Ugyan Európa sok tekintetben heterogén, kulturális megosztottsága – különösen a megnövekedett bevándorlás kapcsán – mégis talán a legszámottevőbb. Az Európai Uniónak a következő öt évben politikai és gazdasági tevékenységén túlnyúlva kell erősítenie kultúrpolitikáját annak érdekében, hogy valódi európaiságtudatot teremthessen.
Európa a kultúra kontinense, a nyitottság, a befogadókészség és a sokszínűség hazája, ahol több mint 746 millió ember beszél közel 200 nyelven. Az Európai Unió fennállása óta, az 1950-es évektől kezdődően folyamatosan követhető az európai identitás mint az EU intézményeit legitimáló identitáspolitikai eszköz alkalmazása. Napjainkban a fiatal generáció tagjainak globális kultúrafogyasztásával, megszokott mozgásszabadságával és számottevő nyelvismeretével az európaiságérzet kulturális aspektusai újra előtérbe kerültek.
Vágy az egység iránt
Az Európai Unió fennállása (kiemelten 1992) óta számos értelmezés született az európai identitás kapcsán. A globális politikai és gazdasági hatalmak közé beékelődve Európa elsősorban egy civilizációs, kulturális tér, tehát az európaiság lényege a kulturális identitás, mely a történelmi tér – kulturális tér – értékközösség hármasára épül. Ugyanakkor továbbra is nemzetek szerint változó, pontosan milyen elemek alkotják az európai értékközösséget.
Az 1950-es években elindultak az európai politikai és védelmi közösség megteremtését szorgalmazó törekvések, ám végül a gazdasági együttműködésben teljesedett ki az európai egység. Ebbe az egyre mélyülő integrációs folyamatba kapcsolódott be később a politikai unió kiépítése is, ugyanakkor a közös rendre és rendszerre törekvés alapját minduntalan háttérbe szorították a folyamatos kihívások és jövőorientált célok. Az európai egység iránti vágy alapja az európai történelem és kultúra: a római jogi és a kulturális örökség, a vallások és nemzetek harcai, az eszmei és ipari forradalmak újításai, a világégések és a hidegháború okozta törések hagyatékai.
A történelem viharában az európai hatalmak folyamatosan marcangolták egymást, miközben a kontinensen kívül közös eszméért vívtak véres harcokat. Az emberi méltóságot és környezetet felégető második világháború után megindult az egység iránti törekvés, hetven évvel később pedig elképzelhetetlen Európa az Európai Unió összetartó ereje nélkül.
Kötődés értékalapon
Ebben a folyamatban azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy mit adtak nekünk a rómaiak: kultúrát és jobb életkörülményeket biztosító fejlesztéseket, melyek hatására a közvetlen környezetünkben körülnézve felfedezhetjük a globális világból egyre jobban kivesző közösségi értékek fontosságát és megerősítenünk szükséges az egyéni izoláció hatására széteső kulturális közösségeinket.
Ahogyan Milan Kundera is megfogalmazta, a kultúrán keresztül formált nemzettudat képes erős társadalmakat létrehozni, melyek a közösségi értékekre támaszkodnak. Ezáltal az enkulturációt hangsúlyozva a szociálpszichológiai megközelítés bebizonyította, hogy a „mi” identifikáció a kötött jelentésrendszeren alapul, így a nemzeti / európai szimbólumok és örökségek a kötődés legfontosabb elemei. Az európai polgárság Európához való viszonya egyértelműen értékalapú, az Európai Unió érdekalapon felépülő struktúrájával szemben. Ezáltal az európai identitás kialakítása nem lehet sikeres – mivel a közös gyökerek, értékek hiányoznak – míg nem hozzunk létre egy közös öntudatot a kulturális értékek mentén. A jelenlegi identitás még mindig csak politikai, melyet gazdasági szálak fűznék minél erősebbé – ilyen alapokra azonban lehetetlen „tudatot” építeni, hiszen csak érdek- és nem értékközösséget teremtenek.
