Alaszkában és Szibériában már az energiaszektornak és az építőiparnak is figyelembe kell vennie az állandóan fagyott talajréteg változását, Európában pedig megjelentek a mediterrán hurrikánok. Idehaza a társadalmi és gazdasági változások iránya fenntarthatatlan lesz. Mire készülhet Magyarország? Ludovika Szabadegyetem.
Magyarország éghajlati jövőképéről és a globális változásokról Bozó László meteorológus, az Országos Meteorológiai Szolgálat munkatársa, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja tartott előadást a Ludovika Szabadegyetem keretében. A szakértő arra hívta fel a figyelmet, hogy a jelenlegi társadalmi és gazdasági változások iránya a jövőben fenntarthatatlan lesz, és nagymértékben alkalmazkodnunk kell a mostani jelenségekhez.
A globális és regionális folyamatok nem választhatók el egymástól – kezdte előadását Bozó László, hozzátéve: a Föld természeti működését és az emberi tevékenységet is magába foglaló rendszer rendkívül bonyolult módon működik, mivel az egyes alrendszerek, így a vízszféra, a hó- és jégtakaró, valamint a bioszféra különböző halmazállapotúak, és eltérő módon reagálnak a külső hatásokra. A szakember a gyors rendszerek közé sorolta a légkört, míg az az óceánokról és a szárazföldről elmondta, hogy lassan reagálnak. Beszélt a fotoszintézisről, a párolgásról és a csapadékfajtákról is.
800 ezer éve
Az ipari forradalom óta az emberiség egyre aktívabban végez olyan tevékenységeket, amelyek megváltoztatják a légkör összetételét, ez pedig visszahat más természeti rendszerek működésére is – mutatott rá a meteorológus. A fosszilis energiák használatának következtében megváltozik a föld- és vízhasználat, illetve a légköri szennyezettség is. A főként Grönlandon és az Antarktiszon vett jégfuratminták segítségével 800 ezer évre visszamenőleg tudják vizsgálni a Föld légkörét. Az ezekben az izotópos mintákban lévő buborékokban található gázok koncentrációja, a vulkáni hamu mennyisége, vagy az állati és növényi eredetű fosszíliák utalnak arra az éghajlatra, amikor felhalmozódtak zárványként a sörkörvidéki takarókban.
Az elmúlt kétezer évet vizsgálva és figyelembe véve azokat az időszakokat is, amikor már méréseket is tudtak végezni, az látszik, hogy az ipari forradalom előtti időszakban nem volt olyan kilengés a hőmérsékletben, mint amilyen az 1800-as évek óta zajlik – jelentette ki Bozó László. Kiemelte: az emberi tevékenység mellett a természeti folyamtok is befolyásolják az éghajlatot. Példaként említette a jégkorszakokat, a napsugárzási energia fluktuációját, vagy a vulkáni tevékenységet, amely csökkenti a globális átlaghőmérsékletet. Érdekességként szólt egy 1660-as évekből származó közép-angliai adatsorról, amely azért volt jelentős, mert a professzionális meteorológiai szolgálatok Európában csak az 1800-as évek közepén jöttek létre. Rámutatott: az adatokból az látszik, hogy az 1950-es évektől folyamatos emelkedés tapasztalható az átlaghőmérsékletben, amit ma már nemcsak földfelszíni, vízfelszíni és rádiószondás módszerrel mérnek, hanem műholdakkal is.
A vízgőz szerepe
Jelentős földrajzi változatosságot mutat a melegedés mértéke, ugyanis míg az iparosodás óta az Egyenlítőnél nem éri el az egy Celsius-fokot, addig a sarkköröknél mintegy három fokot jelent, amelynek oka a sarki jégtakaró olvadása – fejtette ki a szakember. Beszélt arról is, hogy a légkör mellett az óceánok vize is melegszik, kivételt ez alól csak az Atlanti-óceán középső területei képeznek, ahol kisebb mértékű csökkenés tapasztalható a Golf-áramlat miatt. Kitért az üvegházhatás folyamatára, amellyel kapcsolatban kiemelte a szén-dioxid, a metán, a dinitrogén oxid koncentráció jelentőségét. Az üvegházhatás 60-65 százalékáért az előbbiek mellett a vízgőz felelős, amely nélkül 25-30 fokkal lenne hidegebb a légkör.
