Az internetes platformok társadalomformáló hatásáról szervezett nemzetközi konferenciát az NKE Információs Társadalom Kutatóintézete (ITKI) június 20-án.
Írásunk első részét ITT olvashatják.
Karl Marx szerint a társadalom struktúrája azon múlik, hogy hogyan termeli meg és osztja el a javakat – kezdte előadását a nemzetközi konferencia délutáni szekciójában Robert Post, a Yale Law School Sterling professzora, az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia tagja. – Amit azonban Marx kifelejtett: e struktúra azon is múlik, hogy a társadalom hogyan osztja el az információkat. Amint a nyomtatás megváltoztatta a nyilvánosságot és a kormányzati struktúrát, úgy fogja a digitális transzformáció is megváltoztatni azt – jelentette ki a professzor a Közösségi média, szólásszabadság, tartalomszabályozás és a demokrácia védelme című előadásában. Ebben amellett érvelt, hogy a tömegmédiára vonatkozó szabályozás már nem megfelelő a digitális világban. Éppen ezért ma a jog a valóság mögött botladozik.
Tömegmédia kontra platformok
Ha az internet nem olyan, mint a tömegmédia, akkor milyen szabályozásra lenne szüksége? – tette fel a kérdést a professzor. Robert Post három szempontot említett, amely jelentősen megkülönbözteti az internetet az analóg médiától. Ennek kapcsán pedig hat veszélyforrást azonosított.
Az első szempont a zéró információs határköltség. Ennek lényege, hogy ma eljuttatni millióknak egy információt ugyanannyiba kerül, mint egynek. Ebből a viralitás, azaz az információk villámgyors terjedése és a kozmopolitizmus következik, utóbbi, bár a nyelvi korlátok még valósak, fokozatosan bontja le a nemzeti határokat.
A professzor szerinti második szempont, hogy az okostelefonokon keresztül az internet mindennapi életünkben ma már szinte nélkülözhetetlen szerepet játszik, azaz teljesen más, mint a tévénézés vagy a hétvégi újságolvasás. Az utolsó szempont, amit Robert Post kiemelt, az interaktivitás, a kétoldalú kommunikáció, amelyet ma már szinte csak algoritmusok irányítanak. Ennek hatása a hagyományos kapuőrök eltűnése, és a korábban csak személyes terekben uralkodó pletyka előretörése, társadalmi szintűvé emelkedése. A pletyka ugyanakkor polarizál is. Régen minden véleménycsoportnak volt saját újságja. Azonban a média nem létrehozta, hanem kiszolgálta ezeket a különbségeket. Ma viszont önmagunk vagyunk képesek árkokat létrehozni.
A tekintélyek végső alkonya
A veszélyekről szólva a professzor elmondta, a demokrácia az egyetlen olyan kormányzati forma, amely az államnak alávetett embereket egyformán óvja. Ennek viszont esszenciális eleme a szólásszabadság, amelyen keresztül a kormányzás fontos eleme volt a nyilvánosság kiszolgálása. A demokrácia működésére azonban fenyegetést jelent, hogy a pletykacsoportok által vezért információáramlásban hitelüket, tekintélyüket vesztik a szakértők. Hasonló eset volt már a történelemben: a nyomtatás feltalálása előtt nagyon kevesen olvasták a Bibliát, a szükséges információt a papoktól lehetett megszerezni. A kinyomtatott, könnyen elérhető Szentírással az egyház tekintélye elpárolgott, ami miatt forradalmak, háborúk robbantak ki, hiszen az identitásválság káoszt okozott Európában. Az interneten terjedő információk hatása ma hasonló lehet.
Szintén fenyegetést jelent, ha elsősorban a közvélemény érzelmeire hat az információ. A dühös tömegeket ugyanis nagyon nehéz kormányozni. Veszélyt jelent az is, ha a közbeszéd és a magánbeszélgetések közötti korábbi éles határ elolvad. Ma ugyanis egy interneten megjelenő magánközlés hasonló elérést kaphat, mint amit közbeszédként kinyomtatnak az újságokban.