Kötődés, értékek, értelmezések
Európai kulturális értékkészlet – irodalmi, képzőművészeti, zenei és történeti szempontból – a nagy tömegek számára, ahogyan évszázadokon keresztül sem volt, sosem lesz. A klasszikus értelemben vett „műveltebb, értelmiségi elit” réteg a jövőben is csak a lakosság kis százalékát fogja kitenni, minek alapján a populáris, könnyebben érthető és kevésbé időigényes információs tájékozottság kitermeli a maga trendértékeit meghatározó és azt rövid ideig ápoló élvonalát. Közös nyelv nélkül valóban megvalósítható valamiféle kötődés, ám a kulturális értékek egyértelmű és egységes értelmezésének hiányában meg kell állapítanunk, hogy az európai kulturális identitás organikusan kialakulni nem tud, ehhez strukturált intézményi stratégia szükséges.
Ennek kapcsán újra előkerül a kérdés: vajon célja-e az Európai Uniónak a kulturális gyökereket hangoztató elitjét feláldozni a tömegkultúra oltárán, vagy a politikatudomány által hangsúlyozott, globális és nemzeti identitás közé beékelődő európai identitás a közös kulturális értékek mentén progresszív módon konzerválhatja-e az európaiság magmotívumait?
Egységes kultúrpolitika
A 2024. június 6–9. között rendezett európai parlamenti választás és a jelöltek által képviselt értékkészlet változó tartalma is megerősíti, hogy sokkal inkább az összeurópai társadalmi változások számítanak az európaiság további egységesülési folyamatában, mint a politikai intézkedések. Az egyén európaiságérzete azonban csak annyira tud fejlődni, amennyire az adott környezet európaiságtudata erős, amennyire az adott társadalom enkulturációs gyakorlata az európaiságot tartalmazza.
Mindennek okán a Europe Nostra, a European Cultural Foundation és a Culture Action Europe közösen buzdítják az európai polgárokat az Európai Kulturális Megállapodás támogatására. A kezdeményezés legfőbb célja a politikai és gazdasági szereplők felszólítása a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek forrásainak szélesebb körű kulturális felhasználására; az EU kultúrpolitikájának átalakítására; az Európai Zöld Megállapodás kereteiben a kulturális tényezők beépítésére és megannyi, társadalmaink és a jövőnk szempontjából megkerülhetetlen kulturális kérdés figyelembevételére.
Formálódó azonosságtudat
A bábeli nyelvzavar, a véráztatta történelem, az európai művészet, irodalom és társadalmi szokások folyamatosan formálják az európai gondolkodásmódot: így szorosan összefonódtak a kulturális, politikai és szociális értékek, melyek külön-külön nem értelmezhetőek. Ebben az eklektikus közegben az Európai Unió kultúrpolitikai törekvéseire hatalmas teher hárul. A kulturális keresztmetszetek megtalálásával a szervezet képes erősíteni saját tevékenységét, mindehhez pedig a közös örökséget használja fel. A programban támogatott helyszínek és javak az európaiságot hivatottak kifejezni és az Európa Kulturális Fővárosa programév kapcsán prezentálhatók az európai polgárok előtt.
Az azonosságtudat vitathatatlanul a személyes tapasztalatok és találkozások során formálódik, melyhez azonban elengedhetetlen a biztos és aktívan használt nyelvismeret, valamint az interkulturális konfliktusok asszertív kezelése. Európa kitörhet a globális angolszász kultúruralom alól, amennyiben az európai enkulturációt a kultúr- és oktatáspolitikán keresztül tovább mélyíti.
Az új európai fiatalság szemében értelmet kell nyernie a kulturális örökségnek és az európai szerkezet vázának ahhoz, hogy a jövőorientált Európa motorjaként a transznacionális és kontinensen túli térben is európaiként formálja a jelent. Mindehhez azonban egy közösségcentrikusabb, kulturálisan is meghatározott értékalapú Európai Unióra van szükség, a döntéshozók szemét pedig már talán felnyitja a 2024-es választás idején felismert értékvesztés.