A vizsgálatokhoz ma már éghajlati modellek is rendelkezésekre állnak, ahogy más természettudományos vizsgálatok során is alkalmaznak modellszimulációkat – mondta Bozó László, részletezve: a vulkáni tevékenységet, a napsugárzás változását, illetve az emberi tevékenységet is tudják szimulálni. Elmondta, hogy az arktikus tengerjég nyári kiterjedése 1979 és 2022 között az Északi-sarkkörön olyan mértékben csökkent, hogy Oroszország és az észak-amerikai, illetve észak-európai országok számára lehetővé teszi a hajózást. A tengerszint ugyanakkor az 1960-as évektől évente 3-4 millimétert emelkedik, amivel a következő időszakban is számolni kell – tette hozzá.
A csapadék globális mennyiségéről Bozó László kifejtette: jelentősen nem változott az, hogy mennyi eső, vagy hó esik egy-egy évben, inkább az időben és térben való eloszlásuk módosult. Az általános felmelegedés következményeként említette a permafroszt, vagyis az állandóan fagyott talajréteg változását, amely hatással van például Alaszkában vagy Szibériában a helyi építkezésre és az energiaszektorra is. Példaként szólt még az Európában megjelent új jeneségről, a medikánról (mediterrán hurrikán), amely jellegét és forgásirányát, illetve a viharos szeleket tekintve hasonló, mint az Egyesült Államokban, de az intenzitása kisebb, ezért kevesebb kárt is okoz. Beszélt még a mostanában tapasztalható szárazságról, illetve az áradásokról is, amik azonban szerinte kevésbé jellemzőek. Felhívta a figyelmet a klímaváltozás következményeként tapasztalható légköri futóáramlásokra, amelyek iránya is megváltozott. A természeti katasztrófák száma az 1970-as évek óta jelentősen emelkedik, az ezekből eredő halálesetek száma viszont csökkent az elmúlt évtizedekben a tudomány fejlődése miatt – hangsúlyozta a meteorológus.
A hazai helyzet
Hazánk éghajlati változásairól Bozó László úgy fogalmazott: főként az elmúlt két évtizedben nőtt jelentősen azoknak a napoknak a száma, amikor a hőmérséklet meghaladta a 35 Celsius-fokot. Ehhez nagymértékben hozzájárult, hogy a városok belső részein nagyon kevés a zöldfelület – emelte ki, hangsúlyozva: a kertvárosokban 2-3 Celsius-fokkal hűvösebb is lehet.
A hőségnapok száma 20-50 nappal nő a jövőben a szimulációk szerint – hívta fel a figyelmet, rámutatva: az üvegházhatás is folyamatosan növekszik. Beszélt arról is, hogy a fűtőanyagok felhasználásában nincs érdemi változás, mivel továbbra is használunk fát, szenet, olajat és földgázt is, ezek mennyisége pedig várhatóan csak fokozódik majd.
Az 1950-es évek óta bekövetkezett társadalmi és gazdasági változások iránya a jövőben fenntarthatatlan lesz, amit jól mutat az üvegházhatású gázkibocsátás, a nitrogénfelhasználás, a bioszféra degradációja és a trópusi esőerdők pusztulása is – figyelmeztetett a szakértő hozzátéve: egyebek mellett a turizmus, a telekommunikáció és a közlekedés egyre több energiát emésztenek fel. A károk mérséklésére és a környezetkárosító tevékenységek csökkentésére van szükség – hangsúlyozta, rámutatva: nagymértékben alkalmazkodnunk kell a mostani jelenségekhez, amit főként az előrejelzésekkel, a megfelelő tájékoztatással és a kritikus infrastruktúrák fenntartásával lehet elérni.
Nyitókép: depositphotos.com