Az elszámoltathatatlan algoritmus
Külön fenyegetés az internetes platformok mérete. Ma már fel sem tudjuk mérni a milliókhoz azonnal eljutó megnyilvánulások által okozott pontos kárt, csak annak statisztikai valószínűségét. Ehhez kapcsolódik, hogy a méret inkompatibilissé teszi az internetet a jog általi hatékony szabályozásra. Ebben az évben csak a Facebook 152 millió tartalmat vett le a platformról. Azaz nincs olyan ember, nincs olyan közigazgatási szerv, amely képes lenne ezt a mennyiséget moderálni. Jelenleg e feladat elvégzése csupán jogilag, politikailag nem elszámoltatható algoritmusokkal lehetséges, melyekről egyelőre nem tudjuk, hogyan lehet mint virtuális jelenséget szabályozni.
Szintén fenyegetést jelent a platformok nemzetközivé válása. Bár fontos jog, hogy a kormány függjék a közbeszédtől, de milyen alapon szólhat bele az amerikai szövetségi állam működésébe egy orosz állampolgár? Ebben a keretben már nagyon nehéz jogilag szabályozni a szólásszabadság kereteit. A jog legfontosabb feladata ma az – zárta beszédét Robert Post –, hogy olyan jogi mechanizmusokat dolgozzon ki, amely elszámoltathatóvá teszi az öntanuló algoritmusokat.
Julien Sanchez kontra Franciaország
Paczolay Péter professor emeritus, korábbi alkotmánybíró, Az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) bírája egy nemrégiben lezárt ügyet, a Julien Sanchez kontra Franciaország esetet mutatta be előadásában. Sanchez, Beaucaire település polgármestere az országos választásra készült, ennek érdekében pedig Facebook oldalt hozott létre, amely két, a helyi közösségeket sértő felhasználói komment jelent meg. Feljelentés született, amely után Sanchez arra kérte a felhasználókat, hogy figyeljék a közösségi oldalát, de ő maga nem avatkozott be. Franciaországban a két hozzászólót és magát Sanchezt 4000 euróra bírságolták egy XIX. századi, a sajtóra és egy 1982-es, az audiovizuális tartalmakra vonatkozó jogszabály alapján.
Ki felel a tartalomért?
Sanchez az EJEB-hez fordult, hogy ez az ítélet sérti-e az ő szólásszabadságát. Az EJEB az ügy vizsgálatához bevonta a korábbi, Delfi AS kontra Észtország eset tapasztalatait. Ebben az ügyben azt állapította meg a bíróság, hogy nemcsak a létrehozó, hanem maga a platform tulajdonosa is felelős a nála megjelenő tartalmakért. E felelősség azonban megoszlik a résztvevők között: természetesen nem azonos a platform, az fiók kezelője (itt Sanchez) és a kommentelő felelőssége. Az EJEB szerint függhet a megfelelő moderálástól is, hogy kire mekkora felelősség hárul. E kérdésben vizsgálni kell a tartalom természetét, a nyilvánosság mértékét, azt, hogy értesül-e harmadik fél a jogsértésről, valamint a moderálás sebességét és a fiók kezelőjének szakértelmét is.
A felelősség kérdésének pontos megosztásában azonban nincs európai konszenzus, ez a kérdés a tagállamokra tartozik. Az EJEB nagykamarája úgy ítélte meg, hogy a francia politikus büntetőeljárás alá vonása és megbírságolása, amiért nem törölte a Facebook-falán harmadik személyek által közzétett sértő megjegyzéseket, nem sértette meg a véleménynyilvánítás szabadságához való jogát.
– E döntés nem erősíti, hanem csökkenti a véleménykifejezés szabadságát az online térben – zárta a Megosztott felelősség az internethasználók tartalmaiért a strasbourgi ítélkezési gyakorlatban című előadását Paczolay professzor.
Hogyan tovább szólásszabadság?
