Lenne szükségünk egy saját, európai védelmi erőre? A negyedik kihívás Európa nukleáris válaszképtelensége, hiszen ilyen képességekkel csupán – ráadásul Oroszországhoz képest meglehetősen korlátozottan – Franciaország rendelkezik. Az utolsó kihívás pedig az, hogy bár legkésőbb 2022 óta világos, hogy megfelelő számú és technológiailag alkalmas fegyvereket kell gyártanunk, a védelmi ipar még nem tudott felzárkózni ezen igényekhez.
Nincs átjárás
A háború kapcsán máris számos tanulságot lehet levonni Európa biztonságára, illetve a NATO és az EU viszonyára vonatkozóan – mondta el Budavári Krisztina védelmi ipari szakértő, az AFCEA (Armed Forces Communications & Electronics Association) európai főigazgatójának különmegbízottja. Máris látszik – tette hozzá –, hogy a limitált költségvetések ideje lejárt: a legkisebb államoknak is muszáj elegendő mennyiségű és megfelelő minőségű fegyvert és felszerelést biztosítania a katonaságnak. A háború ugyanis arra is rávilágított, hogy még a nagyobb államoknak is vannak hiányosságaik e téren. Az is kiderült, hogy a felszerelések nem kompatibilisek egymással, azaz nincs valódi átjárás és használhatóság a nemzetek hadseregei és azok eszközei között. Ez a töredezettség a védelmi iparban is okoz problémákat, éppen ezért a jelenleginél komolyabb együttműködésre lenne szükség Európában. Ukrajna pedig abban mutatott példát Európának, hogy hogyan lehet hadiállapotban is innovatív módon, akár kereskedelmi forgalomban elérhető eszközökből fegyvert készíteni.
Erős haderő kell
– De mi történik, ha valamilyen politikai cselekvés végén Oroszország befejezi a háborút? – tette fel a kérdést Marcin Terlikowski, a Nemzetközi Ügyek Lengyel Intézete (PISM) kutatási irodájának helyettes vezetője. A fő kérdés ugyanis ma az, hogy hogyan lehet Európa békéjét ténylegesen biztosítani. Szerinte robusztus, erős haderőre van szükség, amely megmutatja, hogy képesek vagyunk akár egy, az Ukrajnát érőhöz hasonlító, de akár egy erősebb támadást is elhárítani. Ehhez Európának nagyon komoly védelmi iparra lenne szüksége, ami a teljes kontinenst el tudja látni fegyverekkel. Hogy ezt elérjük, ahhoz időre, munkára, innovációra és természetesen a megfelelő költségvetésre van szükségünk. Be kell foltozni azt a lyukat, amelyet a békeévek okoztak. Fontos részlet, hogy az európai eszközök egy része Ukrajnában van, vagy afelé tart – ezeket is mihamarabb pótolni kell. Egységet kell mutatnunk, valamint a jelenleginél nagyobb részt kell vállalnunk Európa védelmében, s nem csupán a NATO-ra, azaz az USA-ra támaszkodni. Az EU fontos donor és döntéshozó e területen is, ugyanakkor a nemzeteknek kell legyártani és használni az eszközöket, demonstrálni saját elrettentő erejüket. Fontos ehhez a politika határozottsága, céltudatossága (akárcsak a hidegháború idején), illetve lényeges, hogy a rendelkezésre álló pénzt hatékonyan költsék el tagállamok.
Nem osztottak lapot
Csiki Varga Tamás mindehhez hozzátette, Európa ma egyáltalán nem tudna ellenállni Oroszországnak, de riasztóbb, hogy egy balkáni konfliktust sem tudott megoldani. Ahogy erre emlékszünk, akkor is a NATO beavatkozására volt szükség a konfliktus lezárásához. Ugyanígy nem osztottak lapot az EU-nak a szíriai háborúban, míg Afganisztánban elsősorban a britekre számítottak az amerikaiak. A gazdasági világválság után öt évnek kellett eltelnie, hogy a válságot megelőző szinten költsenek az európai államok védelemre. A szűkmarkúságot némileg Trump első elnöksége, majd a háború kitörése változtatta meg. Ha azonban az inflációt és a védelmi eszközök elöregedését is tekintjük, akkor az összeg még mindig nem szívderítő. Az sem helyes, hogy a védelmi büdzsé nagy része ma amerikai, török és dél-koreai gyártókhoz áramlik. Fontos lenne az európai gyártókat megerősíteni, mielőtt túl késő lenne.
Demkó Attila ehhez hozzátette, hogy új fegyvergyárat nyitni minimum 3–4 év. Magyarország 2017-ben nyitott új fejezetet védelmi stratégiájában, ennek első eredményei mostanában kezdenek látszani. Ez a hadfejlesztés elvárható sebessége, éppen ezért más államoknak is erre érdemes számítani, hacsak nem akarnak a világ más tájairól fegyvereket vásárolni.
Panelbeszélgetések
A konferencia folytatásában elsőként a Hogyan reagálnak a nemzetközi szervezetek az európai védelmi ipar előtt álló új kihívásokra? című panelbeszélgetésen, Jan Joel Andersson, az EU Biztonsági Tanulmányok Intézetének vezető elemzője moderálásával kért szót Stijn Mols, az Európai Külügyi Szolgálat biztonság- és védelempolitikai osztályának vezetője; Sean White, az Európai Védelmi Ügynökség iparért, szinergiákért és támogató tényezőkért felelős igazgatója; Anne Fort, az Európai Bizottság Védelmi és Űripari Főigazgatóságának védelmi ipar- és piacpolitikai csoportjának vezetője; Nagy Zoltán, a NATO Támogatási és Beszerzési Ügynökségének vezetője, valamint Catherine Bender, az Európai Beruházási Bank Biztonsági és Védelmi Hivatalának vezetője.
A következő, A védelmi ipar megközelítései az új biztonsági és védelmi kihívásokkal szemben című panelbeszélgetésen Baudouin Heuninckx, az Európai Védelmi Ügynökség Iparért, Szinergiákért és a Támogató Tényezőkért Felelős Igazgatóságának igazgatóhelyettese moderálásával szólt hozzá a témához Marco Buratti, az olaszországi Leonardo vállalat nemzetközi ügyekért felelős vezetője, Antal Ferenc, az N7 Holding Nemzeti Védelmi Ipari Innovációs Zrt. vezérigazgatója, Kazi Károly, BHE Bonn Hungary Elektronikai Kft. tiszteletbeli vezérigazgatója, Paul Walf, a Rheinmetall Hungary Kft. vezérigazgatója, valamint Reinhard Marak, az Osztrák Nemzeti Védelmiipari Szövetség főtitkára, az Európai Légiközlekedési, Biztonsági és Védelmi Iparágak Szövetségének elnökségi tagja.
A konferencia utolsó, A védelmi innováció felgyorsítása, de hogyan? című panelbeszélgetésén Busa Krisztián, a Honvédelmi Minisztérium Védelmi Innovációs és Képességfejlesztési Főosztály vezetőjének moderálása mellett felszólalt Nathalie Guichard, az Európai Védelmi Ügynökség kutatási, technológiai és innovációs igazgatója; Katarina Björklund, a Saab AB kormányzati ügyekért, EU és NATO innovációért felelős alelnöke; Lars Frolund, a NATO Innovációs Alap stratégiai tanácsadója; Horváth Gyula, a C3S Elektronikai Fejlesztő Kft. vezérigazgatója; valamint Porkoláb Imre, a NATO DIANA igazgatótanácsának alelnöke. A konferenciát a nap végén Liliana Śmiech, az NKE nemzetközi főigazgatójának beszéde zárta.