Koltay András, az NKE ÁNTK Társadalmi Kommunikáció Tanszékének kutatóprofesszora, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság és a Médiatanács elnöke A szólásszabadság védelme és a közösségi médiaplatformok – a lehetséges előre vivő utak címmel adott elő. Hangsúlyozta, bár a régi média elkezdte elveszíteni a bizalmat, a korábbi elérését és anyagi bázisát, fontos arra is gondolni, hogy ha mindenki felszólalhat, akkor voltaképpen senkinek a hangját nem halljuk majd.
A kutatóprofesszor elmondta, az európai digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály, a DSA lépéseket tett a felhasználók szólásszabadságának védelmében. A platformoknak figyelembe kell venniük és tiszteletben kell tartaniuk a szólásszabadságot, valamint a média pluralitását akár már a felhasználási feltételekben is. Ám nehéz elemezni, hogy mindennapos működésük valóban így alakul-e. Szintén fontos, hogy a platformoknak indokolnia kell, miért távolítanak el tartalmat, amivel így bírósághoz lehet fordulni. A platformok mérete miatt azonban ezen eljárási garanciák gyakorlati megvalósítása egyelőre ismeretlen.
Koltay András emlékeztetett: a DSA elfogadásával sincs még jogi megoldás a legális, de veszélyes tartalmakkal kapcsolatban, nincs eljárás a dezinformációval kapcsolatban, továbbra sincs biztosíték arra, hogy a valóban közérdekű tartalmakat elérhetővé teszi a platform. Szintén nincs megoldás az algoritmus alakította buborékból való kiszabadulásra.
Amerikai és európai doktrínák
A kutatóprofesszor az amerikai és az európai jogrendszerből mutatott olyan doktrínákat, amelyek tovább erősíthetnék a szólásszabadság védelmét a platformokon. Ilyen az USA-ból a közszolgáltatási doktrína, ami szerint a platformoknak, ahogyan például a hírközlési vállalatoknak, kötelességük továbbadni az információkat cenzúra nélkül. Ilyen lehet a nyilvános közösségi fórumok doktrínája. Ezek a fórumok az amerikai jogban a hagyományos vagy a kormány által kijelölt helyszínek, ahol bárki szabadon kifejtheti a véleményét. Ha a platformokat ilyen modern nyilvános fórumnak tekintjük, akkor rajtuk a vélemény szabadságát sem lehet korlátozni. Szintén jó példa lehet az állami cselekmény doktrína is, ami szerint az alapjogokat csak a közhatalom gyakorlói sérthetik meg. Egy nyilvános fórum működtetője az USA-ban közhatalmat gyakorol a bírósági precedensek szerint. Ez alapján kérdés lehet, gyakorolnak-e közhatalmat a platformok.
Koltay András az európai jogelvekből is hozott példákat. Érdemes lehet ugyanis megnézni az alapvető jogok horizontális alkalmazhatóságának doktrínáját is. A ma Németországban alkalmazott jogelv szerint az alkotmányos jogok védelme megjelenhet a horizontális, azaz például a szerződéses viszonyokban is. Egy német bírói döntés szerint a Facebook általános szerződési feltételei például nem felelnek meg a horizontalitást biztosító a német törvénynek. Arról is döntöttek már német bírók, hogy a platform nem távolíthat el olyan tartalmakat, amelyek közvetlenül nem sértik a német alkotmányt. Szintén példát adhatnak a hagyományos hírközlésre vonatkozó szabályok is, amelyek elsősorban az algoritmusok által kialakított buborékok veszélyét enyhíthetik. Olyan szabályokat érdemes átgondolni, mint a válaszadási jog, a helyi tartalmak bemutatásának kötelezettsége vagy a semleges híradás követelménye. E szabályozások megjelenése ma már nem szokatlan az európai jogban.
A DSA erősíteni szeretné az európai felhasználók szólásszabadságának védelmét. Az amerikai és az európai doktrínák tanulmányozása ugyanakkor további lehetőségeket nyújtana arra, hogy e védelem még inkább megerősödjék – zárta előadását Koltay András.